|
 |
|
|
| ... karok, lábak, pontosan begyakoro... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... álmot,
szivárvány-fátylat, délibábot...
Olyan jó volna messze menni.
Ha majd szívem a csendbe döbbent,
nem várni több találkozóra,
mosolytalanra, búcsúzóra...
Jobb volna úgy: nem sírni többet.
Az árvaságot elfeledni,
eltemetni egy tarka álmot,
fájdalmakat, szo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... álmot,
szivárvány-fátylat, délibábot...
Olyan jó volna messze menni.
Ha majd szívem a csendbe döbbent,
nem várni több találkozóra,
mosolytalanra, búcsúzóra...
Jobb volna úgy: nem sírni többet.
Az árvaságot elfeledni,
eltemetni egy tarka álmot,
fájdalmakat, szo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... étlapon,
S ott is, ahol minden van,
Egy hiányzik, de nagyon.
Hiánycikk lett - a mosoly,
Kevés helyen kapható.
Mogorva a pincér és
Mogorva az eladó.
Mosolytalan a vendég is,
Mosolytalan a vevő.
Hiánycikk lett a mosoly
-de megszüntethető.
Lehet bolban, vendéglőben
bő választék a mosoly,
Ha azt nyujtod máso... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehet kiolvasni.
A szemek tanítanak meg szeretni,
vagy gyűlölni önmagunkat.
És a világot.
Mások szemei.
Hogy mások milyennek látnak.
Bennünket.
De a mosolytalan arc
olyan szemekkel találkozik,
amik azt sugallják,
rajtad nincs mit szeretni.
Ezért nem tanul meg
szívből mosolyogni.
A szemek döntik el,
hogy szép,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
TŰZ NÉLKÜLI SZEMEK
Csak nézem a képet, mi a tükörből rám mered
Bizonytalan tekintet, tűz nélküli szemek
Száj összeszorítva, a széle kicsit remeg
Az arc mosolytalan, mint aki retteg
Nincs semmi, miből erőt meríthetek
Ha kacagok is, csak kínomban nevetek
Megrémít, hogy érzem, még mivé lehetek
Gyűlölöm e képet, mi a tükörből rám mere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sarkából kiforgatott világ!
Bezárt ajtók, félhomályba zárt indulatok.
Síró gyermekek, szótlan anyák.
Meggörbült hátak, villanó fegyverek.
Mosolytalan világ!
Sorsára hagyott öregek.
Dobozházak, korlátok, hideg.
Cigarettafüst és pálinkabűz.
Sorbanállás a hivatal előtt.
Árva világ!
Karonfogva egyedül.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll. Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Fele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ami szent,
és imádkozni tudnak és szeretni
s a lelkük álma: Léthe-parti csend.
És jó annak, kit szánakozva néznek,
és megsiratják fátylas csillogását
mosolytalan két könnyező szemének.
Rólam hiszik, hogy végtelen a kincsem:
pedig érzem , tudom, hogy semmim sincsen:
mindenkinek adósa maradok.
Mert szeretetben, hitben és... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lehet kiolvasni.
A szemek tanítanak meg szeretni,
vagy gyűlölni önmagunkat.
És a világot.
Mások szemei.
Hogy mások milyennek látnak.
Bennünket.
De a mosolytalan arc
olyan szemekkel találkozik,
amik azt sugallják,
rajtad nincs mit szeretni.
Ezért nem tanul meg
szívből mosolyogni.
A szemek döntik el,
hogy szép,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit.
S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll.
Ekkor, szinte varáz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mert elkívánkozott
Sorsán egy kéz kioldta a bogot
S kötött helyette másikat.
Nem tudta még
Csak az szabad
Ki ingyen hagyja oda mindenét
S mosolytalan és könnytelen
Indul a csillagok alatt
Nem faggatja az utakat.
Kinek a messzeség a menedék
S nyomában a fogyó idő
Árnyéka kétszeresre nő.
/Vidor Miklós/... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tűzdelt órák,
De te csak fújod a világi nótát,
Hagyod, hogy az élet elfusson melletted,
Pedig tudod, ott belül a szívben kell keresned.
Minden csillagtalan éj és mosolytalan nap,
Veled fordul át, akár ez a forgószínpad,
Melyen a léttel játszol, s hiába mesél a jászol,
Jézusi Szeretetről... Sötétben tapogatva mászol...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tűzdelt órák,
De te csak fújod a világi nótát,
Hagyod, hogy az élet elfusson melletted,
Pedig tudod, ott belül a szívben kell keresned.
Minden csillagtalan éj és mosolytalan nap,
Veled fordul át, akár ez a forgószínpad,
Melyen a léttel játszol, s hiába mesél a jászol,
Jézusi Szeretetről... Sötétben tapogatva mászol...
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll. Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Fele... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szólani
sötét éjszakában
hófe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását, lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket, az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit.
S ahogy ott álltak szemtől szemben, megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll.
Ekkor, szinte varázsütésre, belép... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ISZONYAT
A szobakonyhán félhomály van.
Az alkóv mögött szendereg
csücsörgő szájjal, rongy pólyában
s fölnyög néha egy kisgyerek.
Rezeg, rándul, mint őszi szélben
tócsa a rideg köveken.
Egy kislány, gondolkodva mélyen,
ül a sarokban félszegen.
Csak ketten élnek az alkóvban,
kiket vágy éltet s gyűlölet.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... boltajtót, az volt az érzése, mintha hirtelen hideg járná át a kis helyiséget.
- Mivel szolgálhatok? Érdeklődött zavartan. Borotválás, hajvágás?
- Egyik se, mondta a szürke úr mosolytalanul, furán hangsúlytalan, úgyszólván hamuszürke hangon.; Az idő- takaréktól jövök. Az XYQ/3846b. számú ügynök vagyok. Tudjuk, hogy ön takarékkönyvet szándékozik nyitni nálunk.
- Errő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a nevetéstől, akár a húgyhólyagját sem tudja ellenőrizni. ,,Bepisilek a nevetéstől" - tartja a mondás. Ez már szélsőséges eset - de még mindig jobb, mint egy mosolytalan, rosszkedvű délután.
A vidámság csökkentheti a feszültséget is. Mi erre a bizonyíték? Szinte mindenki volt már olyan stresszhelyzetben, hogy idegességében nagyon erős nevetésben t... |
|
|
|
|
|
