|
|
|
...
Vándorlás közben Kedvenc
összetalálkozik nagybátyjával.
Egy varázsló elrabolja
Hszi-men Csing fiát
Amikor Han Tao-kuo és Hatodik Vang leányuk nélkül tértek vissza Lincsingbe, úgy érezték,
mintha a hegy, amelyen az imént ültek, egyszeribe összeomlott volna alattuk. De mit segít a
búslakodás? Az ember élni akar.... |
|
|
|
|
|
|
|
... mire vágysz...hogy mennyire szeretnéd Őt közelebb tudni magadhoz... hogy mit meg nem tennél érte...hogy mennyivel másabb lennél, ha Ő lenne... De nincs... Közben meg ő ugyanezt éli át... Remegve, rettegve zárja be a szívét előtted... és adja oda másnak, közben pedig csak Rád vágyik...de nem kockáztat... Miért is tenné, hisz Te sem mondasz semmit...
Honnan tudnád, hogy m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szivárvány ég és föld között,
Utolsó álom, amit lázas aggyal álmodsz,
Utolsó angyal az életed fölött...
Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó tűz, amit remegve lángra gyújtasz,
Utolsó sziget, amelyben kiköt a tarka gálya,
Utolsó rózsa, amit életedre hullatsz...
Szeretnék életed utolsó asszonya lenni...
Utolsó, aki nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét uton járó,
sötét uton járó, habozva megálló,
hallgass a titkos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bakos Erika: Esős október
Csepegve hull könnye a borús felhőnek,
sárba mossa a fák sárgás-barna levelét,
álmosan köd terít szürke lepelt az ősznek,
és remegve húzza magára vizes leheletét.
Énekesmadarak búcsút intettek a tájnak,
Üres az er... |
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senki se ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titko... |
|
|
|
|
|
|
|
... Erika:
Esős október...
Csepegve hull könnye a borús felhőnek,
sárba mossa a fák sárgás-barna levelét,
álmosan köd terít szürke lepelt az ősznek,
és remegve húzza magára vizes leheletét.
Énekesmadarak búcsút intettek a tájnak,
Üres az erdő néha csak egy bagoly kiált,
vaddisznók túrják makkját az öreg fának,
egyik... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Októberi séta
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélv... |
|
|
|
|
|
|
|
... SÉTA
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... séta
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti, ... |
|
|
|
|
|
|
|
... Lajos
Októberi séta
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily... |
|
|
|
|
|
|
|
... szúrta tőrét
A tündökletes telehold.
Nem nézem fájón, félelemmel
Ezüstös arcát éjfelen
S szerelmes, csábos, kósza fénye
Nem játszik többet én velem.
Remegve és halvány reménnyel
Szemem tükrében nem kutat,
Mert már tudom, hogy messze sem jó
És nem csábítnak új utak.
Tudom, hogy nem kell messze mennem,
Mert min... |
|
|
|
|
|
|
|
... látom őt magam előtt.
Látom az ajkát, amit mindig buzgón csókolok m... |
|
|
|
|
|
|
|
... megfeszítik politikai és gazdasági izmaikat és elvárják, hogy mindenki rettegjen tőlük.
Lassan már a törvényeket is úgy írják alá, mint hajdan a szultán: ,,Rettegve halljátok szavam, s remegve engedelmeskedjetek!"
Sajnos, miután megszállták az államot, ez nem üres fenyegetés, szép hosszú a lista, akiket tönkretettek az elmúlt években anyagilag, emberileg... |
|
|
|
|
|
|
|
Ne hagyjál egyedül,
Üresen legbelül,
Ne hagyjál esőben,
Biztonságod keresően,
Ne hagyjál itt az életemmel,
Mi nélküled tele lesz félelemmel,
Kopott bőröndbe bezárva,
Könnyeimtől bőrig ázva,
A tükörből visszanéz rám egy árva,
Remegvén a zokogástól, ölelésedre várva.
Bedő Gábor
... |
|
|
|
|
|
|
|
... SÉTA
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
... |
|
|
|
|
|
|
|
... SÉTA
1
Ez itt a hervadás tündér-világa.
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kimélve ejti,... |
|
|
|
|
|
|
|
... takar minden ágat.
A tájat tarka ruha takarja,
Pici kis állatok bújnak az avarba.
Mókuska begyűjti a lehulló makkot,
Fázósan könyörög a melengető naphoz.
Nyuszika remegve lapul meg a réten,
Ijedten kérdezi- mi lesz majd a télen.
Az erdő ősszel nem hal meg,
Csak alszik csendesen.
Levél paplan őrzi álmát
Míg eljön a kikelet.... |
|
|
|
|
|
|
|
... réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?
Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.
Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkos... |
|
|
|
|
|
|
|
... megmondani, hogy mi
volt abban az éjszakában, de volt valami. Ami megszorította a torkomat, és amitől
a szívem alig mert verni, és amitől a lábaim szinte futva vittek fölfele, remegve és
futva. A sziklák fenyegetően meredtek föl a patak két oldalán, és az erdő tele volt
titokzatos nesszel, borzalmas tudásnak neszével, és én futottam, és a szívem a
torkomba... |
|
|
|
|
|