|
 |
|
|
... véleményét.
- Mondd neki, csak tegyen koronát rá - mondta Sándor szemét rögtön lehunyva, száját pedig óriásira tárva, hogy így leplezze a vörösödést, amely még homlokát meg nyakszirtjét is elfutotta.
Én éppily legyőzhetetlen szomjtól hajtva egy öreg írógépet szereztem. Ez ismertetett meg azzal, hogy kinek-kinek milyen küzdelmen kellett átesnie. Két napig ott ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... uraim!
- Tehát nem nyitod?
- Nem, kedves uraim, mert...
Nem fejezhette be. A lövés eldördült, s a golyó álla alatt érte a kapust, átütötte a torkát, és a nyakszirtjén jött ki. Az aggastyán összerogyott, nem is sóhajtott. A gyertya leesett és elaludt, s már csak az ablakpárkányon nyugvó mozdulatlan fej volt látható, meg némi fehéres füst, amint a te... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Krúdy Gyula
A vörös postakocsi
A múzsa csak a szerelemnek
Tűntével jött meg. S mostan ím
Kisérlet ez: ha megegyeznek
Dalomban érzés, eszme, rím.
Szabad a költő, nincs keserve,
S a kis lábat megénekelve,
Gyarló versében a szeszély
Itt-ott magáról is besz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
THOMAS MANN
EGY SZÉLHÁMOS VALLOMÁSAI
FORDÍTOTTA: LÁNYI VIKTOR
ELSŐ KÖNYV
ELSŐ FEJEZET
MÁSODIK FEJEZET
HARMADIK FEJEZET
NEGYEDIK FEJEZET
ÖTÖDIK FEJEZET
HATODIK FEJEZET
HETEDIK FEJEZET
NYOLCADIK FEJEZET
KILENCEDIK FEJEZET
E... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
KRÚDY GYULA
RÉGI PESTI HISTÓRIÁK
Színes írások
TARTALOM
ASSZONYOM
A HÁROMSZOKNYÁS LÁNYOK
UTAZÁS BÉCSBE
ÉJI ÚT
A BÉCSI SZENNYES
A “NYILAS HÁZ" LÁTOGATÓI
VOZÁRY
BUDAPEST ÚJKORA
EGY ÉJ
ÖREG A-BETŰ
FOGADÓ A RÉGI VI... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valahogy nem sikerült ez a barát, szeme aszimmetrikusan ült az arcában, egyik a szemöldök felé húzódott, a másik lecsúszott az orra tövébe, haja elszórt pamatokban fedte a fejét, füle a nyakszirtjén.
- Te! - kiáltott dühösen Simf, s akkor vette észre, hogy a barát ízületei nem kapcsolódnak, a darabokból álló testet csak a ruha tartja össze, a barát elnyaklott a széken, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
George Orwell:
BURMAI NAPOK
(Máthé Elek fordítása)
I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV. fejezet
XVI. XVII. XVIII. XIX. XX. XXI. XXII. XXIII. XXIV. XXV. fejezet
I.
U Po Kyin, járási rendőrbíró Kyauktadában, Felső-Bu... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Buddha idézetek, mondások, élete, beszédei
Buddha idézetek 1:
"Amit gondolunk, azzá' leszünk." ,,Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:
Miért haragudnánk emiatt másokra?"
,,Mindenki maga írányítja sorsát;
mi magunknak kell megteremtenü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... tornácz lépcsőjéig, s ha a lovat akkorára még nem hozták elő, ott maradt vele. Ilyenkor már nem beszélgettek, csak éppen elbúcsúztak egymástól. A hüvös szél ide-oda tánczoltatta a lány nyakszirtjén a finom hajpihét, majd kötőjének a pántlikájával kezdett játszadozni s addig lengette, kuszálta össze-vissza, mig végre valóságos csokorrá göngyölitgette a csipőjét övező s hátul megköt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MÁSODIK RÉSZ.
I.
