|
 |
|
|
Verss:
Tedd két kezem tenyeredbe...
Én közben becsukom szemem,
Úgy hallgatom, ahogy mesélsz,
A holnapról nekem.
Mondj csodát és varázslatot,
Regélj igaznak hitt mondatot,
Csak a valót ne mondd!
Most a tiéd vagyok,
Engedd, hogy álmodjak veled,
Higgyem, ez az életem,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...százezer világ szól hozzám
ebben a télben, hó ér a szívünkig,
napok ütődnek hozzánk, köszönnek
álmatlanul ránk csillagaink -
maradok, reggelig a múlt változik csak,
a csend borostás arcomra ül,
egyre meztelenebb a test,
mire már eljutnál hazáig -
s én megtanultam az emlékezők
suttogását, már rongyos kabát rajtam
ez a köd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...százezer világ szól hozzám
ebben a nyárban, szívünkig,
napok ütődnek hozzánk, köszönnek
álmatlanul ránk csillagaink,
a múlt változik csak, a csend borostás
arcomra ül, egyre meztelenebb a test,
mire már eljutnál hazáig,
s megtanultam az emlékezők
suttogását, már rongyos kabát rajtam
ez a hajnali pára, de csavargó életem
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szilágyi Domokos: Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.
Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi fo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Oh,ha tudnád...
Oh, ha tudnád, mit jelentesz nekem:
A szentélyt, hova sorsomat teszem
Buzgó imával fordulok feléd
Hogy a bennem rejlő hit is Te légy
Oh, ha tudnád, mit jelentesz nekem:
Mint fénysugárba bújtatott jelen
Halk hangok között az érzés neszez
Szívemhez lassú gondolán evez
Oh, ha tud... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bogdán Kálmán:
1/2
Végül sikerült nagynehezen néhány csoportot összeállitania a jelenlevők közül.Egyiknek én lettem a parancsnoka - azzal a feladattal, hogy lehetőleg látogassunk el minden útba eső házba, lakásba, mérjük fel, mi a helyzet, igyekezzünk az embereket megnyugtatni, pár nap múlva bejön a reguláris hadsereg, az majd rendet csinál. (Csakugyan, nemsokára uj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...ha két szemedbe nézek látom szenvedéjed
látom a szerelmed látom azt hogy szeretsz
és szivem lángra lobban mindig azon nyomban
két karomba zárnálak és örökre ott tatalak
nem engedlek többet soha
nem adlak én másnak oda
mert oly nagyon szeretlek mint magát az életet
de az életmet is adnám érted hogy veled ujra boldog legyek
hogy őleljel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Tavaszi hangulat
Tudod,
itt fenn tavasszal
soká alusznak
a fehér falú hegyek,
róluk a hó-vakolat
csak tétován pereg.
Lent a völgyekben
lágy szellő neszez:
friss rügyet hoztam,
ébredjetek!
Valahol délen,
hol már ágaknak
zöld lángja lobog,
ott a szőlőkben
esténként itt-ott
gyúlnak és ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Előszobámban sorszámot
Tépett a Szerelem,
Ő az egyik legjobb vissza
Térő Betegem,
Kivárja sorát, mit a sorsom
Szabott rá Kegyetlen.
Nyugodt, hisz tudja - sorsra jut,
És jön a Kezelés,
Előtte az Ideges tiszta
Ideg és Neszezés,
Forral a bőrében vissza-
Tetszőn a Tervezés:
Felpattan ajtóm nyitjára,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... megérintő szerencse
2003. december 14. Helyszín: egy 110.000-es lakosú magyar város kórházának férfi pszichiátriai osztálya. Földszint, folyosó. Úgy tűnik, koromsötét van. Szerencsére nem: a fekete folyosó végén a nővérszobából gyenge fény szűrődik ki. Csend, aztán egy kis neszezés a kórtermekből. Időnként tompán horkolás hallatszik - összességében azonban inkább szuszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Köd
Nem messze a nem látható patak
neszez. A hídon ember-forma árnyak.
A köd mögött kutyák vonítanak,
fejjel rohannak eb-létük falának.
