|
 |
|
|
... barna folt a szántóföldön.
Ez az elment télnek nedves lábanyoma,
S egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön:
a megjött kékszemű tavasz lábanyoma.
Óh ibolyaszemű, mosolygó kikelet,
mennyire vártam már megjöveteledet!
Vártam már a télen, kályhám előtt ülve,
belemélázva a parázsoló tűzbe.
Vártam reggelenkint, mikor ablakomról
l... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rejt,
Azt feltepve sebzen nagam,
Szemem fajo konnyeket ejt,
Varom mossa el az alkonyat,
A fatyolon ugy sem lat at senki,
Lelkem ajtajat tobbe ki nem tarom,
Mosolygo arcom , konnyeim rejti,
Minden mi faj, magamba zarom,
Hagy duljon lelkemben a szenvedes,
Mi fontos, mar elveszett minden,
Tepjen uj sebeket szivemben a ke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... csattogott.
Utána a szük aratásnak
Szivünk ha bátor nyugtalan,
Mégis sokat várunk ez évtől,
Mert a szüret még hátra van.
Megjönnek majd a gazdag ősznek
Derült mosolygó napjai,
Midőn érett gyümölcs alatt fog
A fáknak ága hajlani.
Midőn a víg szüret zajától
A völgy, halom csakúgy kacag,
Száz röppentyű szikrázva... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... álmokat
szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,
míg a nappalok szörnyű szőttesét
meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,
hogy mégis, újra, szebben összeáll,
rívó élet és mosolygó halál
a képen összebékél, elpihen,
s magára lel a sértett értelem.
A múltra hág az új fényben derengő
puhaszájú és érzékeny jövendő,
s nyomában ott léptet félénk... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pillangó-lelkű,
a szent vagy az állat, a búvó, a bátor,
a gaz, vagy a jámbor?
Melyik ér többet: az arany vagy a rózsa,
a paloták terme vagy a füves róna,
a mosolygó lány vagy a mosolygó király,
dicsőség vagy a tavaszi napsugár?
Melyiknek jobb itt: a bölcsnek vagy butának?
Kinek higgyünk jobban: Jézusnak, Buddhának?
Móze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ünneplése:
Földreszállt mennyország aranyos világa:
Csodafák virulnak a meleg szobákba',
Istenem, hát még a szivek melegsége!...
Csak énnekem nincs ma karácsony estéje.
Mosolygó angyalok indulnak az égből,
Alkotni mennyet az emberek szivéből.
A hány sziv a földön, annyi angyal száll szét,
S fölleli mindenik, tudom, a magáét.
Csak ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... időmérföldkövek
sora beláthatatlan
de megsegít a képzelet
mely úgy hoz elém
mint távcső
a távolba rejtező messzeséget
s már itt állsz előttem, oly közel
hogy látom mosolygó szádban,
mint csillant szivárványt fogadon
buborékgyöngyeivel nyálad
és azt is ahogy az ajkadon
végigsikló nyelved nyomán
vágykeltő fények fakad... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépsé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Most minden elhagyott,
Most b... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... reggel,
s párnák nehéz dagálya nyom.
Hímezd be hűs ezüst szövettel
fehér halotti paplanom!
Hajolj le lágyan ablakomba,
sugáros égi látomány.
Nagy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépsé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az életet nem kell túl komolyan venni!
Nem árt - néha - saját magunkon nevetni,
mert a nevetéstől elszállnak a gondok,
megkönnyebbülsz tőle - én csak ennyit mondok.
Nem kell düh és harag, ne harcolj a sorssal.
Lelked, hagyd lebegni! - Fűszerezd meg borssal,
csiklandós mosollyal, harsány nevetéssel,
úgy, ahogy egy gyermek: derűvel, - ne ésszel! ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lélekerő...Óh!
Bénán bámul a HIÁNYOLT
írott és íratlan REND!
Csillapult éterhullám hátán,
elmorzsolt könnycseppek szivárvány hídján
újra és újra koszorúsan előlép
a régi, mosolygó, naiv ifjúkori emlék...
Megjelent: 2002. URÁNUSZ Kiadó, KLÁRIS ANTOLÓGIA és Irodalmi-Kulturális folyóirat 2002/1.
2003. URÁNUSZ Kia... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Bronte: Pusztulj, virág, hullj, levél
Pusztulj, virág, hullj, levél,
kurtulj, nappal, nyúlj meg, éj!
Minden levél, amely lehull,
beszél hozzám boldogul.
Mosolygok, ha jégvirág
néz majd rám, nem rózsaág.
Éji romlás zord napot
hozzon - akkor dalolok!
/Ford.: Szegő György/
... |
|
|
|
|
|
