|
 |
|
|
Csak nézem, hogy alszol
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Gyönyörű szemeid bezárta az álom,
Kedvesen mosolygsz még álmodban is, mindig erre vágyom.
Tested melegét érzem, ahogy alszol,
Nem merem elhinni, hogy a szíved hozzám láncol.
Különös érzések motoszkálnak bennem,
A szerelem, mi eddig oly kegyetlen volt, megtalálta lelkem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végvágyakodásod
(most már veled játszó víg álmodozásod)
ért célja Reményednek;
mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,
s ámbár könnyeznek is itten kedveseid,
te mosolygsz - Elekednek.
Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,
vídámon mutatod magadat Juditod
csalódó karjainak:
de egy hideg angyal, jéggé vált kezével,
kitépi öléböl, minden r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nagy folyó?
S oh, én szeretlek néma bánatodban,
Hazám, szeretlek könnyeid között.
Égőn szeretlek Özvegy-fátyolodban,
Nehéz keserved melybe öltözött:
Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod kemény,
Él még a sír felett is egy remény.
És most Isten veled, talán sokára,
Örökre tán, hazám Isten veled!
Rég eltünt ismert bércid kék határ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
EÖTVÖS JÓZSEF
BUCSÚ.
Isten veled, hazám, bátrak hazája,
Isten veled, te völgy, ti zöld hegyek!
Gyermek-reményim a bánatim tanyája,
Isten veled, én messze elmegyek;
Ha visszatérek, boldogulva, hon,
Hadd lássam népemet virányim a báatéeirdü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végvágyakodásod
(most már veled játszó víg álmodozásod)
ért célja Reményednek;
mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,
s ámbár könnyeznek is itten kedveseid,
te mosolygsz - Elekednek.
Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,
vídámon mutatod magadat Juditod
csalódó karjainak:
de egy hideg angyal, jéggé vált kezével,
kitépi öléböl,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ragyog.
És kebleden
Mint olvad el a bú,
És kebleden kivűl
Mint nincs öröm!
Ó hon, ha egy pillantatig
Szétoszlik felleged,
S vígan mosolygsz:
Olympig szállnak érzetim,
S láng, és erő keblembe.
S ha lyányka, néked
Szelíd bánat leng arcodon,
Könnyekben dőlök karjaidra,
S vigasztalást lelsz ajkamon. |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végvágyakodásod
(most már veled játszó víg álmodozásod)
ért célja Reményednek;
mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,
s ámbár könnyeznek is itten kedveseid,
te mosolygsz - Elekednek.
Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,
vídámon mutatod magadat Juditod
csalódó karjainak:
de egy hideg angyal, jéggé vált kezével,
kitépi öléböl,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végvágyakodásod
(most már veled játszó víg álmodozásod)
ért célja Reményednek;
mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,
s ámbár könnyeznek is itten kedveseid,
te mosolygsz - Elekednek.
Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,
vídámon mutatod magadat Juditod
csalódó karjainak:
de egy hideg angyal, jéggé vált kezével,
kitépi öléböl, minden r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szűd dacára még
Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,
Én sem mondom el, mert bájad így
Öntudatlan kétszer oly nagy.
Mondanám, hogy lelkem nem szeret,
Mit mosolygsz - óh, hallga, hallga!
Hadd maradjon szíveinknek ez
Nyilvánságos drága titka!
Boldogíts csak, boldogíts tovább,
És ne tudd - elég ha sejted,
Mint a gyön... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MYRTILL
Mit tekingetsz csábító szemeddel
Csalfa Daphne, mit mosolygsz hiába:
Myrtill szíve többé nem szeret.
DAPHNE
Büszke, hát te hitted, hogy szeretlek?
Rég gyülöllek, mint a tél unalmát,
Mint kezén a bús rab láncait.
MYRTILL
Én i... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nagy folyó?
S oh én szeretlek néma bánatodban,
Hazám, szeretlek könnyeid között!
Égőn szeretlek özvegy fátyolodban,
Nehéz keserved, melybe öltözött;
Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod kemény,
Él még a sír felett is egy remény!
És most Isten veled! talán sokára,
Örökre tán, hazám, Isten veled!
Rég eltünt ismert bércid kék hatá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tükröd s szűd dacára még
Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,
Én sem mondom el, mert bájad így
Öntudatlan kétszer oly nagy.
Mondanám, hogy lelkem nem szeret,
Mit mosolygsz - óh, hallga, hallga!
Hadd maradjon szíveinknek ez
Nyilvánságos drága titka!
Boldogíts csak, boldogíts tovább,
És ne tudd - elég ha sejted,
Mint a gyöngyh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szia Drága Zsóka!
Felénk tegnap óta még nem esett semmi sem,
de nagyon viharos szél fúj,amit igen nehéz elviselni...
Kellemes napot,és gondmentes hetet kívánok neked,szeretettel.
Puszi.Hajnalka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gazdag, ifju,
S a ligetben lombos ág van:
Meg nem látunk a világtól,
- Nem érzünk a boldogságban!
De ha minden veszve immár,
S lomb, virág lehull a földre:
Ránk mosolygsz a téli fagyról,
Életünknek örök-zöldje!
Öröm-könnyes szemeinknél
Ott lebegsz, mint a szivárvány;
Sebeinkre balzsamot véssz
Önnyugalmad s üdved árán;... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tükröd s szűd dacára még
Nem tudod, mi szép, mi jó vagy,
Én sem mondom el, mert bájad így
Öntudatlan kétszer oly nagy.
Mondanám, hogy lelkem nem szeret,
Mit mosolygsz - óh, hallga, hallga!
Hadd maradjon szíveinknek ez
Nyilvánságos drága titka!
Boldogíts csak, boldogíts tovább,
És ne tudd - elég ha sejted,
Mint a gyöng... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mely szállni elfeledt,
Visszanézek és sötét alakja,
Mint kisértet, úgy látszik, követ.
El, csak el, majd elrejtesz öledbe,
Természet, te rég látott barát!
Úgy mosolygsz, mint búcsuperceidben,
Bár azóta egy tél zúga rád.
Óh, ha ott is mindezt így találnám,
Hol szivem szeretteit hagyám!
Vajh a nyárnak kéje vár-e ott rám
Vagy hideg te... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mint szellő, lelked fog körüllebegni,
Mely jobb, nemesb, mint minden földi nő.
Úgy hittem; s jobb vagy tán sok földi nőnél,
De mégis nő. Szeretsz, amint szokás,
Mosolygsz, midőn tán örömet sem érzél,
Sírsz és könyűd bánatredőt sem ás.
Ah, rózsa vagy, fényt, fényt keressz csupán csak,
Akárminőt, s nélkűlem is megélsz,
Hold vagy,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mélye.
Rád gondolok, ki vársz még rám, remélve,
Ifjúságod fénylő fái alatt,
Halk arany ágak hozzád hajlanak,
S szived reszket, s zeng vágyaid zenéje.
Ó, vársz s mosolygsz a fák közt, drága úrnő,
De arany parkod árnyán már a bú nő,
Mérges bogyójú, vad, sötét növény...
S jaj, tán mire elérlek, tépve, verten,
Jajduló szél... |
|
|
|
|
|
