|
 |
|
|
Régen messze szálltak
az őszi vándor fellegek ,
a messzeség szürkés
ködében mind odaveszett .
Eltűntek az égről is a
fénylő csillagok , sötét ,
komor felhők között , a
sápadt hold bolyong .
Magas bércek ormain ,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hó alig takarja a szomorú tájat ,
sötét komor felhők kúsznak át
az égen , a földnek foltos a takarója ,
imitt - amott látszik nyoma csak a télnek .
Ebben az időben , jó kicsit elbújni ,
jó meleg szobában... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... vége lett.
Síri csend borult a tájra,
s a csend szinte égetett.
A csontkunyhó közelében,
üszkös fa állt, mint szobor,
egyik ágán sötét varjú,
tolla sötét, és komor.
Ellendült az ág széléről,
szárnya kettőt suhogott,
egy bagoly, az erdő mélyén,
vészjóslóan huhogott.
A varjú a csontház előtt,
földre tette lábait,
ebből... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... néhány évszázaddal több vagy kevesebb van még hátra, ennek nincs jelentősége, ha a helyzetet Isten bölcsessége alapján mérlegeljük. A döntést meghozták.
A vég közel van. És ezt mi nem komor hangon mondjuk. Az ilyesmi a vallásgyakorlat félremagyarázása és a hitetlenség félreértése. Amikor azt mondjuk, hogy a vég közel van, nem a halált hirdetjük. A halál végét hirdetjük.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... ,,Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos
Tél-ízű nap. Ködös, hideg, komor.
Didereg a fehér kökénybokor.
Zsugorodnak a patakparti fák.
Dideregsz, ember. Dideregsz, világ.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kegyetlen,
sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
s ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tud esni az munka után!
Hétig van nyitva, de boltos még rátesz.
Aztán a "szervet" meg nézi bután.
Holnaptól sajnos már ez sem lesz nyitva.
Büntet a rendőr az arca komor,
nem lehet elnéző, mert be van tiltva.
Ne firtasd azt mit szemedbe sorol.
Sokba került ez a fránya kitérő.
Ebben az évben csak otthon ihatsz.
Mondhatod bátra... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nap.
Talpra Magyar! Hív minket is Petőfi szava,
A múlt ködéből szól, s halljuk őt, éles a hangja.
Még mindég van rablánc, melyből szabadulna a nép,
Sok száz évnyi elnyomás komor története, éled ma e kép.
Most saját koldusláncunkat rázzuk, kezünk béklyóban,
Szegénység, éhség, s az adósságok nyomora tart gúzsban.
Nincs munka, így nincs pénz, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... búsabb,
ezerszer szomorúbb e nyomortanya.
Az anya melle hörög, gyermekek sírnak,
kicsiny szívük megsejti a halált,
félve bújnak össze anyjuk ágyánál,
mikor az est komor éjszakára vált.
"Anyám, jó anyácskám..." - suttogja az egyik,
s az anya kebléből sóhaj fakad:
"Oh Istenem!... Drága gyermekeim!...
Éltem egén nem jő fel már a nap.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ,,Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... légy velem,
Fogd kezem Vezérem!
Hogyha szívem bánat tépi
és könnyeim hullnak,
ha életem víg napjai
mind gyászba borulnak,
óh Jézusom! Vígasztalóm!
Komor bánatéjben
Töröld könnyem, csittítsd szívem,
Fogd kezem Vezérem!
Vezess engem, megnyugváshoz
vad kétség öléből,
vezess dicső világodra
a gyász sötétjéből... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mit bánom én!
Mit bánom én, ha éltem egét
komor felhők mély gyászba vonják,
s ha szenvedés tövisfüzérét
fejemre napról-napra fonják!
Nyári napnak útját felhő nem állja,
ha nem is látjuk: érezzük melegét
s lelkem, mely Krisztusát mindig hőn vágyja,
percről-percre érzi örök szerelmét.
Mit bánom én, ha megtagadnak,
ha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ők s én újra boldog vagyok!
A Nap lemegy...
Földi létem napja végkép letűnik
s rám borul a sírnak sötét éjjele...
Van-e a halálban tündöklő csillag,
mely e komor éjszakában fénylene?
Van-e?... Oh igen, igen, ott is ragyog
hitem, reményem, e drága két csillag
s fényük biztató: a sír éjjelére
az öröklétnek hajnala virrad!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt:
A rideg magányban átkarolt.
Mikor tombolt köröttem bősz zivatar,
Te ott voltál.
Mikor rabúl ejtett gyáva félelem,
szabadulást hoztál.
Mikor kétség tépett komor éjeken,
felvidult lelkem új, égi fényeken,
mik lényedről sugároztak felém
s vezettek engem a gyász kopár terén.
És mikor könny homályosítá szemem,
oh nem volt az ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vál,
te meghalsz... ki hoz szabadulást néki?
Ki nyitja meg most már néki az eget?
Ki viszi vissza az Atya keblébe?
S midőn sírjánál az enyészettől remeg,
égi fényt ki hint komor halál-éjbe?
Bűnteher nyomja a rabjává lett lelket,
bár magasba szárnyalni úgy szeretne,
de ki oldja fel? Szabadulást hol lelhet?
Üdvét felfeszítették kíno... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... finom,
mely átjárja lelkemet.
Jaj, a mezőket nézd!
Hogy hajtanak, színesednek,
hogy ég, pirul az arcuk,
s hogy fénylenek a füvek.
Jaj, az erdőket nézd!
a komor, vén fákat,
mint lány bomlik mindahány,
majd kiszakad a szívem.
Jaj, a felhőket nézd!
futnak űzve az égen.
Fátyoluk leng a tájra
és aranyhajuk zizzen.
Mo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vál,
te meghalsz... ki hoz szabadulást néki?
Ki nyitja meg most már néki az eget?
Ki viszi vissza az Atya keblébe?
S midőn sírjánál az enyészettől remeg,
égi fényt ki hint komor halál-éjbe?
Bűnteher nyomja a rabjává lett lelket,
bár magasba szárnyalni úgy szeretne,
de ki oldja fel? Szabadulást hol lelhet?
Üdvét felfeszítették kíno... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ismerek.
Semmit sem tudok!
Kutatva lelkemben elérek majd oda.
Végtelen gúzsba bugyolált valóság,
olyan akár a Hold.
Nem emberi, nem isteni,
nem e világi.
Komor a tekintetem,
de a mosolyom még megmaradt.
Miattad!
Riadtan ébredtem egymagam.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... , elkorhadt faágak nyújtóznak
az éjben . Hamisan hunyorog a Hold
sápadt fénye , néha letekinget a békés ,
szunnyadozó földre , majd jámborul
eltűnik a fellegek komor , sötét tengerében .
**********
 Bédné Marika : 2021 . 04 . 08 . 15 : 04 . - / saját versem /
... |
|
|
|
|
|