Sorra lépnek elő, ahogy megyek,
a ködből a sápadt, kopasz platánok.
Foltos, toronymagas kísértetek:
még láttam őket fele ekkorának.
Valahol itt, igen, egy pad lehet:
két szem paráz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Meülen Szirbaj
Neszezés
Csörgedeznek hegyekről
Aláfutó patakok.
Hajladoznak a széltől
A fiatal nádasok.
Akár égi gyertya ég
A magasban sok csillag.
Hajnali víz felszínén
Mintha higany, fény csillog.
Kábán állok, figyelem
Neszezését világnak.
Madár-álmú levél sem
Rebben neki az ágnak.
A nes... |
|
|
|
|
|
|
|
|
M. LERMONTOV:
MIKOR HULLÁMZANAK...
Mikor hullámzanak a sárguló vetések,
hűs erdőn szél szalad, s felzúg a lombmoraj,
kék árnnyal fénylenek levelek közt a rések,
levél tövén lila szilvát hintál a gally,
mikor a jószagú harmat megeste
lángbíbor alkonyon vagy arany reggelen,
a bokrok alól ezer megbiccenő fejecske:
köszön a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A távolodó kedveshez
Egyszer bizton visszatérsz
Sápadt leszek és halgatag
Csak lepkeszárnyú csókjaid
Neszezik nyakamat.
Egyszer úgyis visszajössz
Komoly leszek és rideg
Tükör magányod habjain
Ámulva bukkan ki fejed
Addig meg is vénülök
Ezüstből lesz hajam.
Égetik a csókjaid jaj
Perzselik a nyakam
Egy szép sik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Álmatlanul...
Álmatlanul hánykolódom.
Felszikráznak bennem a tegnapok,
Ahogy odakinn a fények,
Úgy én is magamba fordulok.
Könnyű lebegés ringat,
Testem repülni vágyna álomszárnyakon,
De csak a magány marcangol,
Nélküled fázom.
Emléked puhaságába takaródzom.
Pedig... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Last minute
Pár éve történt, augusztusban szereltem le. Amíg benn voltam, a barátnom férjhez ment, a haverok, meg mind nyaralni voltak, én meg ott álltam egyedül, és nem tudtam mit kezdeni a fene nagy szabadságommal. Naphosszat lófráltam az utcán (az se volt semmi, a hosszú bezártság után), amikor egy utazási iroda kirakatában megpillantottam egy hirdetést. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Már mindenben Téged látlak,
fűben, kavicsban, mozdulatban.
Ha azt akartad volna,hogy feledjek,
elbújhattál volna jobban.
A holdban is Te rejtőzöl,
s ha magadra húzod a felleget,
nékem fölfesti rá az arcod
a mindenható képzelet.
Ha távoli csillag hunyorog,
messzerévedő szemedet látom,
s ha tűnő feh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A MÉHKIRÁLYNO
Egyszer egy királynak a két nagyobbik fia elindult szerencsét próbálni. Úgy elkanászodtak odakint a nagyvilágban, hogy haza se mentek többé. Otthon egy ideig várták oket, aztán a legkisebb királyfi, akit Tökfilkónak hívtak, fölszedelozködött, és a keresésükre indult.
Hosszú ideig vándorolt, míg rájuk talált. Hanem a bátyjai kinevették:
- Ez ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Téged látlak!
Már mindenben Téged látlak,
fűben, kavicsban, mozdulatban.
Ha azt akartad volna,hogy feledjek,
elbújhattál volna jobban.
A holdban is Te rejtőzöl,
s ha magadra húzod a felleget,
nékem fölfesti rá az arcod
a mindenható k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bella István: Fűszáltól fűszálig
Szitakötő, mit kötsz,
fényszitát,
míg bukdosol, röpködsz
réten át?
Mintha báli jégen
siklanál,
át a nyári légen
táncikálsz,
fűszáltól fűszálig
vonalat
húzol, alig látszik-
fonalat,
fényeid befűzöd
sás közé,
sás közé és fűzöld
nyár közé,
|... |
|
|
|
|
|
