|
 |
|
|
...
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízléséne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mese
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egy oszlop tetején, magasan a város fölött állt a Boldog Herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította, vékony, finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolatán. Nemhiába csodálta mindenki.
- Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízl... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mese
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csábító ajánlat volt.
Nos, indultunk kora reggel, és mikor kora délután megérkeztünk, az időjárás elég barátságtalan volt. Hideg szél fújt a sváb Alpokból, és az ég baljóslatúan piroslott az olvadó-hó illatú német alkonyatban. A fellépéseink helyszínére hajtottunk, és elgémberedett tagokkal kecmeregtünk ki a kisteherautóból. Előkerítettünk egy fritzet, aki kinyitotta ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Mariska részit is megettem, mégse sír, mert ő jó kislány.
Janika eltátotta a száját erre a vigasztalásra, Mariska pedig epekedve nézte az utolsó szem cseresznyét, amelyik nevetve piroslott az ághegyen. Az volt a legszebb valamennyi közt.
- Tudjátok mit, gyerekek? Igaz-e, mindnyájunknak két-két szem cseresznye jutott? Ez az egy szem hadd legyen az enyém, amiért a többit e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízléséne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... ütközetekben a kegyetlen kézitusák során az egyetemi és főiskolás ifjúság - közöttük sok munkásfiatal - az esti órákig tartotta magát a fegyveres túlerővel szemben. Vértől piroslott a Váci utca és környéke, egészen a Kiskörútig. Ismét visszaköszönt 1956 forradalmi szelleme! A féktelen rendőri brutalitás nem ismert kíméletet. Március 15-e éjszakáján közel 600 elkobzott ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világgá szórta mint szent magvetôket:
tüzes szívekbôl mag hullt messzire,
megváltozott az ósdi föld színe:
nem álmodott fehér virágok nôttek,
s köztük mártírok vérszirma piroslott...
Villámot szórt a damaszkuszi útra,
hol földdel és hívsággal telítetten,
szétszórni készen krisztusi akolt,
Saul mint véres farkas lovagolt:
Saulból P... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bírja el! Nem szégyelled magad? - Az óriás morgott valamit mérgében, s mentek tovább. Csakhamar egy cseresznyefa akadt az útjukba. Az óriás, se szó, se beszéd, felnyúlt a tetejére, ott piroslottak a legérettebb szemek, meghajlította a fát, s odaadta a koronáját a szabó kezébe.
- Együnk!
A szabócska azonban sokkal gyöngébb volt, semhogy tartani bírta volna a fát. Abban a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... korog már a gyomra. Nem is tanakodik sokat magában, felmászik egy almafára, jól megrázza, potyognak is az almák, ahogy csak tudnak. Aztán leugrik Kikiriki a fáról, mikor már elég alma piroslott a fűben, felvesz egyet, a legpirosabbat, legérettebbet, megdörgöli a kabátja szárnyával s jóízüen beleharap. No, ha beleharapott, el is dobta egy perc alatt az almát a kezéből, mintha soha ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... voltak. Nappal is. Nem mesélt róluk senkinek. Pedig akkor az Öreggel volt. Újra élte a sok spórolást, újra látta a mezőn szaladó gyerekeket, újra táncolt a búza, a rozs, hullott a dió, piroslott az alma. Minden olyan volt, mint régen. Szegényes, de boldog, nagyon boldog!
Egy reggel már tiltakozni sem tudott az orvos ellen, akit kihívtak hozzá. Az megfogta a kezét, kérdezgett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... -, senki sem szeret úgy, ahogy
én, a rabszolgád vagyok. Tégy velem, amit csak akarsz.
Meztelen volt és csodaszép. A haja szétterült az
ágyon, a csecsbimbói hívogatóan piroslottak, és én sírtam.
Elővette a farkamat és szép lassan, apró húzásokkal
kiverte. Aztán csöngetett, és bejött az a fiatal szobalány,
akit Nizzában fogadott fel; hálóingben vo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... cseresznyés üvegek sorakoztak az asztalon. A hutoben szépen egymásra tárazott Sztalicsnaják lapultak, a kancsókban pedig Tóni bácsi Eger környéki pincékbol beszerzett medoc-ja és leánykája piroslott meg sápadozott. Annyi pia volt összekészítve, mintha legalábbis legénybúcsút tartanánk, azt is három napost. Pedig tudtam, valójában inkább Edit leánybú-csúja ez, a társaság az övé, s ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... serkedő gyepen,
fajd mámorát és édes ízü nász-tort
s megénekelte lobbanó szemem.
A vér is megcsordult reá a fában
s a visszhang is dalolta himnuszát,
mert vágy piroslott mindenik szavában
és élet, élet, élet, ifjuság!
Az erdőőrnél mécsvilág derengett,
a hang beszállt homályos ablakán.
Az ágyon, hasztalan remélve csendet,
láz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mint egy nőt. Persze, lehet, hogy tévedett, de valahogy úgy érezte.
A lány nyitva hagyta a hallajtót, ott csomagolt, az asztal tetején, s közben dúdolt, arcán kerek foltok piroslottak. Lehet, a hőségtől. Most rendkívül hasonlított gyerekkori, kanyarós önmagához, amikor a szokottnál is nyugtalanabb volt, rémálmai voltak, s virrasztani kellett mellette egész éjszaka, mert... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... agyvelejű nyúl -, és talán engemet is?
- Ne haragudj, Aromo - mondta ekkor szégyenlősen Ló Szerafin -, tégedet is.
Már a füle hegye is piroslott, annyira szégyellte magát.
- Hazugság - mondta Aromo.
- Nem hazugság - rázta a fejét Ló Szerafin.
- Akkor miért pirultál el?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bírja el! Nem szégyelled magad? Az óriás morgott valamit mérgében, s mentek tovább. Csakhamar egy cseresznyefa akadt az útjukba. Az óriás, se szó, se beszéd, felnyúlt a tetejére, ott piroslottak a legérettebb szemek, meghajlította a fát, s odaadta a koronáját a szabó kezébe.
- Együnk!
A szabócska azonban sokkal gyöngébb volt, semhogy tartani bírta volna a fát. Abba... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sajkás vagyok vad, hullámos folyón.
Hullámzik a viz, reng a könnyü sajka,
Reng, mint a bölcső, melyet ráncigál
Szilaj kezekkel a haragvó dajka.
Sors, életemnek haragos dajkája,
Te vagy, ki sajkám ugy hányod-veted,
Ki rám zavartad fergeteg módjára
A csendriasztó szenvedélyeket.
Elfáradtam már, messze még a part?
Mely béfogad révé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rejtőzködni és menekülni a magyarországi baloldaliak az antidemokratikus hatalom elől. Ne higgyük, hogy a jobboldal 2010-re elfelejti majd a 2006-os őszt, és hogy '56 után ismét piroslott a vér a pesti utcán! Leesett már? Hogy sem a Kádár-rendszerben, sem a rendszerváltáskor nem volt ilyen tömeges és brutális emberverés és rendőri erőszak a pesti utcákon???
Nem vé... |
|
|
|
|
|
