|
 |
|
|
... veled...
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lenni....akartam a "másik felemet"...eggyé akartam válni vele...összeolvadni...és a rózsaszín ködben körbetáncolni a napsugaraktól szivárványos égboltot..."Simogass...!" Éreztem a bőrömön a leheletedet...ahogy szavakat súgsz a fülembe..."Mondd, hogy tetszem, mondd, hogy én kellek neked, mondd, hogy fontos vagyok, mondd, hogy SZERETSZ!"
A szemeim előtt felderengő álomkép lassa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... simogass, hogy megölelj...
Hogy lágyan csókold puha ajkam
Hogy fülembe súgd: "végre itt vagy!"-de csak halkan...
Hogy suttogj szívembe szerelmes szavakat
Hogy vágyó leheleted elnyomja a hangokat
Hogy ujjaiddal szellőként járd be a testem
Hogy lágy csókokkal kényeztesd a lelkem...
Hogy megérints...hogy végre ne félj...
Hogy Te is végre csak e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... türelmetlenebbül várta a feleletet.
- Te kívánod tudni menny és pokol titkait? - szólt végre. - Te, aki oly ápolatlan
vagy? Kezedhez és lábadhoz szenny tapad. Hajad fésületlen, leheleted bűzös,
kardod rozsdás és elhanyagolt. Csúf vagy, s fura gúnyát adott rád anyád. Te,
épp te kérdezel engem mennynek és földnek titkairól?
A szamuráj ir... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezed.
Szememből szerelmes pillantás oson
és végig suhan lágyan az arcodon.
Sóhajod lebben az ajkad körül...
táncot jár vígan, s tovább penderül.
Bőröm cirógatja leheleted
amint átölelem a testedet.
Mennyi szent csoda és mennyi titok!
Boldoggá tesz, hogy melletted vagyok,
de ha felébredsz majd, szemérmesen
lehunyo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt
másik magányos vándo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezed.
Szememből szerelmes pillantás oson
és végig suhan lágyan az arcodon.
Sóhajod lebben az ajkad körül...
táncot jár vígan, s tovább penderül.
Bőröm cirógatja leheleted
amint átölelem a testedet.
Mennyi szent csoda és mennyi titok!
Boldoggá tesz, hogy melletted vagyok,
de ha felébredsz majd, szemérmesen
lehunyo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... veled...
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... türelmetlenebbül várta a feleletet.
- Te kívánod tudni menny és pokol titkait? - szólt végre. - Te, aki oly ápolatlan
vagy? Kezedhez és lábadhoz szenny tapad. Hajad fésületlen, leheleted bűzös,
kardod rozsdás és elhanyagolt. Csúf vagy, s fura gúnyát adott rád anyád. Te,
épp te kérdezel engem mennynek és földnek titkairól?
A szamuráj irtóza... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
istennek tégedet felellek.
Hajnalban ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tavaszt.
Tűzemberke táltos, ki jó varázsló,
S e három lét, kik lelkek, ross... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezed.
Szememből szerelmes pillantás oson
és végig suhan lágyan az arcodon.
Sóhajod lebben az ajkad körül...
táncot jár vígan, s tovább penderül.
Bőröm cirógatja leheleted
amint átölelem a testedet.
Mennyi szent csoda és mennyi titok!
Boldoggá tesz, hogy melletted vagyok,
de ha felébredsz majd, szemérmesen
lehunyo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... VELED...
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.
Míg egyik karod ölelve tartott itt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.
Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pa... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hogy megállítsa
Nyakig sötétbe burkolózva
Körülötted mindenki korrupt volt
Mondj valamit
A halálba nincs semmi méltóságteljes
Eladni a világnak sz utolsó leheleted
Még mindig marakszanak azon, amit hátrahagytál
[Refrén]
Láttam ahogy a kapuknál álltál
Amikor Marlon Brando eltávozott
Azzal a furcsa nézés az arcodon|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy egészségügyi tipp!
Ha tisztítani akarod a fogaidat, használj fogkefét, mert ha elmajszolsz randi előtt két tubus fogkrémet, az igaz, hogy a leheleted üde lesz, de a fogszuvasodást ez nem akadályozza meg!
 ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.
Hajnalban ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bezárhat,
Hogy föld alatt a hazád és a házad,
Ugyan, hogy érteném.
Hogy higgyem el, hogy a lángjaid kihűltek,
És ellebbent könnyű leheleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szíved szapora lüktetését,
S ha száradó torokkal elkiáltom,
Egyetlen birtokod a világon,... |
|
|
|
|
|