Yonville-l'Abbaye - egy régesrég elpusztult kapuczinus-kolostorról nevezték el így, melynek már a romjai sincsenek meg - mezővárosként szerepel a térképen. Rouentól mintegy nyolcz mértföldnyire, az abbeville-i és a beauvais-i út között terül el, egy völgykatlanban, mely... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...2. FEJEZET
1
- Te megtértél - mondta egyszer Martin tiszteletes Davidnek. Ez az elején volt, körülbelül akkor, amikor David kezdett rájönni, hogy a legtöbb vasárnap délután, négy óra felé Gene Martin tiszteletes már nem nevezhető a szó szoros értelmében józannak. Mindazonáltal jó néhány hónap eltelt, mire kiderítette, hogy új tanára mennyit iszik. Az ig... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Süti. Bánok minden alkalmat, amikor rád kiabáltam, vagy túl ke-ményen rántottam meg a varkocsodat.
Ez már túl sok volt. Térdre esett, lehorgasztotta a fejét, lihegve szorította a nyakszirtjét, és igyekezett nem elájulni. Könnyei csapásokat vágtak az arcára tapadt zöld ragacsban. Legjobban az a tudat fájt, hogy az ajtó, amelyet bevágtak közöttük, soha többé nem fog kinyílni, l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Süti. Bánok minden alkalmat, amikor rád kiabáltam, vagy túl ke-ményen rántottam meg a varkocsodat.
Ez már túl sok volt. Térdre esett, lehorgasztotta a fejét, lihegve szorította a nyakszirtjét, és igyekezett nem elájulni. Könnyei csapásokat vágtak az arcára tapadt zöld ragacsban. Legjobban az a tudat fájt, hogy az ajtó, amelyet bevágtak közöttük, soha többé nem fog kinyílni, l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... amelyet még nem érintett emberi kéz.
Haja fekete volt, mint az ében, és hullámos. Úgy fésültette magát, hogy haja elöl szélesen rásimult homlokára, azután pedig elrejtőzött nyakszirtje fölött, úgy, hogy szép kis füleinek csupán a csücske látszott ki, amelyben két gyémánt fülbevaló csillogott. Ezeknek értéke mintegy négy-ötezer frank lehetett.
Pezsgő élete ell... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Fougères egyik képe. Ez a tárgyánál fogva feltűnő kép, amely hangulatával, kifejezésmódjával Dubufé[174] első korszakára emlékeztetett, egy fiatal férfit ábrázolt, amint a börtönben éppen a nyakszirtjén a haját nyírják. Egyik oldalán a pap, a másikon egy zokogó öregasszony és egy fiatal nő. Egy írnok valami hivatalos írást olvas. Egy rozoga asztalon érintetlenül áll az étel. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... hozzáérjen, mert bőrének puszta érintése is égette. Tűrhetetlen hőség húzódott végig a gerincén, mintha dereka alatt parázzsá vált volna a matrac. Nyilallások, tüzes csípések döfködték a nyakszirtjét. Egyszer megpróbálta kivenni a kezét a takaró alól, de jéghidegnek érezte, s rögtön vacogni kezdett. Megijedt a saját kezétől, visszadugta, összekulcsolta előbb a hasán, majd lejjebb ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... árnyképével. Semmit se látott tisztán, de egyszer úgy rémlett, mintha egy asszonyi kontyot vett volna észre. Aztán tépelődött: egészen Sabine hajviseletének mondaná az ember, csak a nyakszirtje látszott vastagabbnak. De mit tudta ő azt mostan? Annyira fájt a gyomra ebben az iszonyú, aggasztó bizonytalanságban, hogy az ajtóhoz tapadt, mint valami didergő szegény, megcsillapodni. Az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Süti. Bánok minden alkalmat, amikor rád kiabáltam, vagy túl ke-ményen rántottam meg a varkocsodat.
Ez már túl sok volt. Térdre esett, lehorgasztotta a fejét, lihegve szorította a nyakszirtjét, és igyekezett nem elájulni. Könnyei csapásokat vágtak az arcára tapadt zöld ragacsban. Legjobban az a tudat fájt, hogy az ajtó, amelyet bevágtak közöttük, soha többé nem fog kinyílni, l... |
|
|
|
|
|
