Keresés: letedet, Nem kell hogy sirj, Lélekről lélekre, Nem kell, hogy sírj...., William Shakespeare, versw, Ne mondj búcsút, Tavaszi Dal, Szeretettel mindnyájunknak..., Egy kis boldogság, Szabó Győző Gyula: Hétágú lét, Rudolf - Akár az őszi levél, Mérleg hava, Uram, nem vagyok méltó.., Hétágú lét, A sziv ebredese, angyalok szul, Szép Estét, Tündérmese, Földed illata, földed szaga, CCXIX. szonett, Őrzöl, , Nem kell hogy sirj, Nem kell, hogy sírj, a bánatnak vége,, Elszállt, már nem lüktet mérge,, Nincs már, ki lelkedet összetörje,, Mert elszállt a múlt, ÖRÖKRE., Sokan voltak, kik tépázták szívedet,, Kik nem törődtek veled, csak kínozták életed,, De ennek vége, nincs már mitől félned,, Mert ezentúl én óvlak téged., A múlt ezernyi tüskéje szúrja még lelkedet,, Lélekről lélekre, Lélekről lélekre Álomról álomra, I. rész, X. ének, Hideg hűvös reggel, távolban kakas kukorékol,, Riadsz illatos ágyadban, zihálsz álmodtól., Álmod, vagy valóság, mily puha kísértés?, Fogod, mit világ ad, ezernyi tovatűnő rezgését., Álmodban varázslatot láttál, mely babonáz,, Tiéd volt gazdagság, s erő, megannyi égő láz., Nem kell, hogy sírj...., [m19], Nem kell, hogy sírj, Nem kell, hogy sírj, a bánatnak vége,, Elszállt, már nem lüktet mérge,, Nincs már, ki lelkedet összetörje,, Mert elszállt a múlt, ÖRÖKRE., Sokan voltak, kik tépázták szívedet,, Kik nem törődtek veled, csak kínozták életed,, De ennek vége, nincs már mitől félned,, Mert ezentúl én óvlak téged., William Shakespeare, 81. William Shakespeare: LXXXI. szonett , Akár én írom fejfádat, akár, Te élsz túl, s a föld férge rám sereglik,, Emléked innen nem vész soha már,, Bár nekem minden ízem elfelejtik., Neved mostantól örökéletű,, De ha én halok, végleg meghalok;, A sír, mely nekem juthat, egyszerű:, Tied emberi szemekben ragyog., Szerető versem lesz emlékm, versw, Az idő folyton csak robog, Perc csizmája lankadatlan kopog, Az idő folyton csak robog, Perc csizmája lankadatlan kopog, Semmi nem lassítja, pedig senki, Nem tanítja őnagyságát menni., Remegve hajlok most előtted, ó időm!, Kiürült lelkemmel álldogálok, midőn, Rám dőlnek rettentő tégla-falak, Roskadok, mint Ady nyögő lombok alatt., Ne mondj búcsút, Ne mondj búcsút, Fehér párnák közt fekszel betegen,, már kín az életed., Várod a halált és kéred az Istent,, szüntesse meg a létedet,, Arcod tűnő álom, csak szemed a régi., Csillogása földöntúli, kékje égi., Sovány kezeiden az erek átlátszódnak., Látni ahogy lüktet benne a vér., Ezek a kezek símogattak egykor,, ezt a kezet csókolom , Tavaszi Dal, TAVASZI DAL, Dalba kovácsolt érzés csak nonumque prematur?, Szívem daltalanúl ére kilencedik év!..., Más rohan a fórumra, ha szíve kigyúlada könnyen;, Féltve magamnak én mély tüzemet takarám., Ámde ma elragad hévvel erős szív férfiu lángja, És ibolyás réten kidalolom nevedet!, Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom., Kis citerá, Szeretettel mindnyájunknak..., Adtam magamból!, Annyiszor akartam!, Adtam magamnak,, Adtam magamért, Neked!, Adtam, néha talán keveset!, Adtam volna még, de akkor csak ennyit lehetet!, Adtam magamból, a sorsnak!, Adtam lelkemet az időben a múltnak!, Annyiszor akartam adni a jelennek, de elmém a jövőmön töprengett!, Adtam, mert csak így kaphattam!, Adtam volna még, hogy töb, Egy kis boldogság, „Egy kis boldogság, aprónyi fénysugár, Mennyei édes manna vagy nekem., Mint éltető oázis lelkem kiszáradt sivatagában, ahogy megtöltötted reménnyel újra szívemet., Vajon hol járhattál eddig? Hogy hozzám csak most érkeztél meg., Tán egy égi jelnek? Vagy a sors végzetének köszönhetem létedet?, kimondani is édes azt a szót: SZERETLEK!, Gondolataim egé, Szabó Győző Gyula: Hétágú lét, Az vagy akinek hiszed magad,, Vagy az kinek mások tartanak?, Hétnek hétféle., S hét nyelven beszélsz-e?, Hét éned, hét alakod