|
 |
|
|
... labirintusszerű folyosón.
Rengeteg bezárt ajtó próbáltam már megnyitni, de hasztalan, valamennyi zárva van. Olykor, találok, résnyire nyitva hagyott ajtókat, de amint benézek, megtorpanok, a taszító látványtól, ami az ajtó mögött vár.
Hátralépek, és sietve továbbhaladok.
Amikor, a Te ajtódhoz értem, igaz nehezen, de aztán sarkig kitártad előttem, és csupa olyasmit... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vonni,
mint képeslap, vagy furcsa régi holmi,
padlás porában talált ócskaság.
Hihetetlen számomra e világ!
Még most is... most,
hogy búcsúzkodni kéne,
megtorpanok.
Templomajtóban fordul így a néne:
keresztet vet, térdet hajt, visszapillant,
Istent, vagy angyalt keres, mely elillant...
Most hogy jön ez ide?
Hiszen ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... macskaszeme Ha valami rosszat teszek
Reménységtől csillogó. Bocsánatot is kérni.
Hajában az ősz hajszálak Szeretném, de sosem merek
Ezüstösen fénylenek Mindig megtorpanok
Gömbölyű kerek arcában Nem azt mondja el a nyelvem
Meglátni az éveket. Amit én akarok.
Ismeri az élet útját Pedig tudom, szeret engem
R... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem...
Elhagyott utcán magam vagyok,
Házadhoz érve megtorpanok.
Fájó szívemben ébred a remény,
Sötétek ott fenn az ablakok.
Mégis úgy várok egy pillanatot,
Várom, hogy újra láthassalak én.
Hazafelé bandukolok,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
ezt mindig megnézem. Egyszerűen közelinek érzem magamhoz. Bátor lány! Pont így vagyok én is, a vége előtt megtorpanok. Talán most befejezem. Mára ennyi.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... villámszárnyon
Érzem és látom, mikor falucskámon "végigszántok."
Ritkán járok arra és érdekes érzés látni,
Hogy a padon a házak előtt sok ismerős arcot látni.
Megtorpanok lélekben, s megtámad sok régi emlék
Hisz jó pár éve egész mások ültek itt még.
Furcsa az idő, és érdekes játékot űz az élet
Visszaröppenek a múltba, a mosolygós arcok mesé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szavát a szív elnyomja,
Nagy lendülettel csak belerohanna,
Selymesek a szavak, lágyan simogatnak,
Hívogatnak, oly kedvesen marasztalnak.
Ám lendületemben hirtelen megtorpanok,
Sok csalódás, min nehezen már túl vagyok!
Persze, vágyom az édeni boldogságra,
A felejthetetlen pillanatokra, órákra!
Bár nem vagyok festő, de mégis megteszem,
Fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mehetünk. Vékony fekete kabátot terít a vállamra, az ajtóban még mintha mondani akarna valamit, de végül meggondolja magát.
Határozottan lépek ki a meleg nyári éjszakába, majd megtorpanok és beszívom a frissen locsolt kert mámorító illatát. Legszívesebben kibújnék ruhámból, és mezítláb sétálnék a kertben, összesimulva a nedves növényekkel, engedve, hogy leveleik tisztára, fr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mehetünk. Vékony fekete kabátot terít a vállamra, az ajtóban még mintha mondani akarna valamit, de végül meggondolja magát.
Határozottan lépek ki a meleg nyári éjszakába, majd megtorpanok és beszívom a frissen locsolt kert mámorító illatát. Legszívesebben kibújnék ruhámból, és mezítláb sétálnék a kertben, összesimulva a nedves növényekkel, engedve, hogy leveleik tisztára, fri... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fekete bőrnadrág, amit New York-ban vettem, és egy hozzáillő, ejtett vállú bordó selyem felső.
