|
|
|
... karomban suhanok feléd
A naplemente varázsában
Hogy sose feledd,
A harmóniát magadban keresd
Ha örömödet nem oszthatod meg mással,
Nézz egy virágra, és
Én mosolygok vissza
Tiszta szívből,
Veled örülve,
A lelkedben élő kisgyermekre
Ha bánatodat nem hallgatja meg senki,
Csak gondolj rám, és
Ott leszek
A szí... |
|
|
|
|
|
|
|
... ölellek:Marika
"Szeretni, s örülni mindig fogunk.
A félelem, a sírás, mind hozzánk tartozik,
Olykor mindenkin megmutatkozik.
Lehetsz mosolygós-vidám, szomorú vagy bánatos,
Hangulatodat másokon is láthatod.
Ha sír a két... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Dante:Volt egy szerelem
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar hagyni kell.
Mosolygott hozzá két szemem,
De mögé senki más nem néz.
Játszani a közömbös embert,
Most látom milyen nehéz.
Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,... |
|
|
|
|
|
|
|
... óvakodva
De már botra támaszkodva
Csipkés szemfedelet varrni
S egy szép őszi estén meghalni
Ne sírj drága kicsi lélek
Hidd el nekem ez az élet!
Azért mert mosolygok, nem vagyok még boldog,
Vannak az életben nagyon furcsa dolgok.
Kacagok akkor is, ha szívemet tépik,
Furcsa ember baját, soha meg nem értik.
Mindenki elhagyott, aki elh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... erdőségek!
Időtlen élet és újton-új ifjuság:
Ó, Természet! te óvd, te őrizd meg ez éjnek
emlékét legalább.
Ott éljen szüntelen békédben s viharodban,
szép tó, és dombjaid mosolygó hajlatán,
fenyőid éjjelén s tükröd fölött a zordan
függő szirtek fokán.
A zefirben, ha lágy szárnyával tovarebben,
a dalban, mit az ár partjaidon ... |
|
|
|
|
|
|
|
Suhanó emlékek kavargó özöne,
távoli, múlt napok mosolygó gyönyöre.
Simogatás, becéző szó, hajad színe,
kezed, arcod melege s szemed fénye.
A gondolatok vidám táncot járnak,
próbálnak fényt adni a szomorú szobának.
Nehéz léptekkel jár az idő... |
|
|
|
|
|
|
|
Ábrányi Emil
Mosoly
Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.
Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.
Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!... |
|
|
|
|
|
|
|
... Egy hajnali nyolcórai ébredés után, Panna szokás szerint piszkálni kezdett, amint észrevette, hogy kezdek magamhoz térni. superman Szegény nem sejthette: attól, hogy nyitva a szemem és mosolygok rá, még nem vagyok ura a cselekedeteimnek. Annyira aranyosnak láttam, gondoltam megsimogatom azt a szép pofácskáját. Az elmélettel nem is volt gond, csak a kivitelezéssel. Ugyanis rosszul ... |
|
|
|
|
|
|
|
... suttogta Karesz, félszemmel a kiskutyával játszadozó ifjabb Zomberekyre pislogott. - Vissza kell vinnünk ezt a nyavalyás túszt!
Ifjabb Zombereky Tivadar barátságosan visszamosolygott a moszkitókra, s nyalogatta a fagylaltot. Mert igen, kapott fagylaltot, vízipisztolyt, táskarádiót és kiskutyát. És nagyon élvezte a fogságot.
- Mi újság? - kiáltott od... |
|
|
|
|
|
|
|
... figyelmét újra a Főtérre fordította.
Ekkor halk kopogás hallatszott a sofőrfülkc ajtaján. Összerezzentek, majd Kóró óvatosan, fél szemmel kipislogott az ablakon.
Egy ravasz szemű, mosolygós szűcsmester állt ott kötényben, s az ujjával integetett, hogy hajoljon csak közelebb.
Kóró legyűrte idegességét, s megkérdezte a rozmárbajusz alól:
- Mi tetszi... |
|
|
|
|
|
|
|
... Pssz! - pisszegett Karesz a kerítéstől. - Tiszta a levegő?
Jóska bólintott, majd intett, hogy csendben jöjjön oda.
Karesz odament, belenézett a gyerekkocsiba. Egy mosolygós képű csecsemő aludt benne, szuszogott, mint egy jóllakott sün.
- Az öcsém - mutatta be halkan Jóska. - Vigyáznom rá. Mi van?
- Riadó! - sutt... |
|
|
|
|
|
|
|
... életét...
Féltem hogy az aranyhajú
fél tőle, mint sok más leány,
de ő nem félt, nem remegett,
nem sikoltott, hanem örömmel
látta a békagyermeket.
Mosolygó arccal, szeretettel
utána lépdelt, lehajolt,
mintha fel akarná emelni...
Lánytól e tett már hősi volt, -
egy más leánytól ez a tett
hőstett is lett volna, de ... |
|
|
|
|
|
|
|
... egyszer véget ér
És addig tart míg alvó lelked görnyedve hazatér.
Az élet elrohan melletted.
Álomcseppekben úszom, élet és ítélet között.
Fohászkodom magamhoz,
mosolygok a halál tornáca előtt.
Békét , nyugalmat temetve,
forgatom a fagyos föld rögeit.
Szél szárnyára képzelem magam ,
még egyszer bejárom a földet.
Olcsó az é... |
|
|
|
|
|
|
|
... fáradt vagyok.
Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis kitartás, - kip-kop... p... |
|
|
|
|
|
|
|
... szemben a halál? mi szörnyű
Az arany napvilágból a sötét, szűk
Féreghazába szállni le! Ki nem
Ragaszkodik e léthöz görcsösen,
Habár elaggott, bár szerencse nem
Mosolyg reá, mezitlábas, szegény?
A mindenség itt összehalmozá
Csecsebecséinek szépét-javát;
És oly rövidre szabta és csalókán
Hajszálra függeszté ajándokát,
Hogy, már ha eg... |
|
|
|
|
|
|
|
... szélén.
Rosszat ne félj, s ne kívánj jót
Múlt és jövő közűl;
Öleld ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Átyim Lászlóné
Szerelmes pillantás
Szemembe nézel,
S rám mosolyogsz.
Szívemben érzem,
Szerelmes vagyok.
Elfeledni nem lehet,
Mosolygó arcodat,
Ajkamon érzem
Szerelmes csókodat.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... dicsérést
Kellett hallgatnia.
"Tudom, sokat koplaltál,
Mutatja is szined.
Szeretném látni egyszer,
Mint hánysz bukfenceket."
Én műértő beszédit
Mosolygva hallgatám;
De ő makacs fej! föl nem
Világosíthatám.
Továbbá elszavaltam
Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem,
Hogy megnevetteti.
|... |
|
|
|
|
|