|
 |
|
|
... csattog a zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltán lapulnak a földhöz. A föld remeg.
Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek. Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyökerek patta... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjre
irigyebb lettem az őszre.
Míg egyszer, egy késő éjszakán,
amint reménytelenül s törten
a nyitott ablaknál
levegőztem,
s néztem,
hogy nyargalnak a felhők az égen
s a szél az utcán,
s hallgattam hogy nyög, gyötrődik,
igen, hallottam tisztán,
akár egy ember
gyötrődött, kínlódott
a mester.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyetlen nap alatt, amennyit
más az egész életében sem tud mege-
mészteni. Minden gyönyörűségben előt-
tünk járnak, előre felfalják a következő
napot. Sietnek, loholnak, nyargalnak,
mértéket semmiben nem ismernek.
Még a tudasvágyban is mértéket kell
tartani, mert nem érdemes azt tudnunk,
amit tudni nem jó. Több nap, mint öröm.
Legyen az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjre
irigyebb lettem az őszre.
Míg egyszer, egy késő éjszakán,
amint reménytelenül s törten
a nyitott ablaknál
levegőztem,
s néztem,
hogy nyargalnak a felhők az égen
s a szél az utcán,
s hallgattam hogy nyög, gyötrődik,
igen, hallottam tisztán,
akár egy ember
gyötrődött, kínlódott
a mester.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... zápor. Dördülve meghasad a fellegek szája és kénköves lángok
csapódnak az erdő testébe. Füvek és virágok halálra váltan lapulnak a földhöz. A
föld remeg.
Ordító szörnyek nyargalnak láthatatlan pokol-lovakon, patkójuk nyomán
szikrát vetnek a felhők. Zúgnak, ropognak a fák. Recsegve hasadnak a törzsek.
Sikoltó bokrok kapaszkodnak tíz körmükkel a földbe. Gyök... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ELBESZÉLÉS
A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam, aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértője. Nem szeretem az éjszakai embereket. Örökösen a részleteken nyargalnak, és az unalmasságig bonyolítják a nekünk, nappaliaknak egyszerű lelki ügyeket. Lukács is, amikor együtt ültünk a kávéházban, előbb háromnegyed óra hosszat bámult bele a konyakos pohárba, és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyetlen nap alatt, amennyit
más az egész életében sem tud mege-
mészteni. Minden gyönyörűségben előt-
tünk járnak, előre felfalják a következő
napot. Sietnek, loholnak, nyargalnak,
mértéket semmiben nem ismernek.
Még a tudasvágyban is mértéket kell
tartani, mert nem érdemes azt tudnunk,
amit tudni nem jó. Több nap, mint öröm.
Legyen az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... városban voltunk és láttuk, hogy az alezredes és regimentorvos a Werk 2. erődítmény felé megy, mert ott fellázadt a legénység, és a hadnagyot kikergette a várból. Lestük, ahogy lóháton nyargalnak a hegygerincen, aztán láttuk, hogy beengedték őket.
Elmentünk M. barátommal az egyik mulatóhelyre, mindenki a Kossuth-nótát danolta. Egyik frajter gúnyos megjegyzést tett Kossu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... köre. Rebben az ótomobil.
És tűnik a gépkocsi. Mind kicsinyebb-kicsinyebb. De a palota ébred.
Vádat sug a létra. Mi volt az? Utánok! A gép! Tova! S mozdul a képlet.
Nyargalnak az útközi fák növekedve szemünkbe: a kocsi sötét pont
nyargalnak az út jegenyéi. Kigyózik az út tova. Két kocsi két pont.
És fordul a kép. Jön a halmon a két szeretővel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet- lecke? - e kevés
Bölcsesség?- ez a lemondó alázat?...
És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet-lecke? - e kevés
Bölcseség? - ez a lemondó alázat?...
És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyönyörű
hangja engedelmesen ismétel minden szót. A Balaton, Európa legnagyobb
tava néha haragra gerjed még ma is. Kék színe ilyenkor haragos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ELBESZÉLÉS
A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam, aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértője. Nem szeretem az éjszakai embereket. Örökösen a részleteken nyargalnak, és az unalmasságig bonyolítják a nekünk, nappaliaknak egyszerű lelki ügyeket. Lukács is, amikor együtt ültünk a kávéházban, előbb háromnegyed óra hosszat bámult bele a konyakos pohárba, és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... jön el az északi földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről!
23 Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!
24 Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?
10 Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezőiket hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek.
11 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
és a hegy derekán bronzból öntve áll a tölgyes;
mint belülről kiáradó delejes sugárzás, izzik a fény a fákon.
És hull a fény... Ereim sodrán apró elektromos ütésekben nyargalnak
a Nap szikrázó csókjai; lankadt testemből lassan kiválik a lélek és mint láthatatlan,
meleg kis állat törleszkedik hozzám; szavaimban a nyár
és a föld szeretkezése lá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak,
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet-lecke? - e kevés
Bölcsesség? - ez a lemondó alázat?...
És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak,
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet-lecke? - e kevés
Bölcsesség? - ez a lemondó alázat?...
És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak,
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet-lecke? - e kevés
Bölcsesség? - ez a lemondó alázat?...
És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ez a vak, szeszélyes földi élet
Adott-e kincset, mely ma is enyém?
Vagy, mit ha bús szemem vizsgálva nézett,
Nem halt el róla szomorún a fény?
Mily szent iramban nyargalnak a lázak
S mily sánta mind a beteljesedés...
Ez hát az élet- lecke? - e kevés
Bölcsesség?- ez a lemondó alázat?...
És mégis, míg elnézem csendesen
A vízesést, m... |
|
|
|
|
|
