|
 |
|
|
... hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felém int,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ
s idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem
kérded, mi az a szerelem...
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te
élvezettel hallgatod? gondoltad,
szívről, vágyról, sok apró pajzánságról
lebbentem fel vörös titok-selymemet?
hogy édes csókról, titkos bókról
mesélek neked? hogy megmutatom,
mint remeg lábad majd,
mint reszket a szó, ha hozzá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem
kérded, mi az a szerelem...
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te
élvezettel hallgatod? gondoltad,
szívről, vágyról, sok apró pajzánságról
lebbentem fel vörös titok-selymemet?
hogy édes csókról, titkos bókról
mesélek neked? hogy megmutatom,
mint remeg lábad majd,
mint reszket a szó, ha hozzá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tehetetlenséget, a dühöt az élet ellen , vagy az élet mellett, a hiányt.... az üres ágyat. az üres légteret.... a semmit, a megfoghatatlan semmit.....
Edda :
Egyedül blues
Lebben a függöny,
Fejed lehajtva lépsz.
A helységben ismeretlen
Ismerősen szól.
A tenyered izzad,
Szívedben félelem,
A jövődet látni jöttél,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mennyországban
Az éj leple alatt valaki halkan zokog
Siratja a fiút aki már rég halott
Fáj nagyon a szíve érzi már nem bírja
Mert a szerelem gyötri és kínozza
Gyenge szellő lebben a temetőben
Ismét sír valaki halkan esdeklően
Sírjál csak kislány zokogjon a lelked
Neki is fájt mégis kinevetted
Szellő elsuhan csend borul a tájra
A ki... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs te... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tudod, mi a szerelem?
Amikor a szél meglebbenti a függönyt....
Nem a függöny.....
Nem a szél....
A LEBBENÉS!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...kérded, mi az a szerelem
és azt hiszed, te kis bolond, most
kéjes titkokat mesélek, s te
élvezettel hallgatod? gondoltad,
szívről, vágyról, sok apró pajzánságról
lebbentem fel vörös titok-selymemet?
hogy édes csókról, titkos bókról
mesélek neked? hogy megmutatom,
mint remeg lábad majd,
mint reszket a szó, ha hozzá szólsz?
hogy ezer ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs te... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... éj közepén...
Term. 1999.11.27.
III. tétel
Adagio
Zöld. Sárga. Kék. Vörös bársony
Függönyök hullnak alá.
Oszlopok között lebbennek az árnyak -
Lassan csapkodnak a szárnyak.
Üresen tátong a zenekari árok
Poros színházam maszkja eltörött.
Nem látogatják többé királyok -
Vércse vijjog a je... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted, tiszta ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... rögben alhass.
Madárka sír, madárka örül,
néz a hatalmas.
A mult se pihen:
új percek méreg-csöppjeiben
elomolva őrzi részét.
A holt vadlúd, bár tolla se lebben,
röpül a zúgó szárnyú seregben
s röptében üli fészkét.
A jövő nem vár, előre arat:
a most ömlő sugarak
a holnapi gyermek
rózsás bőréről csiripelnek.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ér el,
s elaltat hirtelen.
Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem?
Egy nap nem hallom majd a szívedet, s nem lebben
lélekzeted velem.
E félénk nagy madár, ki most az álomé lett
majd fészkéből kikel?
A fészekből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A Hajnal nem ragyogó,
Az Éj fehéren lebben,
Az Isten nem jóságos,
Az Ördög nem kegyetlen.
A Nyár fagyos jégverem,
A Tél hevitő hőség,
Piros virág a Bánat
S fekete a Dicsőség.
Bivaly-fekete a hó,
Fehér a szurok korma,
A Van csak egy rossz álom
S a valóság a Volna.
A Halál nagy dáridó
S kis stáció az É... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... mint egy szétroncsolt öl, vagy mint kioltott fáklya, a gázló kivilágítatlan, a vasárnapi hajók már messze, mind múlt időben, sokszor meztelenséged jut eszembe, fülledt félálmaimban utánam lebbenti a szél hajad illatát menthetetlenül, ablakomba könyökölnek ezek a görbe hátú évek, akkor nélküled mozdulni sem tudtam. hétköznapok földszintjei, felöltöztet ez az éjszaka, testünk a fél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... menni. Egyébként én szeretek oda menni,de csak amikor nincsenek ott sokan, mert szerintem naon yó és csendes hely, nyugodtan lehet gondolokodni.
,,Szerelem: Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a
szél, nem a függöny - a lebbenés."
,,Elveszve a végtelenben, kere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... mozdulatlanul.
Kezemben millió érintés remeg...
szeretném megérinteni a kezed.
Szememből szerelmes pillantás oson
és végig suhan lágyan az arcodon.
Sóhajod lebben az ajkad körül...
táncot jár vígan, s tovább penderül.
Bőröm cirógatja leheleted
amint átölelem a testedet.
Mennyi szent csoda és mennyi titok!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felém int,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ
s idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szidott, nem is nézett énrám
s a ru... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
vírulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélekző csodákon.
És mégis... |
|
|
|
|
|
