|
 |
|
|
... Zita
befőzve
úgy nyúlnék
hozzád és beléd,
mint lekvárba
a legmohóbb
kisgyerek.
de így is jó.
legalább
nem kell újat
bontanom,
ha már mind
megettelek.
további versek
Torma Péter
Levél hová... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyúlnék
hozzád és beléd,
mint lekvárba
a legmohóbb
kisgyerek.
de így is jó.
legalább... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő.
- No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst.
Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a hely... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő.
- No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst.
Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a hely... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... alulmaradt a kettőtizennégy.
Igaz, fáj nekem még az a sérv,
Igaz, sántitok néha sután,
De a győzelem isteni érv,
S az enyém marad ím ezután.
Me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tele,
Hogy szinte elfáradtunk már bele.
Mit most nekünk a más izlése itt?
Kövessük, ami nekünk jólesik.
Mi mindent nem miveltem már veled!
A szemeimmel majd megettelek;
Aztán izenkint harapdáltalak,
És rágicsáltam a kis ujjadat.
És mégis érzem, ez mind nem elég!
Jó volna tán egy kis keserüség?
Jer kis bolo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hogy szinte elfáradtunk már bele.
Mit most nekünk a más izlése itt?
Kövessük, ami nekünk jólesik.
Mi mindent nem miveltem már veled!
A szemeimmel majd megettelek;
Aztán izenkint harapdáltalak,
És rágicsáltam a kis ujjadat.
És mégis érzem, ez mind nem elég!
Jó volna tán egy kis keserüség?
Jer kis bolondom, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hogy szinte elfáradtunk már bele.
Mit most nekünk a más izlése itt?
Kövessük, ami nekünk jólesik.
Mi mindent nem miveltem már veled!
A szemeimmel majd megettelek;
Aztán izenkint harapdáltalak,
És rágicsáltam a kis ujjadat.
És mégis érzem, ez mind nem elég!
Jó volna tán egy kis keserüség?
Jer kis bolondom, jer ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hogy szinte elfáradtunk már bele.
Mit most nekünk a más izlése itt?
Kövessük, ami nekünk jólesik.
Mi mindent nem miveltem már veled!
A szemeimmel majd megettelek;
Aztán izenkint harapdáltalak,
És rágicsáltam a kis ujjadat.
És mégis érzem, ez mind nem elég!
Jó volna tán egy kis keserüség?
Jer kis bolondom, jer ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Hogy szinte elfáradtunk már bele.
Mit most nekünk a más izlése itt?
Kövessük, ami nekünk jólesik.
Mi mindent nem miveltem már veled!
A szemeimmel majd megettelek;
Aztán izenkint harapdáltalak,
És rágicsáltam a kis ujjadat.
És mégis érzem, ez mind nem elég!
Jó volna tán egy kis keserüség?
Jer kis bolondom, jer ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bántalak!
S látván, hogy nem hisz a szavában, írást adott róla, saját vérével.
- Éljen a lovad, Tündérlegény - tette még hozzá -, mert bizony mondom, táltos az! Mert ha nem volna, sülve megettelek volna. Így azonban te győztél le engem. Tudd meg, hogy a mai napig halandó emberfia át nem merte lépni határaimat; egynémely kolontos, ki erre vetemedett, éppen hogy addig a me... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... griffmadárnak.
Mikor aztán fölérkeztek, s a madár észrevette, hogy Prislea nem tud járni, azt mondta neki:
- Ha nem vitted volna végbe azt a jótettet, nem kérleltek volna a fiókáim, bizony én megettelek volna téged. Megéreztem ám, hogy az a hús, amit utoljára adtál, édesebb volt, mint a többi, s nem is emésztettem meg. Rosszul tetted, hogy nekem adtad.
Azzal kiadta ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... combomból vágtam egy darabot - mondja Fanyűvő.
- No - feleli a griff -, ha tudtam volna, hogy az emberhústól ilyen erőt kapok, hát hiába mentetted meg a fiaimat a haláltól, de megettelek volna. De hát mivel megmentetted az életemet, s nem engedted, hogy visszaessem, ide nézz, visszaadom a húst.
Azzal kidobta a húst a szájából. Fanyűvő visszaillesztette a hely... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csont a hold az égen,
Teli gyomor, nehéz álom,
Félszarvú ördög áll a stégen,
Kannibál az utcabálon
- Kannibál, utcabál,
Isten veled, megettelek,
Józan vagyok, nem viccelek,
Bejöttek a jó ziccerek.
Szép lassan mind a ketten esküszünk,
'Hogy rabok tovább nem leszünk',
Elmúltak a mézeshetek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... homorú az ember talpa, az a darab hús hiányzik a lábujjaink s a sarkunk közül, amit Hársvitéz kivágott akkor.
- Jó az emberhús - mondta a sas -, ha előbb tudom, megettelek volna.
Röpültek, haladtak még egy ideig, aztán végre Hársvitéz megpillantotta az otthoni, ismerős világot.
Innen már gyalog folytatta útját Hársvitéz. Ment, addig ment, amíg a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tele,
Hogy szinte elfáradtunk már bele.
Mit most nekünk a más izlése itt?
Kövessük, ami nekünk jólesik.
Mi mindent nem miveltem már veled!
A szemeimmel majd megettelek;
Aztán izenkint harapdáltalak,
És rágicsáltam a kis ujjadat.
És mégis érzem, ez mind nem elég!
Jó volna tán egy kis keserüség?
Jer kis bolondom, jer hama... |
|
|
|
|
|