A szobába indulok, hogy előkeressem őket a csomagomból, de összerezzenek és megtorpanok, ahogy meglátom Kaito-t a fotelben üldögélve. ,,Megijesztettél" - fújok rá, ahogy visszanyerem a lélekjelenlétem. Szemében furcsa csillogás, feláll és hozzám lép. Ha akarné... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... el és fogd a kezem,
Senkim nincs, csak Te vagy nekem.
Hova mennék?
Köd előttem, árnyékjáték,
Fojtott hang szól: Várj még, várj még!
Megtorpanok, hátranézek,
S kristálytisztán látlak Téged!
Köd előttem...
Habzó tenger, homokos part:
E kettősség jó nyomon tart,
Kívül harag, tajték mérged,
Belü... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyet, s karodat felém emeled.
A szívem súgja, tedd, meg tedd meg!
Ne félj! A szeretet nem bántott senkit.
Kezem s testem remeg, ahogy közeldek
De hirtelen megtorpanok, s csak álok.
Arcodon árnyék fut végig, de tovább biztatsz.
Gyere, gyere!
De én csak hátrébb lépek. S tétovázok.
Szívem üvölt, Majd megszakad!
„... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vonni,
mint képeslap, vagy furcsa régi holmi,
padlás porában talált ócskaság.
Hihetetlen számomra e világ!
Még most is... most,
hogy búcsúzkodni kéne,
megtorpanok.
Templomajtóban fordul így a néne:
keresztet vet, térdet hajt, visszapillant,
Istent, vagy angyalt keres, mely elillant...
Most hogy jön ez ide?
Hiszen ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... korhadoznak,
végképp kiszárad bennük a velőd,
s én nem láttam azóta, hogy tavasszal
elföldeltek belé, a temetőt.
De gyakran látom az arcod, olykor-olykor
megtorpanok az utcán valahol
s elém döbben az óriási h omlok,
a merev ajak és a horgas orr.
Mit tudsz te lent, mire tanítanak meg
a lúgos esők és a gyökerek,
mel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
Ugye nem, sohasem...
Elhagyott utcán magam vagyok,
Házadhoz érve megtorpanok.
Fájó szívemben ébred a remény,
Sötétek ott fenn az ablakok.
Mégis úgy várok egy pillanatot,
Várom, hogy újra láthassalak én.
Hazafelé bandukolok,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... s izgalmas, én is egy csufi kis virágszál vagyok, de nagyon kedves s odaadó...........
...úszom a boldogságban ,mert RÁD találtam!!!! Rohannék hozzád,mindenestül,s közben megtorpanok, hogy TE nem is....vagy, csak ARRA vágysz,...és ha ott lennék,...akkor talán azt mondanád magadban:----háááát Te vagy az...???
ÉN: nem az nem lehet, szerintem....nem vibrál így k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezed,
mely hív még és integet,
s én elindulok, feléd megyek,
a muszájok kényszerítene... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... téged,
Ilyen önfeledten és türelmesen?
Volt-e más bolond,
Ki mindent megtett érted,
ugye nem,sohasem ...
Elhagyott utcán magam vagyok,
Házadhoz érve megtorpanok.
Fájó szívemben ébred a remény,
Sötétek ott lenn az ablakok.
Mégis úgy várok egy pillanatot,
Várom,hogy újra láthassalak én.
Hazafelé bandukolok,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... választ.
Mert szemed kékségével nem vetekedhet,
A legtisztább nyári ég kékje sem.
Hogy mit szeretek benned?
Nem tudom...
Hisz nem kérdtem magamtól sosem.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kocsmalevegő,
ragacsos tüll -
most meg éppen önazonos
vagyok vagy majdnem
(még jó volna, ha rossz boron túl
más is hevítene),
de - és itt megtorpanok.
Lehetne máshogy, szebben?
Valaki kilépett belőlünk,
de útra nem vált, áll csak
a műszőlővel keretezett üvegajtó előtt,
s azt mondja: Pá! A verset v... |
|
|
|
|
|
