|
 |
|
|
...
Az ősz, mint nagy madár
Megszállja a tájat,
Barnába öltözteti
Az erdőben a fákat.
A hajnali köd rejti
A rétet a völgyeket,
Csodás fátylával
Takarja a földeket.
A madarak hallgatnak,
Senki sem énekel,
A hideg elől aki tud,
Mindenki útra kel.
A felhők, fent a magasban
Repülnek az őszi széllel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Néha már azt hisszük, hogy
pici, borsónyi szívünk van,
és mégis, néha az a makacs
mekkorát dobban - pedig,
milyen pontosan kiszámítva
egyazon ritmusra a vággyal,
együtt szunnyad a téllel
és együtt ébred a nyárral -
Tavasszal meg ujjong, zsibong,
ősszel meg majd elsárgul -
néha már én is azt hiszem,
és hogy hogyan dolgozik,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Tél a havason
Csend van. Szokatlanul nagy a csend. Benn a kandallóban ég a tűz, pattog a fa, kellemes a meleg és finom illat tölti be a kis szobát. Kinn elnémult az erdő. A madarak ijedve elbújtak az ágak közé, néha még észrevétlenül leszállnak a földre, csipegetnek, aztán gyorsan visszarepülnek a biztonságosnak vélt fészekbe. Csak a mókusok serénykednek, minden percet k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A lakásom nem messze van egy tó partjától amelyet fák szegélyeznek. Minden ősszel a levelek a sárga szín csodaszép árnyalatait öltik, és bearanyozzák életemet. Melegük
áthatja testem, lelkem, és felvértezi a közelgő téllel és a múló élet feletti aggodalmaskodással szemben.
A botanikusok azt állítják, hogy a sárgásbarna, az arany és a vörös színek mindvégig ott vannak a le... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Emlékezés karácsonytalan advent idejére
Későn és más lélekkel,
"Holnap" holnaputánján
Jutottam el szívedbe
Ady városa, Várad.
Először ősz aranylott mindenütt,
Másodszor csattogott a csalogány,
S a hársfaillat áradt.
Egy őszi s egy tavaszi adventem volt
Falaid között, Várad.
Én nem kerestem benned semmi mást,
Csak en... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fáj ha magad vagy,
és nincs kihez szólj...
Nagy-nagy tüzet raksz,
és mégis fázol...
De lásd; a szívek melegében,
könnyű dacolni a téllel!
Ott, hol szeretnek,
ott sosincs hidegség!
Télből tavasz lesz,
egy pillantástól...
Jön egy boldog perc,
és elvarázsol...
És így; a szívek melegében,
könnyű megférni... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fáj ha magad vagy, és nincs kihez szólj...
Nagy-nagy tüzet raksz, és mégis fázol...
De lásd, a szívek melegében könnyű dacolni a téllel!
Ott hol szeretnek; ott sosincs hidegség!
Télből tavasz lesz, egy pillantástól...
Jön egy boldog perc, és elvarázsol...
És így, a szívek melegében, könnyű megférni a téllel!
Künn a szél süvit, de ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Néha azt hisszük, milyen kicsi - borsószem nagyságú szívünk van ...
És mégis mekkorát dobban - milyen pontosan kiszámítva, egyszerre ritmusosan a vágyainkkal...
Együtt "alszik" a téllel, és együtt ébred a nyárral. Tavasszal megújul, zsibong, mint a természet. Ősszel meg elsárgul...
Milyen sok mindent kibír - a sok fájdalmat, a sok keserűséget - bánatot - mennyit do... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szív
Néha már azt hisszük, hogy
pici, borsónyi szívünk van,
és mégis, néha az a makacs
mekkorát dobban - pedig,
milyen pontosan kiszámítva
egyazon ritmusra a vággyal,
együtt szunnyad a téllel
és együtt ébred a nyárral -
Tavasszal meg ujjong, zsibong,
ősszel meg majd elsárgul -
néha már én is azt hiszem,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Ha eljön a hóvége nyomorúsága,
Tíz deka párizsi korgó délibábja,
Maradék forintok újraszámolása,
Iskolás gyermeked semmi uzsonnája,
Akkor is próbáld meglátni a szépet.
