|
 |
|
|
Ikarosz
A fiú áll a hegytetőn
A távolba, magasra néz merőn
Lelke ég, a szíve megremeg:
Kitárt szárnyakkal sasmadár lebeg.
A sas kereng a szikrázó fényben
Szellő sodorja játszi felhők ölében
A fiú fájó szívvel oda vágyik
Ahol a szél fúj és a Nap parázslik.
Szabadon akarok szárnyalni a széllel
Én is, mint a sas ot... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szélsebes tempóban napilapot osztogat a munkába igyekvőknek. Tömött népáradat hömpölyög a szűk utcákon, folyamatos autóduda és motorzaj hallatszik mindenfelé.
A nyakláncán az érem megremeg, amint sietve szedi lefelé a lépcsőfokokat. Az aluljáró büféje előtt háromszemélyes sor kígyózik. Beáll egy középkorú, kalapos úr mögé, negyediknek. A sor lassan halad, mert valaki ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... pillangók szárnyával,
amelyek már rebbenni se akarnak,
s ahogy cirógatják szándékom vágyával
pihegő, megbújó lelkedet,
a közénk szorult távolság
végső pusztulásában megremeg.
Nincs semmi baj, menned kell, jól tudom,
s míg sírva osztoznak elcsókolt csókjukon
a térdeplő emlékek,
én a szemedbe nézek,
hogy lássam benne a szerethető jö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... befedve,
és téged is varázslat vesz körül.
Még befagyott dalok szólnak a csendből,
de már itt-ott madárkák szállanak.
Olykor egy pici hó porzik le fentről,
és megremegteti az ágakat.
Johannes R. Becher
Csorba Győző
Hó-hivogató... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó;
legkisebb rezzenéstől megremeg:
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a két kezedről szólok, oly tüzes mint a Nap,
ma a szép szájadról szólok, oly' édes mint a méz
és a két szemedbe látom égő tengelyét.
Ma a bőröd fehérsége ujjaimtól megremeg,
ma a szerelemről szólok ki is vagyok én Neked?
Ma a múzsaságról szólok életemnek felén,
ma a börtönömről szólok miért költöztél belém?
Ma az igazságról szólok hisz megl... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bársonyára hajtom.
Bódító csókok emlékét ébresztem
régi érzésektől égő ajkadon.
Simogatás leszek múltat idéző
már csak néha vágy-piros arcodon.
Akkor majd tested megremeg,
mint amikor finoman érintettem bőröd
és boldog voltam, ahogyan boldog
a forró sivatag homokján haldokló vándor,
amikor hűs víz érinti ajkait.
Mint amikor k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hozzá még.
Elmúlik a bánata, csak maradj vele még.
A ház előtti kispadon öreg anyóka ül,
Szíve mélyén valahol, még szól a hegedű.
Szemében könny szökik, lelke megremeg,
Feje felett kék égen úsznak sötét fellegek.
Lábaihoz hűséges kutyája odatelepül,
Éldegélnek kettecskén, szíve még földerül.
Bánata elől emlékcsónakon múltba menek... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha melletted vagyok örömmel várod a holnapot.
Mosolyog az arcod,
eltűnik minden bánatod.
Velem gyorsan könnyen múlnak a napjaid,
szép vidám lesz az életed.
De fölötted még az ég is megremeg
amikor elhagylak egy percre is tégedet.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... évek során,
a nap a hold mindig csillogott szobám falán.
A fájó múlt megedzette gyenge testem,
mint az acél kikezdhetetlen s töretlen,
hajlott korom ha eljő, megremeg a kéz,
életemet bölcsen diktálta a józan ész.
Az emberek változnak mint az évszakok,
s vannak még kik mindig nem szabadok,
az élet szép s mindenre talál megoldást... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul ítélsz,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tőled telhetőt abban a helyzetben,amivel szembekerülsz.
Légy Önmagad! Olyannak fogadjanak el, amilyen vagy, vagy éppenséggel nem vagy! Akkor is állj ki az igazad mellett, ha a hangod megremeg közben. Miközben önmagad vagy, csodálatos dolgokra leszel képes. Sétálj magabiztosan a kijelölt ösvényeden és ne várd el, hogy bárki is megértsen, különösen akkor, ha még nem járták be ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Újra ébredt a tavasz!
Szerelmet érlelt
a langyos szellő.
Jöjj hát Fény Ember!
Mutasd hát felém
csillag tekinteted!
Reád az ég is megremeg!
Csillámporok szálldigállnak
megannyi prímás húzza,
remegnek húrok,
perzsel a szikra,
kondulnak harangok,
sebbel, lobbal
törtél reám.
Szívem többé nem árva,
fényben dalol,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... elém:
szobor, szép nő, táj, jó barát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tűnt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... büszkeségből azt felelném,
Semmit,csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig
Aztán,hogy elfordulok
Fáradt szememhez nyúlok
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Bátor, bár néha féltem,
de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem
.................................... ............ |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bársonyára hajtom.
Bódító csókok emlékét ébresztem
régi érzésektől égő ajkadon.
Simogatás leszek múltat idéző
már csak néha vágy-piros arcodon.
Akkor majd tested megremeg,
mint amikor finoman érintettem bőröd
és boldog voltam, ahogyan bol... |
|
|
|
|
|
