|
|
|
Nem vagyok az, aki voltam
Te sem vagy az a regi
Meg se rebben a szemed
Ha tekintetemet nezi.
(Zs-nak)... |
|
|
|
|
|
|
|
AkasA: Álmodom
Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.
... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.
Mert kóbor szél jön, és az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... legyen szép és édes.
Szeretlek
Messzi csillagok, szikrázóak.
Mint szép szemeid úgy ragyognak.
Bennük pajkos vidámság bújkál,
Egy rebbenés, játékos kacsintás.
Vörös rózsa, harmattól csillog,
Ajkadon játszik vidám mosoly.
Azt mondja gyere s ne félj tőlem.
Hisz boldog vagyok, itt vagy nékem.
Hallom ... |
|
|
|
|
|
|
|
... ügyetlen ajka.
Rózsabalaton, rózsa, hervadt levélből Tátra,
Szerelem, pillangóból felleg, trillából orkán,
Szerelem, gőze méznek, gyász lángok csoda tortán,
Szerelem: rebben tőlem madárnak mind a fákra.
Két karom volt derékon köröskörűl karolni,
Két ajkam csókot tudni, fogaim marni gyengén,
Szemem volt mást nem látni, csak őt, hunyván... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dörren a hangja a légben,
S pendit egy hangot a hárfa.
Lábunk indul az alkonyi fényben,
Csillan a csillag, lobban a fáklya.
Egymásra villan a szempár -
Kéz rebben a kézre legott,
A jövő temetve - tüzes éj vár,
Akkor is, ha a Nap már elkopott.
Kontúrjaink egymást ölelik,
Egymásba mosódik mind a szín,
S bár könnyeink ruhá... |
|
|
|
|
|
|
|
Vágyak...2006. okt. 23.
VÁGYAK
Rebben a függöny, pislákol a fény,
halk zene szól, csak a szívdobbanás mesél.
Bőr a bőrhöz simul, test testnek feszül,
ébredezik a vágy valahol, ott legbelül.
Lüktet a vérem, bújok hozzád Kedves,
simogató kezed, kis domboknak kedvez,
barangol lélegzetállító tájakon,
megállítani nem lehet, de nem... |
|
|
|
|
|
|
|
... érek egy messzi kis tanyára.
A kakas még az ólben pitymallatot rikongat,
az égbe fúrt pacsirta fittyet hány éji gondnak,
dalától messze rebben bimbóról bánat, szender.
A ház előtti kertben a kis padkán egy ember.
Apokaliptikus, vad formája és nézése:
a fészemére vak és helyén gödör ... |
|
|
|
|
|
|
|
...rebbenve
feszül az égre
az este
és sötétlő
szemeket
mereszt...
a jéghideg
levegő
felmelegíti
testemet
és újra
érzem
közel
a hajnalhasadta
mikor
ismét
kezdődik előről minden
és bátor
lélegzettel
nehezülök rá a nehézségre
és már most várom mikor lesz vége
újra ennek a sok percnek|... |
|
|
|
|
|
|
|
... látomás.
Zöld fűben vidáman kergetőzve,
elfáradva... egymást ölelve...
Minden mást egészen elfeledve,
szerelemben boldogan szenderegve.
Kakas rikkant, szemem rebben,
szívem remeg, lelkem mereng.
...
...
Ismét itt... fáradtan és elgyötörve...
elcsigázva... összetörve...
Sötét az éj... csendes a magány...
... |
|
|
|
|
|
|
|
... kár!
Hess, madár! "Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket -
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már: "Hess, madár!"
Híre terjed a helységben: "Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón' kár:
De, mint var... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat:
hisz ezerévnyi pihenést... |
|
|
|
|
|
|
|
... nincs.
Körödet többé át nem léphetem.
Gyilkolva jár bennem amit nem mondhatok
s az életem.
Kanyargó úton árnyam makacsul
nyomon követi tiltott árnyadat.
Rebben a múltból sok kék lepkeszárny
és ránktapad.
Bolond csodáink hulló hímpora
csalóka ír, kegyetlen védelem.
Kerülöm hát, s a fehér éjszakát
vérrel szegem.... |
|
|
|
|
|
|
|
... metéld
a vadhajtást; s ha belefáradsz,
ülj ki a napra, idd hunyt szemen át a fényt,
s úgy érj, mint a gyümölcs, kései körte, birs...
- Harkály rebben a lombban, s egy levél lekering:
őszömet olvasom szinében.
Este állok a ház előtt, nézem, a Göncöl
mint csúszik észrevétlen nyúgoti almafánk... |
|
|
|
|
|
|
|
... káprázó homályban.
Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás,
vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van.
Nyár van és villámló meleg.
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben,
a szárnyasok, mint égő kerubok
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben.
Emlékszel még? Először volt a szél;
aztán a föld; aztán a ketrec.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... élt, országút vadja,
De, ha az erő elfut inából,
Hazafias árok fogadja.
Álomlátó szeme meredten
Bámul a nagy,... |
|
|
|
|
|
|
|
... puffan,
elnyeli hangját rőtszínű paplan.
Szalad a szellő, fák között surran,
kacsin... |
|
|
|
|
|
|
|
... nézek: mit nyög ily rejtelmesen -
Fönt e torz, mogorva, borzas, orv kisértet érdesen
Mért kerepli "sohasem?"
Szörnyű titkot sejtek ebben... Tépelődöm... hang se rebben,
S most a démon tűz-szemével, jaj, szivendöf élesen;
Bár e rejtélyt már kitárnám! Lámpafénnyel festve vár rám
Bársonyos-lilán a párnám, mig aléltan ráesem
Párnám bárs... |
|
|
|
|
|
|
|
... ágy,
Nyugodtan bújj ide hozzám.
Én majd őrzöm az álmod, csak aludj tovább,
Hát legyen egy szép éjszakád.
Nézlek, s csak kis szíved ver.
Alszol, hogy szemed se rebben.
Tudom, hogy most szép helyen jársz,
Hát őrizlek utadon csendben.
Mosolyod az üzeneted,
Hogy látod már a világot,
Ott messze, hol boldog lehetsz.|... |
|
|
|
|
|