Amikor szíved teli szerelemmel,
Adás vágyával, boldog reményekkel
S tudod, nem jön vissza, aki elhagyott,
Helyette, csak a fényképét csókolod,
Akkor is prób... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gondolsz rám?
Gondolsz Rám, ha rideg magány
kisérti árnyként minden éjedet,
szemedre nem hozva álmot az
elmúlt szerelem, minek vége lett?
Gondolsz Rám, ha falnak fordulva
szédítő mélyben magadban omolva,
belülről zokogva szántja lelked,
a sors, vért izzó kegyetlen ostora?
Nem fáj az élet, mit nélkülem élsz,
feledve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mese-mese mátka
Mese-mese mátka
ezüst hajú lányka
szellők szárnyán lépked
virágszirmot tépked
megszámolja mindet
szereti, mint kincset
gyöngy ajkával rá lehel
szirmok hada útra kel
száll, száll, messze száll
addig, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Veled
Hajadba ősz szálak vegyülnek már,
Gondok, bajok hírnöke ként jár már.
Kéz a kézben állunk az életben,
Így gyötrődünk az emberi létben.
De hátunk mögött tombol még a nyár,
Tudom, majd az ősz után, a tél vár,
De, Te csak emlékezz a tavaszra,
És kacagjál csak a gondra, bajra.
Nevessünk együtt, és majd meglátod,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Komáromi János
Ősz
harmatot virágzó
őszi reggelek
csendeket kiáltó
hideg éjjelek
fázik a gondolat
nyirkos árnyak
kuporognak
a diófa alatt
szürkén hunyorog
a szenvtelen,
egykedvű égbolt
lesz még olyan derűs,
mint egykor rég volt?
borzolt tollú madarak
ázott magányukat
szárnyuk alá rejti... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szívek melegében
Fáj, ha magad vagy, és nincs kihez szólj
Nagy-nagy tüzet raksz, és mégis fázol
De lásd a szívek melegében, könnyű dacolni a téllel
Ott, hol szeretnek, ott sosincs hidegség.
Télből tavasz lesz egy pillantástól,|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hányat kell még aludni? Minden napra egy apróság, készítsünk a gyerekekkel közösen adventi naptárt.
Hamarosan beköszönt advent első vasárnapja, most nemcsak koszorúval készülődhetünk a karácsonyra, hanem egy saját készítésű naptárral is. Többfélét lehet készíteni, a lényeg, hogy minden napra jusson egy kis ajándék, ahogy számoljuk vissza az időt a Szentestéig.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Durva zsarnok, jégszivű tél,
készülj.....készülj a halálra!
Jármodat megunta a föld,
És ledobja valahára ,
Szabadság lesz! Ím az ég is
Ideszegődött a földhöz,
Fegyvertárából a napbul,
Tűznyilakkal rád lövöldöz.
Meg fogsz halni,vad bitor tél!
Addig él csak minden zsarnok,
Mig magok alattvalói.
Szabadságot nem akarnak,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szeretet ereje
Ritka dolog, hogy három király uralkodjon egyszerre, de Sosemvolt országban mégis megesett. Amikor az öreg király jobblétre szenderült, fiai sehogy nem tudtak megegyezni, belepréselték hát magukat a királyi székbe, és ott sanyargatták egymást meg a népet. Ritkán akart a három ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A szív
Néha már azt hisszük, hogy
pici, borsónyi szívünk van,
és mégis, néha az a makacs
mekkorát dobban - pedig,
milyen pontosan kiszámítva
egyazon ritmusra a vággyal,
együtt szunnyad a téllel
és együtt ébred a nyárral -
Tavasszal meg ujjong, zsibong,
ősszel meg majd elsárgul -
néha már én is azt hiszem,
és ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Balázs Boglárka:
Utolsó sóhaj
Egy kis tündér térdelt a gombán....
s körülötte mosolyogva búcsúzott a nyár.
A fák az utolsó ünnepre készültek,
mielőtt meghajtják fejüket a zord Télnek.
Bárányfelhők úsztak keresztül az égen....
fényük visszakéklett tündérünk szemében.
Puhán megsimított egy hervadó virágot,
s eltűnődött:- Miért ... |
|
|
|
|
|
