|
 |
|
|
... meg-megállt munka közben. Előttem van, amint egy alkalommal letörölte a verejtéket homlokáról és azt mondta, miközben felnézett a magasban trillázó pacsirtára:
- "Ez is csak fönt a magosban, az Úr szabad egiben mondja a magáét!"
Ekkor vált számomra a "magasságos égen" trillázó pacsirta a szabadság szimbólumává.
Évekkel később tudtam meg, hogy amiért az a bizonyos be... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák f... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... némán,
gondolokmindig,meg-megállva. nem szidott,nem is nézett énreám,
Nyikorgó kosárral ölében, s a ruhák fényesen,suhogva,
ment a padlásra,ment serényen. keringtek,szálltak a magosba.
Én még őszinte ember voltam, Nem nyafognék,de most már késő,
ordítottam,toporzékoltam. most látom,milyen óriás ő -
Hagyja a dagadt ruhát másra. szürke haja lebben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... még
Gyúl majd fölötte búsan,
Ó mert én annyit szenvedék
Lángolva, könnyem hullt elég,
Ormokra vitt az útam.
A legszebb dalt ott zengem el,
A csillagos magosban,
Hol szívünk halkan ünnepel,
Hol minden biztat és emel,
Hol üdv van, diadal van.
A legszebb dal strófáiból
Bús lelkem száll az égbe,
Lelkem a megtört, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... csapódik. Reszketve meghajtja karcsú nyakát a kék harangvirág. Lent az erdő alatt lélekszakadva futni kezd a patak és rázza borzolt hajjal, eszeveszetten a vészkolompot.
Az ég kékje magosba menekül és haragos felhők futnak a világra. Fényüket vesztik a színek. Morddá sötétedik minden. És ekkor megjön a szél, az igazi.
Földig hajolnak előtte a hajlékony derekú fák. A büsz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Fohászkodó ének
A szívem ócska, istenes, remek
Szelence s rajta nem fogott a rozsda.
Nyitott tenyéren nyujtom a magosba
S a hajnalbíbor ércén megremeg.
Isten, ha vagy - és benned hinni kell
Kifosztott, földre vert bús jómagamnak -
Ha vagy és vélem terveid is vannak,
Ó, add, a csókját ifjan érjem el!
Akkor nem szól... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és tergetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fejedelem viaszszín arcára tapad!
- MEGMARAD-E ÖRÖKÖS HAZÁNKNAK?
Árpád ajka mozdul! Felel, mint az álmodó ahogy szól:
- Meg!
Az agg táltos áhitatos arccal tekint a magosba, s boldog lélegzettel rebegi:
- Ó, hála Néked, nemzetünk Istene! Életet nevelhet immáron minden magyar édesanya! Eke fénylik! Fegyver rozsdásodik. Nyájaink, gulyáink nyugton legelhe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Erzsébet
Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... semmit sem jelent.
Inkább megkerüllek valahogy: azt
mondom, hogy valaki vagy,
magok csiráztatója, emberek álma,
kicsi őzikék együgyüsége,
szálerdők erős magosba-húzója,
apró madarak énekeltetője.
Vagy csak gondolok rád s elhatározom:
ma minden mosolyom téged jelent, -
vagy csak kívánlak és elhatározom:
ma mi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... némán,
gondolokmindig,meg-megállva. nem szidott,nem is nézett énreám,
Nyikorgó kosárral ölében, s a ruhák fényesen,suhogva,
ment a padlásra,ment serényen. keringtek,szálltak a magosba.
Én még őszinte ember voltam, Nem nyafognék,de most már késő,
ordítottam,toporzékoltam. most látom,milyen óriás ő -
Hagyja a dagadt ruhát másra. szürke haja lebben... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek hát fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Egyszerre egy sikoltás -: és utána
Üresség tátong: csöndes és siket
Most halk kacaj kél: - vibrál, bugyborékol
Aztán merészen, gúnyosan kitör!
Ostorszíjak suhognak a magosban
Sziszegve bomlik szét a víztükör,
Zajongva tör magosbra, mind magosbra,
Ujjongni kezd el - s nyögve visszadűl!...
- Fehérruhás lyány, ah, ez csodaszép volt!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek hát fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
 [m29... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... másra,
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhogón,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,... |
|
|
|
|
|
