|
|
|
... szárnyai:
A boldogság felé zuhant lobogó hajjal.
S Hazatért a lány, mire felhasadt a hajnal.
Hajnal
Lelkem oda száll most, hol derengő
Tájakon szél babrálja a lengő
Ágakat
S az éjben, vattás felhők sûrûjén
Nagy vízesésként terül szét a f... |
|
|
|
|
|
|
|
... sikerrel, üveges szemekkel meredt Lali rám..:
''osztan akkó mostan micsoda lesz maj'?....levélezni azon lehessen...me postára má nem akarok járni, tennap is ellopták onna' a biciklit...(reng, ingadozik a közbiztonság vidéken is...)oszt ez a mikrós izé nem lehet..van itthon a zasszonnak vettem tavaj karácsorra...innen a bótbú...(hmmm, mintha világítana valami a konyhában...) a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... árnyékok kinyúlnak,
a csillagok kigyúlnak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
Mint tenger, reng az éjszaka,
növényi szenvedély szaga
fojtja szoruló mellem.
Végy ki e mélyből engemet,
fogd ki a kéjt, merítsd szemed
hálóját mélyre bennem.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... menekülés.
11
Ahogy múlik, úgy nő az élet.
Vad akkor is, mozdulatlan,
Kalandos, amikor henyélek.
Reng, mikor hullámba se csobban,
Húz, mint a tenger, mikor alszik.
Átlátszó, mint a jó fogalmak,
Meggyőz, mikor sóhajt se hallsz itt,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még így szeretem?
A régi dzsekim lóg apámon.
Én nem hordom, kidobni kár.
Gálánsan nyújtja karját, látom,
ő is nehezen bírja bár.
Anyám kontyán a kiskalap reng.
Bottal jár, botlik, hull a rög.
Nézem, a pár már ott halad fent,
alattuk száraz fű zörög.
És most eltűnnek majd a hágón.
Velük tűnik el épp a nap.
Elo... |
|
|
|
|
|
|
|
... üstökösfejen
ne félj kicsim
ha fogy az idő
csak a Nap falja a tegnapot
hogy jól lakottan szülje meg
nekünk a holnapot
ne félj kicsim
itt a föld se reng
ha kell kitámasztom neked
három ponton a legbiztosabb
az egyik én leszek
2011.04.14.
Zsefy Zsanett
http://s7.images.www.tvn.... |
|
|
|
|
|
|
|
... akasztotta a falra, a telet mindig Párizsban vagy legalábbis Pesten óhajtotta eltölteni, de erre sohasem volt pénze, esténkint a tanítót vagy a papot látta vendégül asztalánál, vagy egyedül merengett a borospohár felett, a csillogó szerednyeibe nézett, sóhajtott, s egy nőre gondolt, majd a nyéki nehéz bort töltötte karcsú pohárba, és álarcosbálnak képzelte a világot, valahol a szo... |
|
|
|
|
|
|
|
... még!...
**
csont és bőr csupán,
hulladékon teng: a tér
kóbor macskáját
nézed. Boldogan
nyújtózik, hempereg a
reggeli fényben.
állati zsiger-
örömöd töprengéssel
rontod le ma is?!
,,új világ" híre.
s gyanakvás, vakhit, lárma. -
Humor, ne hagyj el!...
**
a bű... |
|
|
|
|
|
|
|
Fa Ede
(eredeti név: Vargovics József, 1935-)
haikui
(2. rész)
(két töprengő szenrjú)
üres fény nyalja
a piszkos háztetőket -
s az elgázolt kutyát.
mindenre válaszolna hát
tükrödön-átvigyorgó
üres koponyád?...
**
... |
|
|
|
|
|
|
|
... fordítása
Gyönyörködöm a színes fákban,
ahogy lehull a sok levél.
Lépdelek puh... |
|
|
|
|
|
|
|
Szakáli Anna: Advent fényei
Fagyot lép az éj, sóhajt a téli szél,
valaki elindult, valaki útra kél.
Béke, hit, szer... |
|
|
|
|
|
|
|
... eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ... |
|
|
|
|
|
|
|
... eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.
Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
M... |
|
|
|
|
|
|
|
Sík Sándor :
Csitt
Ring a tó és reng a tón
Álmodón a bárka.
Kinn a parton ríkatón
Cserreg egy madárka.
Ring a lelkem, mint a tó,
Dajka-ujjú szellőn.
Minden olyan biztató,
Békesség-lehellő.
Csitt te, csitt te bús madár
Odakint az éjben!
Most az Isten muzsikál
Ily halálos szépen.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... szomjaznak, a fényontó napot;
szemük kibírja nem káprázva, bátran -
és lenn csúszkálnak itt a föld porában.
S közöttünk járnak - hátha ismered? -
szelíd, csöndben merengő emberek.
Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn
a porba néznek önfeledt-merőn.
A hangjuk halk, a léptük ingatag,
megannyi félszeg, álmodó alak,
szemük csak rejtve, n... |
|
|
|
|
|
|
|
... futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.
Kintről benéz egy ... |
|
|
|
|
|
|
|
... félelem
s hidegét
reám hajította.
Deresedő kedvem
egykedvű lelkembe szúrt,
s a magány szele
tombolva, egyre csak fújt.
Majd a derengés
koptatta éjszaka
végtelen falát,
kinyíló napkehely
bontotta, felém ontva
fényillatát,
s zuhanásom
... |
|
|
|
|
|
|
|
Szergej Jeszenyin: A ménes
A dombsoron lovak dobognak át,
Fújják a völgybe szét napok aranyporát.
Lerontanak,s ahol reng a kék öböl,
sörényük olvadt szurka szétömöl.
Nézik a víz csillámló fodrait,
nyakukba most a hold ezüstpányvát hajít.
Árnyától megriad a ménes, elrobog,
a kelő nap felé sörénye fellobog.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... (N.N)
Egymásban vagyunk
Szívem közepébe léptél,
s csókod rabja lettem.
Szemed gyémánt, tüze fényén
perzselem a lelked.
Neved kiáltják a hegyek,
és reng belé a csönd.
Ölembe hullt a szerelem,
mi vérpirosba önt.
Reám fontad hűs illatod,
s vágy nyílt ki a számon.
Reszketnek mind a csillagok,
lejtve pez... |
|
|
|
|
|
|
|
... nemzetet,
bár él, remél s a szíve ver,
'mint csonka testtel itt hever?
Világ! Nem temetheted el,
hiszen kiontott vérivel
szent minden talpalatnyi föld,
mely reng inkább, nehogy megöld!
Mert véd az Úr és Földanyánk
Kárpát ölében vár reánk,
legyünk hű fiai megint
és az Úr áldón ránk tekint.
Pereg a könny, lassan pere... |
|
|
|
|
|