|
|
|
BOLONDOK HAJÓJA
Bolondok víg hajója vízre száll
Hóhab nyomába vág egy kormorán
Elkékült égre néz egy fecskepár
Már oly erős a szél, hogy szinte fáj
Kinyílt virágszirom a vén öböl
Erős hullámverés dörög a korall-szírt-körön
Futnak kis hajók - a földfo... |
|
|
|
|
|
|
|
AZ ELPAZAROLT ÉLET
Egyedül ülök a parkban. A város legszebb pontján, a helyreállított szökőkút mellett nézelődöm.
Ezen az ezredfordulós, kora nyári délelőttön tökéletes nyugalomban, ám mégis bizonyos belső feszültséggel, mint valami átutazó szabadságos katona, nézegetem a sétáló kismam... |
|
|
|
|
|
|
|
A SZÍV VIRÁGA
(ÜNNEP UTÁN)
Így szeretem Őket, amint szótlan szerényen, mosollyal szemükben, csak várnak csendesen.
Ők már tudják, mindenüket odaadták, nekik az idő már ajándék - másokért fáradoztak, feláldozták szívük erejét, - valakinek valamikor szívük melege volt az utolsó... |
|
|
|
|
|
|
|
Emlékszem...
Titokzatos éjszaka volt,
a hold az árnyakra hajolt,
harmatot ittak a levelek,
szerelmet súgott a rengeteg,
éledtek erdők ág-bogán
rigók, cinke és csalogány,
szerenádot hozott a szél,
fű közt millió tücsök zenél...
hallgattuk az... |
|
|
|
|
|
|
|
..."Hull az idő, napra éj,"
hétre hónap, hónapra év...
kéken homálylik emlékek haván
a valaha bíbor álom-karaván.
Hercegnők vállán a fátyol
lángra kap,
dalol a Hold és dalol a Nap,
s a szürke ólmos ég alatt
kifakadnak a dáliák.
Végtelen idők lombs... |
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula:
Japánosan
Az esti felleg néha rózsaszínű,
És néha bíbor, majd kék, majd arany,
Fáradt szívemnek vígan hozza hírül:
Az elmúlásnak mily dús titka van.... |
|
|
|
|
|
|
|
...
hivatlan vendég
a küszöbre szemetelt
és nem is köszönt...... |
|
|
|
|
|
|
|
EMLÉKKÖNYVBE
Szeretem, amikor egy kismadár
A fagyöngy gömbjéről énekel -
Szeretem, ha fény dajkálja szívem
S nem riasztja kedvem félelem.
Szeretem, ha hétágon süt a Nap
Borongó, barna fejem felett
S őzszemű könnyes kedvesem fest
Sugaras lényéből kék ... |
|
|
|
|
|
|
|
ALKONYI ÓRA
Keresztet vet estére a csend.
Alkonyodott, puha párákba öltözött a zöld -
az alkonyi fény az ég harangján tündökölt - sugárözön örvénylett, áradt záporozva - arany- ködöt, bíborfátylat terített a tájra, még őrízte éltető melegét a föld.
A Nap k... |
|
|
|
|
|
|
|
NAGY IDŐK TANÚJA...
.
Sokáig hiába vártam,
és hívogattam "éger mestert",
nem akart kötélnek állni -
bár egy iskolába jártam
az unokahúgával,
mégsem akart
szóba állni velem -
egy interjúra,
megállni egy szóra?
az Istenért se... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Mind mind
egészre rész
ha félrenéz az ész
és érte nyúl a kéz
(megrövidít a csibész...)
Ha félve élsz? éber nyúl a kéz
már félig sem élsz
semmit el nem érsz
mert rossz szom- széd a félsz
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Kopár éj után
perzselő álmok között
ébred a hajnal.... |
|
|
|
|
|
|
|
... UTOLSÓ HAIKU
A vándorúttól
fáradtan, és betelten
kószál a lelkem ...
Kosztolányi fordításában:
" A vándorúttól fáradtan, betelten
kopár mezőkön, zörgő avaron
kószál a le... |
|
|
|
|
|
|
|
MATSUO BASHÓ
HÓ
Nézd, a fehér hó mint ragyog.
ki hát a hóba. Hadd imádom,
hadd nézem, amíg megfagyok.
EMLÉKEZÉS
Mikor virágos minden út
s fehérek a cseresznyefák,
minden, mi volt, eszembe jut.
... |
|
|
|
|
|
|
|
Vers kettős...(a tér-idő kersztjén...)
*
Behunyt szemen át Meg-megvillan a nap veretes gömbje
Gomolygó nagy mezőkön A poros ködös tetőn át
Régi pogány templomok ajtajában Az álmos város peremén -
... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Napról napra egy kicsit
szebb lesz a világ.
...
Aki letörte,
annak adja illatát
a csere... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Nem marasztal az ősz fáradt fénye
az időmarta rozsdás levelek,
nem marasztal a hideg tél esélye
pedig belül a kandalló meleg.
Kint hull a hó és hűvös szél lebzsel
az örökzöld fenyők árkádja alatt...
A forró nyárban másként melegszel,-
itt csak a lélek ábrándja mar... |
|
|
|
|
|
|
|
SION
egy szent kereszt
vár a hegyen és rajzol
arcomra heget...
éteri béke
zeng a szívemben - ma vár
a szent kegyelem...
a kilencedikn -
hullám - hullám hátán jön... |
|
|
|
|
|
|
|
Szerelmes haiku
mosollyal jöttem
mikor a nyári ég még
dalolt felettem -
dalokkal jöttem -
amikor ősz érlelte
szerelmes kedvem
és ma a hegyen járok -
köröttem vándor
nap űzte vad szelekkel... |
|
|
|
|
|
|
|
Őszi hexameterek
Rebben a lenge levélke keringve leválva az ágról,
napfény csillan; a harmatcsepptől fénylik a fű is.
Bús ragyogással festi vörösre az ősz ma a tájat,
hűs csended betakar, gyönyörűség halk dala pendül.... |
|
|
|
|
|