|
 |
|
|
... végre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserűségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sors... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz ölelésse... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sors... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
(Ady Endre)... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sors... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szélnek rabja lett.
A kormánynál egy őrült kalóz,
vele egy macska hajóz.
Kezében a távcsöve,
a horizont előtte.
Jól körbenéz, de csak vizet lát,
sok éjjen és nappalon át.
Igy hát neki úgy tűnik,
hogy az egész világ csupa víz.
Az nem jut az eszébe,
hogy a hajó megy körbe.
(Letizia Cella)
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most letette sors... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csillag az éjjelen, csillag a nappalon.
Jönnek a pásztorok, jönnek a királyok.
Hoznak ajándékot, dicsérik az eget,
Reménykedve abban, hogy itt a szeretet.
A szeretet itt van, féltő kezek őrzik.
Körüle pásztorok magasztalni kezdik.
József és Mária boldogsága nagyobb,
Mindenük e gyermek, kinek szeme ragyog.
(Gyenes István) ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elhagytak,
mikor a lelkem roskadozva vittem,
csöndesen és váratlanul
átölelt az Isten.
Nem harsonával,
hanem jött néma, igaz öleléssel,
nem jött szép, tüzes nappalon
de háborus éjjel.
És megvakultak
hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
de őt, a fényest, nagyszerűt,
mindörökre látom.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérdezem,
mivégre sanyargatsz,teszem szótalan,
szófogadó szolga,ami hátra van.
Keserűségemre úgy sincs felelet,
minek adtál ennem,ha nem eleget?
Miért vakítottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor,mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csilla... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éjszakán?
Alszol-e nélkülem magányosan egy kispárnán?
Hullanak-e szemedből záporként a könnyek,
Mint nekem mikor nem láthatlak téged.?.
Gondolsz-e rám egy világos nappalon?
Hallod-e az összes szomorú sóhajom?
Vagyok-e neked az égen a nap,s a hold,
Mint te nekem az egész égbolt?.
Gondolsz-e rám,mikor eljön a félhomály?
Vársz-... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fáradtan hintázik
az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon,
társuk a lomb alig takarja őket
várják a sorsuk, s egy szeles nappalon
lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen
hajtva a széltől egy árva falevél,
táplálta anyját rövid kis életében,
most let... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Álmaimba zár magányos szívem
hol fogva tart lényed érintése
mely éltet nappalon és éjjelen
ha tudnád mennyire hiányzol nekem.
Csak beszélek ilyenkor önmagamnak
hisz szavaim csak hozzád szólnak
elmondok én mindent neked...
karjaimban tartalak kedvesem.
Féltelek,mint a hajnal a harmatot
őrizlek,mint az ég azt a sok c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... édes nevedet,
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpitő közegeddé, nevedet,
mely körém gyujtja az emlékedet,
fűszerként csendit a nappalon át
s beillatositja az éjszakát
s úgy tapad a számba, tüdömbe, hogy
már majdnem te vagy, amit beszivok,
már majdnem te, minden lélegzetem
veled itat és zsongat édese... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.
Keserűségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?
Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szívemnek
hozzám símulsz fényesen.
Ha kinyíllasz, illatfelhő
veszi körül lila ruhádat.
Mint szép leány álmodón,
ágaidon ringatón,
harmatos hajnalon,
fényes nappalon,
rólad ábrándozom.
Szelek szárnyán,
vágyak szivárványán,
nálad jár gondolatom.
Tudom hogy szeretsz,
rám hajolva nevetsz,
lehetnél mindég velem. |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... élnék.)
...
Azaz olyan minden-senki,
Ilyen hát embernek lenni.
Kell az ember,
Kell nagyon,
Kell éjben,
Kell nappalon.
   
Nem vagy egyedül
Hol állsz? Kikkel harcolsz?
Ébren vagy, vagy alszol? -... |
|
|
|
|
|
