|
|
|
... olvasóim.........
Ha mosolyt hozok
könnyek helyett,
így maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom
a szemedet,
így maradjak meg neked.
Ha kezed kezemben
megremeg,
így maradjak meg neked.
Ha én melletted állok
félve meg,
így maradjak meg neked.
Ha szeretnék együtt
félni veled,
így maradjak meg nek... |
|
|
|
|
|
|
|
Paksi Attila:
Utolsó Mámor
Szeretném minden porcikámban
megremegni az életet.
Apró csodákat tenni azzal,
aki megmentett.
Szeretném dísztelen tollal, piszkos papírra
leírni a színes álmokat.
Szeretném ha látnák,
mindent túlélnek a vágyak.
Szeretnék boldog lenni egy pillanatra
azzal akivel nem szabad.
Majd szeretném r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a határsorompókat, látja a szörnyű romlást és pusztulást. Elhatol hozzá az emberek sírása, hallja a nép jajkiáltásait. S figyeli a tigrisek marakodását, nézi a vérben gázoló hiénákat. Megremeg egész testében, s a magasból egy könnycseppet hullat a mélybe. Talán még nem késő. Talán még kizöldülnek az erdők, és virágba borulnak a rétek. Talán még lesz magyar újjászületés.
* ... |
|
|
|
|
|
|
|
... homlokom kezed bársonyára hajtom. Bódító
csókok emlékét ébresztem régi érzésektől égő ajkadon. Simogatás leszek múltat
idéző már csak néha vágy-piros arcodon. Akkor majd tested megremeg, mint
amikor finoman érintettem bőröd és boldog voltam, ahogyan boldog a forró sivatag
homokján haldokló vándor, amikor hűs víz érinti ajkait. Mint amikor kívántalak
magamb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vicces mikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. De ezen érzések közül a legrémísztőbb amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz , a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb... |
|
|
|
|
|
|
|
... palástja halkan ráborul.
Gondosan elrejti a világ szemétől
A kigyulladt szivet hogyha alkonyul.
Összeforrad ... |
|
|
|
|
|
|
|
... meggyülöltem mindahányat,
Nem leltem én, csak korcsokat.
Istent kerestem. Szolga-arcok
Sápadtak, hogyha neve hangzott
S betölte minden csarnokot.
De én haragtól megremegve
Kiálték fel a fellegekbe:
Nem tűr a szívem zsarnokot!
Istent kerestem. S mutogatták
Pőrén nekem az istenadták;
Az áhitat undorba fúlt.
Utáltam ő... |
|
|
|
|
|
|
|
... dolgozott
Katonák köre köpenyén osztozott
Szemében vér s fájdalom könnyei -
Szállhatna az angyalokkal, mégsem teszi.
Alatta hullámzó, komor tömeg
A bűn súlyától a föld megremeg
Ez Isten fia volt! - mondották sokan -
A kereszt tövében
Katonák hevernek fásultan, álmosan.
Szívekbe lopózik az iszonyat sötétje...
A Fiú... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,
Melyek, sajnos, lehullanak,
Ha majd e drága úrnak
Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...
Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás arcomba fútt szél,
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
Ó, csermelyhangú csízek, ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
eminescu
KINT MEGREMEG A NYÁRFAÁG
Kint megremeg a nyárfaág
és ablakomra koppan
Úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
s lent megdereng a mélyviz -
Úgy érzem: kínom elcsitul,
s már megbékélek én... |
|
|
|
|
|
|
|
... vicces mikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. De ezen érzések közül a legrémísztőbb amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz , a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb... |
|
|
|
|
|
|
|
... nem tudnál feledni.
Ki jókedved volna egy alkonyórán,
fehérszagú tiszta paplan alján ő
a vetett ágyon a vászon lenne,
némán várva, míg belenyomódna
tested vonala megremegve.
Egy asszony akartam lenni,
szabadon, kócos hajjal
lobogni és nevetni.
S a szél akartam lenni,
ki kéményed egy éjjel belengi,
és megpihen a kulcslyuk homál... |
|
|
|
|
|
|
|
... lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó ... |
|
|
|
|
|
|
|
... lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó né... |
|
|
|
|
|
|
|
... lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó né... |
|
|
|
|
|
|
|
... lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó ... |
|
|
|
|
|
|
|
... lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó ... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Mihai Eminescu: Kint megremeg a nyárfa-ág
Kint megremeg a nyárfa-ág
és ablakomra koppan -
úgy érzem most: a kerten át
te jössz felém titokban.
A tóba csillag fénye hull,
s lent megdereng a mélyvíz -
úgy érzem: kínom elcsitul,
s már megbékélek én is.
A hold szikrázik fényesen,
a felhő szertes... |
|
|
|
|
|
|
|
... lebeg elém:
szobor, szép nő, táj, jóbarát, kőszirtek,
virág, való vagy képzelt jelenet,
tűzfény tünt kandallókból, tenger - mindegy,
olykor változgat, olykor megremeg:
én mozdulatlanul lesem, szemlélem,
nem töprengek semmin se, de egészen
beleolvadok, szívom, teletöltöm
magam vele, de csak néző vagyok,
csendes, mohó ... |
|
|
|
|
|
|
|
... elmúlhat
mint a virág (mint a virág)
mint a virág (mint a virág)
Hát emelj a fellegekbe
a szikrázó végtelenbe
hadd lépjem át kapuid!(lépjem át kapuid)
A szívem ha megremegne,
a kezed fogom kezembe
látnak izzó szemeid..(izzó szemeid)
Kiálts a szélben, hogy hallják a hangod
s felébredjen a mélyálomból
ez a világ (ez ... |
|
|
|
|
|