|
 |
|
|
... Küzdés. (1845)
Mint a földre szállni félő parti fecske
Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára,
Fáradt lelkem csendes rejtekedbe vágyott:
Völgyek, erdők zölden lombozott határa!
Nem siratnék senkit én az emberek közt,
Régen elfelejtve kedvesem, barátom!
S köny szökik szemembe, határa!
Nem siratnék senkit én az emberek közt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ???
KÜZDÉS.
Mint a földre szállni félő parti fecske
Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára,
Fáradt lelkem csendes rejtekedbe vágyott:
Völgyek, erdők zölden lombozott határa!
Nem siratnék senkit én az emberek közt,
Régen elfelejtve kedvesem, barátom!
S köny szökik szemembe, ha a völgyi fákat,
Régi ösmerősim, elszáradni lá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... lakosságot a faluban történő eseményekről, 2006. novemberében ezt a honlapot átadtam a Műv.ház programjainak. Persze tisztelt polgármesterünknek nem volt róla nagyon jó véleménye, le is lombozott rögtön a lelkesedésemben.
Amióta nem dolgozom a Művelődési Házban, nem tudnám úgysem annak megfelelően feltölteni tartalommal, más pedig úgysem foglalkozna vele. Lásd a tari ho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretlek!-mint az ifjan lombozott fa
A levélnek szint adá napot.
Szeretlek,mint a mennynek tiszta boltját
A rajta csüngő,égő csillagok.
Szeretlek,mint a rét ölén kanyargó
Patak az első parti ibolyát,
Mit hullámo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lombozott a por még, ám elült a zaj,
elfult a homokban a sziklamoraj.
Köt a karcsu füst is, e szelid virág
s gond érleli termőn a puszta fiát.
Édes burgonyát föd darabos talaj -
Téged is födött így a gond meg a baj.
S gondoltad, mit gondolt csendjében a táj -
a hős el van vetve, teremni muszáj.
S mig szél nyalta, tépte a rét bokra... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vele!
KÜZDÉS.
Mint a földre szállni félő parti fecske
Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára,
Fáradt lelkem csendes rejtekedbe vágyott:
Völgyek, erdők zölden lombozott határa!
Nem siratnék senkit én az emberek közt,
Régen elfelejtve kedvesem, barátom!
S köny szökik szemembe, ha a völgyi fákat,
Régi ösmerősim, elszá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
József Attila - Arany
Lombozott a por még, ám elült a zaj,
elfult a homokban a sziklamoraj.
Köt a karcsu füst is, e szelid virág
s gond érleli termőn a puszta fiát.
Édes burgonyát föd darabos talaj -
Téged is födött így a gond meg a baj.
S gondoltad, mit gondolt csendjében a táj -
a hős el van vetve, ter... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila: Arany
Lombozott a por még, ám elült a zaj,
elfult a homokban a sziklamoraj.
Köt a karcsú füst is, e szelíd virág
s gond érleli termőn a puszta fát.
Édes burgonyát föd darabos talaj -
Téged... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - Küzdés.
Mint a földre szállni félő parti fecske
Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára,
Fáradt lelkem csendes rejtekedbe vágyott:
Völgyek, erdők zölden lombozott határa!
Nem siratnék senkit én az emberek közt,
Régen elfelejtve kedvesem, barátom!
S köny szökik szemembe, ha a völgyi fákat,
Régi ösmerősim, elszáradni látom.... |
|
|
|
|
|