van tán,, Vagy hét pecsét van kiléted titkán?, Van-e hét életed,, Vagy egy léted hétágú csupán?, A sorsod most melyik ágon jár,, Még hány csalódás, újrakezdés vár?, Hány lesz a hétfejű sár, Rudolf - Akár az őszi levél, [video]osusztdia|654c4b0f2d95710d4ba37a620430b101[/video], Akár az őszi levél, Ha levesedbe légy hullott,, S úszik, az tuti, hogy éhen maradsz., Ne gondold azt, hogy oly, Tervet készíthetsz, amivel sikert aratsz!, Az álmaidnak mondj búcsút, vége, kész!, Kidobott pénz az egész., Hisz becsaphat a ménkű , És fuccs már a nagy tervezés., Mérleg hava, GARAI GÁBOR – Mérleg hava, 1, Kegyelmes ősz, híg-arany lomb a fákon;, még szél se jár, a bolygók odafenn, békén tűnődnek összhangot sugárzón;, a hétrét görbült Világegyetem, most csöndesen ring, s nem rezzen a mérleg, nyelve; az égi-földi téreken, sugarak húrján szerelmek zenélnek,, s rőt jeggyel szemhéján megszületik, Uram, nem vagyok méltó.., Élt a régi Rómában, Tiberius császár idején egy derék ember, akinek két fia volt: egyikük katona, akit seregével a császárság legtávolabbi zugába vezényeltek, a másik fiú költő volt, aki szép vereseivel lenyűgözte egész Rómát. Az apa egyik éjjel álmot látott. Egy angyal jelent meg neki, és elmondta, hogy egyik fiának szavait ismerni és idézni fogja az egész világ, valamennyi elköve, Hétágú lét, [kep]http://kepmester.silihost.hu/images/617/2072/00000250.gif[/kep], Szabó Győző Gyula: Hétágú lét, Az vagy akinek hiszed magad,, Vagy az kinek mások tartanak?, Hétnek hétféle., S hét nyelven beszélsz-e?, Hét éned, hét alakod van tán,, Vagy hét pecsét van kiléted titkán?, Van-e hét életed,, Vagy egy léted hétágú csupán?, A sziv ebredese, angyalok szul, elpusztul, megszunik az elet. Innen jon aztan az a teves elkepzeles, hogy ha a testet eletben tartjuk, az mar egyenlo az elettel. , Elhetsz ott, ahol gyilkos golyo nem oltja ki az eletedet; de az eleted meghosszabbitasa megsem fogja letedet meghosszabbitani. , A megvilagosultakat lehetetlen rabszolgakka tenni, mert ok eppoly boldogok a rabszolgasagban is, mint szabad, Szép Estét, [kep]http://s2.images.www.tvn.hu/2008/01/31/01/57/www.tvn.hu_54396f95df3d5f3177c8be825b39208a.gif[/kep], Csak egy álom pillanata volt,, Hogy a hold Te rád ragyogott,, S lágyan arcodba világított., Én ott álltam mögötted, S figyeltem minden léptedet, Árnyul követtem létedet,, Tán, észre sem vetted, énemet..., Szomorú lelked, kérte két kezem, Tündérmese, [kep] http://s2.images.www.tvn.hu/2008/01/27/18/12/www.tvn.hu_cebada6912ce3e08693f010b4160eb66.jpg [/kep], Tündérmese, , Utam járom, minden várrom,, Minden bokor gazdagságom., El nem érem élet-végem,, Halálomat én nem kérem., Ne lőj belém mérges nyilat,, Inkább szedd le azt a vadat,, Melynek léte végét járja,, Ki a halált szív, Földed illata, földed szaga, Szőke István Atilla :Földed illata, földed szaga , Akkor érted meg nagyapád igazát,, ha érzed a föld szagát, illatát,, a földnek melybe búzamagot ő vetett, s ha szárba szökkent nevetett, ha táncolt, hajladozott nézte azt,, mert ember volt Ő, magyar paraszt,, ’ki értette a fájón búgó szeleket,, a fába vésett, karcolt igaz jeleket, CCXIX. szonett, CCXIX. szonett, VI. Mértékletesség, „Nézz fel rám, lelkedként nézek rád, Te balga, ki habzsolva falod az életet,, S a pórnépnek csak, mi koncot dobálsz,, Tömöd degeszre semmit érő létedet!”, Hova ez a dőzs’, s a sok jó falat,, S hova a jó bor, az íz, míg tested, Csak cafat-tömkeleggé dagad,, Hogy majd ebbe bukik embe, Őrzöl, Kotaszek Hedvig: Őrzől , Holdba fordult már a Nap. , Szívemmel megláttalak. , Szemlehunyva féltelek! , Két kezemben őrzöm létedet. , Sehol sem vagy.Kereslek. , Fénykertembe képzellek. , Hajlok ágra, bokorra, Belecsókollak a homokba. , Holdba fordult már a Nap. , Mégis...megtaláltalak. , Szemlehunyva féltelek! , Két, , ,JóForrás, Jó forrás