|
|
|
... szólt: "Dupla vagy semmi!"
De az ötödiknél nem tudott már menni.
Fogcsikorgatva jött Kont a kemény örmény,
Megcsóválta farkát, s támadt nagy légörvény.
Dölyfösen rikoltott: Kilencszer verem be!
Ám hét után nem állt, s tették hűs verembe.
Riszálja valagát Johanna, az álnok,
Mert izgatja peckét egy kiherélt pohárnok.
S míg trágár... |
|
|
|
|
|
|
|
... megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd folytott kedvünk, hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lakziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, cigány-
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! Nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva... |
|
|
|
|
|
|
|
... elpereg.
II
Alszik a föld, távol az ég,
felhőkön jár a Hold,
visszhangot rejt a messzeség...
Kísért a múlt, s a holt
idő szobámban körbejár:
az óra kong, rikolt
a tik-tak... Hé, megállj, megállj!
III
Nesz sincs... a kép homályos...
Érzem, megáll a lüktetés
eremben, míg az ágyhoz,
ím, két testvér áll: két ... |
|
|
|
|
|
|
|
... sorsomat.
Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej,
s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma, s nem riad fel,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... közelítő tél
Hervad már? Nem: a kert még csupa nyár. Lobog
két sárga dáliánk. Nincs ugyan annyi dal,
de hajnalonta még egy-egy sárgarigó
rikolt, s búgnak a vadgalambok.
Élj! - mondom. - Éld nyaradat, míg a hideg szelek
le nem tarolják. Szedd a diót, viseld
gondját a kertnek, irtsd a gyomot, me... |
|
|
|
|
|
|
|
... A bûnt hagyd vén kígyók
vétke okának! ... |
|
|
|
|
|
|
|
... nékem ezzel
könnyíti sorsomat.
Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej,
s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma, s nem riad fel,
pedig kakas rikolt.
Most más világban él e fej, hol más a törvény
és más az értelem,
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén,
távol s mégis velem.
Ó! csak hallhatnám én szu... |
|
|
|
|
|
|
|
... lélek.
Csengettyûszó vagy lélek... |
|
|
|
|
|
|
|
... megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd folytott kedvünk, hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Nagy bánatoknak hangos lakziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd, nemzetiségi-
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! Nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Megsebzett sasként sírva nyö... |
|
|
|
|
|
|
|
... mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
felhozta a zongorakulcsot..."
Tizenkét ember és egy eb
állnak, mint a kisértetek
- a kisfiú nagyot rikolt -,
állnak, gyökeret verten.
A Ló, látván, hogy meg nem értik,
fejét búsan lehajtja térdig,
s szelíd mosollyal, mint a vértanuk
indul a lépcsőn lefelé... |
|
|
|
|
|
|
|
... díszes, brüsszeli damaszton.
Ám lankadt pöcsével vall hamar kudarcot.
Bús pironkodással adja fel a harcot.
Szól Miranda: "Nincs jó magyar fasz, ha mondom!"
"Nincs?" - rikoltva terem Toldi a porondon.
Felkapja a delnőt, s feldobja hörögve,
Visszazuhantában húzza rá a szögre.
Elfelejti mostan búját, öreg voltát,
Úgy pörgeti faszát,... |
|
|
|
|
|
|
|
Ezüstport szór rám az alkony,
Szívem kismadárként érted rikolt,
Puha kis arcod két kezemben tartom,
És szemem legördülő könnye örömében sikolt.
Mert tűz ég, tűz, mit szíved ébreszt,
Tűz, mely melegít, ha tél lesz.
Tűz, engedd, hogy szívembe hasítson,
És engem szeretni tanítson!
Mert szeretlek, és sze... |
|
|
|
|
|
|
|
... nem volna ennyire szép.
Kertünk ma hangos tengelictanya. Az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó csetteg, de már nótát indítana a barkás fűzön egy hevült rigó. A mandulafán víg szajkó rikolt. A zöld harkály évelve látogatja fáink törzsét, de még egyet se szólt. Vajon milyen rémségre tartogatja az őrült tavaszi sikolyt?
Tarka virágnak illata kábít. Édes a méz, mit kelyhe kí... |
|
|
|
|
|
|
|
... mindig rosszat jelent; kiváltképpen a közügyek gyászos fordulatát. Mindig a pusztaságban tanyázik, az elhagyatott, s nehezen megközelíthető helyeket kedveli, az éjszaka szörnyetege; nem rikolt, nem énekel, hanem gyászosan huhog, kuvikol. Ha tehát a városokban, vagy más emberlakta helyen felbukkan, az jót semmiképpen nem jelenthet, csak valamely irtóztató szerencsétlenséget.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... megtorolni:
Egymást vádolni, egymást marcangolni!
-Majd, fojtott kedvünk hogyha megdagad,
Szilajnak lenni, mint a bércpatak,
Vagy bánatunknak hangos lagziján
Nagyot rikoltni: hajrá! húzd cigány! -
Háborgó vérrel kesergőn vigadni,
Hogy minekünk hajh! nem tud megvirradni,
Hogy annyi szent hév, annyi őserő,
Me... |
|
|
|
|
|
|
|
... sehonnai,
Aljas és silány kufárhad,
Kiknek ajkán a haza,
Mint hamis pénz peng bitangul!
Még ma lelkes honfiak, sőt
Túlzók, kik leárulózzák
Azt, ki vélük nem rikolt;
De ha érdekök kívánja,
Holnap már eladni készek
Júdás-módra a hazát,
Mégis ők a honfiak,
Ők a hívek, ők a tiszták,
Ők a makulátlanok!
... |
|
|
|
|
|
|
|
... Schola fő-magisterének.
Az ősi Schola már meg is ifjodott
Gyönyörűn azóta.
Csak minket csókolt öregre az idő,
Távolság, küzdés, eszme, bor és nóta.
Páris rikolt rám, míg e verset szövöm,
Én, régi diákod.
Én jó mesterem, jó görög tanítóm,
Ma is átok még az ős görög átok.
Homérosz s felhős görög tragédiák
Vágnak a s... |
|
|
|
|
|
|
|
... a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja... |
|
|
|
|
|
|
|
- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz -
a széles fejsze mosolyog. ... |
|
|
|
|
|
|
|
... dézsa,
földagadt az
orra;
-- elment tán a
korcsomába
egy kis forralt
borra. --
Indulnék, de
jön a malom
szembe:
hát hóttrészeg!
S azt rikoltja:
-- Itt se vagyok,
megyek és
eprészek!
Úgy elszaladt,
hanyatt-homlok,
kecskebukát
vetve,
mintha várná
az oldalban
eprészni a
med... |
|
|
|
|
|