|
 |
|
|
Simonyi Imre
Tudod
egy napon majd
mindent megbocsát az ember.
(Csak épp
semmit el nem felejt.)
S egy napon majd
megtudja az ember
hogy mindenki közelebb áll a másikhoz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... el sohasem fárad,
s fénylővé teszi minden új napod.
Mi legyen hát tüzednek tűzi fája,
mely fénybe vonja mások szép szívét?
Az életért, a jóért érzett hála,
mely megbocsát egyszerre mindenért!
Szeretnék fényt vinni az életedbe,
szívedben boldog lángot gyújtani!
Tanítani őszintén és szeretve,
s ha kell segítő kart is nyújtani!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... világi siker,
- szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem,
- békét, hogy te maga légy önnön legjobb barátod,
- bölcsességet, hogy megértsd hibáidat, és megbocsásd mások ballépéseit,
- együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van, és nem úgy, ahogy te újraalkotnád a legszívesebben,
- a magány meglepő örömeit,
- erő... |
|
|
|
|
|
