|
 |
|
|
... Vak utakon bolyongva járnak,
céltalanság kíséri őket.
Búfelejtő, nagy akarással
néha-néha összeverődnek.
s szétrebbennek riadtan újra,
mennek tovább, jobbat keresvén...
Törj hát az élet kenyeréből
egy darabot számunkra, testvér!
Vonja őket hiú reménység,
ott születik, s ott hal ki bennük.
Hajtja őket kegyetlen éhség:... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nesztelen lábak surrannak
a folyosó hideg kövén,
szívem riadtan dobban,
senki sincs fenn, csak én.
Sötét szobámba csak egy halk
fénysugár oson be,
tudom, hogy megint értem jöttek
s elvisznek a semmibe...
che... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonságoddal enge... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gámentzy Eduárd: Nyiss ajtót!
Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, v... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezemmel
fogom meg a kezedet,
már vénülő szememmel
őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
ősi vad, kit rettenet
űz, érkeztem meg hozzád
s várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
fogom meg a kezedet,
már vénülő szememmel
őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
maradok meg még neked,
de a k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Eduárd: Nyiss ajtót!
Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, ver... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jut mindenkinek, mert osztó kezét
szeretet és együttérzés vezeti! A próba azon fordul meg:
helyt tud-e állani a Nemzet azért, aminek megvalósítását
maga elé tűzte, avagy riadtan visszazökken, ha nehézségekkel
találkozik? A nehézségek, a megpróbáltatások, a szenvedések
vállalása, a lélek szilárdsága viharban és veszedelmek
között: íme a próba, amelynek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... támadt,
csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge.
és Tőle távol nem találni csöndre,
mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
megszökni hősként; csupa gőg s alázat,`
s riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
hinni, hogy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Riadtan, fázva ült a járdaszélen,
Fagyott markában fillérnyi öröm,
Gyermeki arcán csillogott a télben
Sós könny és közöny, hópihék között.
Felett jártak felsőbbrendű lények,
Megcsörrent néha pénzük a kövön,
Szemükben gyúltak nagyvárosi fények,
Kegyes szívükbe béke költözött.
És ő csak ült, csak ült a járdaszélen,
Mosoly oszla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... támadt.
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese
Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,
Élő mesére s élő asszonyára
Riadtan néztem. Nem az én mesém.
És ez az asszony, ez a csodasápadt?
Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
Idegen árnyat tere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
B. Radó Lili
Ünnep
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szert... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... útmenti árkok alján
feltűnik még néha
egy-egy kifakult
szivárvány
míg végül ő is
riadtan továbbáll
gondolataim elvéreznek
már nem kérnek
és nem kérdeznek
az értetlen holnapok
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonság... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezemmel Fogom meg a kezedet
Már vénűlő szememmel Őrizem a szemedet
Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan Veled. Már vénülő kezemmel,
Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.
Körülvettél biztonságoddal engem,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... temetőkapu
S belovagol búsan-frissen
Az álmok kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat,
Bús daccal bolyong szerte-széjjel,
Lova már nyihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. - Sok a sír
S fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg,
De kemény marka vasba szorul.
És megy és jár sok sír között
- Még a Hajnal ... |
|
|
|
|
|
