|
 |
|
|
Móricz Zsigmond
Árvácska
HATODIK ZSOLTÁR
Az öregember az istállóban lakott, onnan ki se jött, csak ha munkára kellett, de ahogy lehetett, már húzódott vissza bele.
Nagybácsi volt ez, mondta Zsofka röhögve este a kisjánynak, mikor bebújt mellé az ágyba. Ilyenkor s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Első zsoltár
Hajnal a pusztán.
A kemény és örök nap úgy ébred az ég és a föld színén, mint az idétlen tyúk éretlen tojása. Vörös és sárga fények ömlenek át rajta, ropogva, a hajnali kék ködbe. Még... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A SZERELMES LEVÉL
A FINOM EMBER BÚCSÚLEVELE
- Mit szeretsz inkább hallani éjnek idején?
- A vadludak kiáltását a vaksi holdvilág előtt, amint dél felé szállnak a Duna felett, és te egy csendes szigeten állasz házad kapuja előtt, hogy egyedül (amint az egész életedben volt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Móricz Zsigmond
Árvácska
ÖTÖDIK RÉSZ
A kislány oda-odalesett az idegen asszonyra; csudálkozva látta, hogy ilyen fiatal, almaképű akar államit venni. Ő eddig azt hitte, hogy államit nem is adnak csak aszalódott öregeknek, de ennek még olyan volt a két gömbölyű arca, hogy a sóvári alma se volt se keményebb, se pirosabb. Sárgás haja volt a ritkás szövé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... hemperegnek;
már én sem bírom komolyságomat.
Sikonganak a virágágyásokban,
és paskolják egymásra a vizet
az árvácskák szemérmes izgalomban;
és gyorsan én is nekivetkezek.
Szoknyáját térdig kényesen felhúzza
a jázminbokor s tócsákban topog.
Nem állhatom meg! - a cipőm lerúgva,
közelében mezítláb pocskolok.
Együtt f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ebéd.
Zsofka kiállott a ház elébe, elkezdte a kiabálást.
- Hé, gazduram, hé.
Hallgatott. Csakugyan a gazda ott dolgozott hátul, az istálló megett. Ásott valamit, nekivetkezve.
- Ebééd.
Pösze látta onnan a kerítésnél, hogy a gazda csakugyan leteszi az ásót, belenyomja a földbe, mingyán meg is fordul, és nagyon ki van pirosodva,... |
|
|
|
|
|
