|
 |
|
|
...
Segíts rajtam, kérlek ne fordulj el!
Önts már belém! Kiszáradt itten.
Benned kell lássam újra álmaim,
és tűrjem vakon a nélküled létem.
Vágyakozón, felédbe nyúló test,
szidj meg, hisz' bűnöm oly' sok,
de ágyadban ma sem leszek rest,
lángló kelyhedben tüzedet oltok.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vágytunk,
valós, s az álmunk,
az úton kiderül.
De a hajnal,
mind veled gyönyörű.
Testem gyönyöre,
gyönyöröm, virágom.
Öntöznélek,
nehogy kiszáradj!
Pihennék kelyhedben,
fodrait felfedve.
Szivárványként szállnék,
fenn a mennybe.
Nem múlhat pillanat,
ne lennék vendéged.
Ne oltsam szomjadat,
csak gyönyört... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A méhecske éneke a virágjához.
Nincsen virág, mely szebb lenne nálad,
a méhecske boldog, ki kelyhedbe szállhat,
édes nektárod a gyönyörök kertje,
olyan az mintha a mennyország lenne.
Ezernyi virág, nyílhat a réten,
illatod közöttük mégis megérzem,
elvezet hozzád, hogy szépséged lássam,
nem tudok nyugodni, zizzen a szárnyam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az illatod a földben hagytad mélyen,
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
S marokkal tép aki elér.....
Nem ismered a dalt zengő Májust,
Szírmodra fagy hideg ónos eső.
Én mégis szívemen hordom bokrétádat,
S ha nem néznek, megcsókolom a szádat, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A rózsa halála
Kicsiny rózsabimbó zárt kelyhedben mit rejtesz?
Kecses alakod gyöngyharmatos fátyla alatt bódító illatot?
Ki megnéz csak csodál áhítattal mintha szentet látna
Színed min a vér és az élet száguldozik őrült iramban
Cseppnyi kelyhed szirmai magába zárja
Kinyílásra vágyó robbanó szenvedélyed
A napfény ezernyi szikrája szivárván... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... igazság. Mindnyájatokat tisztelünk.
A felemelkedésre szánt erőfeszítéseid és időd arányát kicsit növeljük, mivel képes vagy megbirkózni vele. Készenlétben állunk és várjuk, hogy kelyhedbe annyit tölthessünk, amennyit megengedsz.
,,Ez azt jelenti, hogy elindíthatom a folyamatot mindezek ellenére?" - kérdezheted. Igen. ,,Úgy érted, egyáltalán ne... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vágytunk,
valós, s az álmunk,
az úton kiderül.
De a hajnal,
mind veled gyönyörű.
Testem gyönyöre,
gyönyöröm, virágom.
Öntöznélek,
nehogy kiszáradj!
Pihennék kelyhedben,
fodrait felfedve.
Szivárványként szállnék,
fenn a mennybe.
Nem múlhat pillanat,
ne lennék vendéged.
Ne oltsam szomjadat,
csak gyönyört... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyöngyszem ha lennék gyöngyfüzéredben,
rubintként csillognék láncodra verve,
eperszem volnék illatos kelyhedben
ajkaid ízlelné vágyaid nyelve.
Lehetnék szőlőszem öledbe bújva
s indákat fonnék göndör fürtjeidből,
mélyedre hatolnék újra meg újra,
cseppenként innék édes nedveidből.
De lehetnék én te és te meg én, rubintvörös ajkaink ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fekete István: HÓVIRÁG
Illatod a földben hagytad, mélyen
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.
Nem ismered a daltzengő májust,
Szirmodra fagy hideg, ónos eső,
Mégis szívemen hordom bokrétádat,
S ha nem néznek, megcsókol... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nincsen.
Gyöngyszem ha lennék gyöngyfüzéredben,
rubintként csillognék láncodra verve,
eperszem volnék illatos kelyhedben
ajkaid ízlelné vágyaid nyelve.
Lehetnék szőlőszem öledbe bújva
s indákat fonnék göndör fürtjeidből,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... beragyogni
Álmaidat újra fonni.
Úgy szeretnék titok lenni
Ölelkezve emlékezni
Sejtelmesen benned égve
Lobogni a mindenségben.
Úgy szeretnék rózsa lenni
A kelyhedben megfürödni
Bársony szirmod lecsókolnám
Harmatcseppben olvadnék rád.
Úgy szeretnék levél lenni
Lábad előtt térdepelni
Lombszőnyegem szőn... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kovács Éva: egyszer még
Szívemre sohasem emeltelek
mégis becéztelek szerelemmel
alkottam mint tébolyult festő
kentem keverve keveretlen színeket
hangomba próbáltam vinni
legbenső titkom
vágytam hogy tudd
hogy érezd
most csak te vagy nekem
de már fogy a hangom
mint elkent festék
feketén csurog a sok
le nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... - a temető.
Fekete István: Hóvirág
Illatod a földben hagytad, mélyen
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.
Nem ismered a daltzengő májust,
Szirmodra fagy hideg, ónos eső,
Mégis szívemen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fénylett.
Ezernyi csepp, mely széthull és pereg
De tükrözi a végső lényeget.
Mint egy prizmá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A rózsa halála
Kicsiny rózsabimbó zárt kelyhedben mit rejtesz?
Kecses alakod gyöngyharmatos fátyla alatt bódító illatot?
Ki megnéz csak csodál áhítattal mintha szentet látna
Színed min a vér és az élet száguldozik őrült iramban
Cseppnyi kelyhed szirmai magába zárja
Kinyílásr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hóvirág.
HÓVIRÁG
Illatod a földben hagytad, mélyen,
és az arcod, mint a hó, a kedves fehér,
szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
és marokkal tép, aki elér.
Nem ismered a dalt zengő májust,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a
hűvös álomvilág,
hajnali nyugalom,
és az örök béke,
hideg kő és márvány,
vagy oltárok éke.
Kelyhedben örök a
kegyes szűzi hála,
s nem remegsz, ha érint
áldozó pap válla.
Talán sírsz is néha,
úgy bús éjjelente,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fekete István: Hóvirág
Illatod a földben hagytad, mélyen
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.
Nem ismered a daltzengő ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fekete István: Hóvirág /Ditkétől kaptam
Illatod a földben hagytad, mélyen
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.
Nem ismered a daltzengő májust,
Szirmodra fagy hideg, ónos eső,
Mégis szívemen hordom bokrétádat,|... |
|
|
|
|
|
