|
|
|
... lakói,
aki vigan űl, kegyes, ellenedben,
s andalog kellő szavad édes hangján,
s gyönge mosolygást
ajkadon látván szelíden lebegni,
melyre megdöbben kebelemben a szív,
mert jelenléted leborít azonnal,
és oda lészek.
Nyelvem eltompúl ajakim között, s gyors
égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemei... |
|
|
|
|
|
|
|
... Uranos lakói,
aki vigan űl, kegyes, ellenedben,
s andalog kellő szavad édes hangján,
s gyönge mosolygást
ajkadon látván szelíden lebegni,
melyre megdöbben kebelemben a szív,
mert jelenléted leborít azonnal,
és oda lészek.
Nyelvem eltompúl ajakim között, s gyors
égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Weöres Sándor: Paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc,
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillag... |
|
|
|
|
|
|
|
... a hab,
A fülmile zeng,
Fenn a szerelemnek
Szép csillaga leng.
Mit nézsz mosolyogva
Sugárid alól?
Ah, lelkem öleld ki
Borúlatiból!
Titkom kebelemben
Oly csendes, oly hív!
Mért habzik alatta
Mit vérzik e szív?
Árnyékba körűle
Hűs nyúgalom űl,
Lángérzete mégis
Messzére hevűl!
Lángod tele melle... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Sándor
Paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc,
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég,
sok sebemet bekötözném... |
|
|
|
|
|
|
|
... nem álom...
De most egyszerre szívem, melyet a
Világgal tölték meg, tágulni látom:
Szivem tágúla, vagy tán a világ
Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,
Hogy kebelemben hézag támadott,
Hézag, keblemnek legmelegebb részén.
És napról-napra nőttön-nőtt ez ür,
S ez ür miatt nem szállhatott már lelkem,
Félt, hogy mélyébe hull... s nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
... Ereszkedni kezdek rajta, de egy féreg ott fenn, ahol egy ághoz megkötöttem volt, elkercelte, elvágta, s én kötelestől lecseppentem.
De míg a földre érnék, addig a seregélyfiak a kebelemben megtollasodtak, szárnyra keltek, s engem repíteni kezdtek. Mikor az Olt felett repültünk, valami asszonyok ott az Olt felett rongyot mostak, s kiáltozni kezdtek.
"Mit csiná... |
|
|
|
|
|
|
|
... módon,
Legjobban tudja, mi nekem való.
Ami dolog, majd csak eligazítom:
Tudok úgy, mint más, a kaszához én is,
Amilyen másé, lesz az én kepém is,
És kebelemben itt a régi sípom.
És lesz a lelkekben is otthonom!
Jó ember itt is van elég,
Aki a szívét tárja ki eléd,
S csak megérzik, hogy a szívem hozom.
Há... |
|
|
|
|
|
|
|
... őt:
Megnézett félszemével hunyorogva
És visszasunyt a jó meleg v... |
|
|
|
|
|
|
|
... végzésedben
s igazságos ítéletedben.
Ime, vétekben jöttem a világra
és anyám bűnben fogant engem.[122]
Pedig te a tiszta szívnek örülsz,
és bölcsességre oktatsz kebelemben.
Hints meg izsóppal, s én tiszta leszek,[123]
moss meg, és hónál fehérebb leszek.
Add hallanom a vígság és öröm szavát,
hadd ujjongjanak megtört csontj... |
|
|
|
|
|
|
|
... Sándor
A Paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég,
sok sebemet b... |
|
|
|
|
|
|
|
... Uranos lakói,
aki vígan ül, kegyes, ellenedben,
s andalog kellő szavad édes hangján,
s gyönge mosolygást
ajkadon látván szelíden lebegni,
melyre megdöbben kebelemben a szív,
mert jelenléted leborít azonnal,
és oda lészek.
Nyelvem eltompul ajakim között, s gyors
égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim... |
|
|
|
|
|
|
|
...
A PAPRIKAJANCSI SZERENÁDJA
Gyönge fuvallat a tóba zilál,
fények gyöngysora lebben.
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
elpihen édes öledben.
Tárt kebelemben reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidtől vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném. ... |
|
|
|
|
|
|
|
... Uranos lakói,
aki vigan űl, kegyes, ellenedben,
s andalog kellő szavad édes hangján,
s gyönge mosolygást
ajkadon látván szelíden lebegni,
melyre megdöbben kebelemben a szív,
mert jelenléted leborít azonnal,
és oda lészek.
Nyelvem eltompúl ajakim között, s gyors
égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim... |
|
|
|
|
|
|
|
... virúla bájos éden
Kebelemnek belsejében?
Mert rózsámat ölelém.
Most, midőn a szép tavasznak
Uj virányi illatoznak
A mosolygó téreken;
Mért vagyon tél kebelemben,
Puszta, gyászos, véghetetlen?
Mert rószám nem ölelem.
Vadas, 1841. május 23.
CSAL
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,... |
|
|
|
|
|
|
|
... nem álom...
De most egyszerre szívem, melyet a
Világgal tölték meg, tágulni látom:
Szivem tágúla, vagy tán a világ
Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,
Hogy kebelemben hézag támadott,
Hézag, keblemnek legmelegebb részén.
És napról-napra nőttön-nőtt ez ür,
S ez ür miatt nem szállhatott már lelkem,
Félt, hogy mélyébe hull... s nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
... csoda, ha ujra élek...
Nem csoda, ha ujra élek,
Mert hisz ujra láttam őt!
Visszaszállt belém a lélek,
Eszmélek, mint azelőtt.
Kín s reménység kebelemben
Ujra fáklyát gyujtanak,
És e fénynél e teremben
Kergetőznek, játszanak. -
Tudni most csak az szeretném:
Mi volt e találkozás?
Csak azon tünődik elm... |
|
|
|
|
|
|
|
... nem álom...
De most egyszerre szívem, melyet a
Világgal tölték meg, tágulni látom:
Szivem tágúla, vagy tán a világ
Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,
Hogy kebelemben hézag támadott,
Hézag, keblemnek legmelegebb részén.
És napról-napra nőttön-nőtt ez ür,
S ez ür miatt nem szállhatott már lelkem,
Félt, hogy mélyébe hull... s nem ... |
|
|
|
|
|
|
|
... Folyton növekvő
csapatokban rajzottak, nyüzsögtek rajtam. Torkomon vonaglottak; hideg
ajkuk az enyémet kereste, tolongó nyomásuk majdnem megfojtott; s oly
undor dagadt föl kebelemben, s fagyasztotta meg tapadós súlyával
szívemet, amelyre nincs szó a világon! De még egy perc, s éreztem,
hogy küzdelmem véget ér. Határozottan éreztem a kötelék lazulását.... |
|
|
|
|
|
|
|
... mint Uranos lakói,
A ki vígan ül, kegyes, ellenedben,
S andalog kellő szavad édes hangján,
S gyönge mosolygást
Ajkadon látván szeliden lebegni,
Melyre megdobban kebelemben a szív,
Mert jelenléted leborít azonnal,
És oda lészek.
Nyelvem eltompúl ajakim között, s gyors
Égi tűz ömlik tetemimre végig.
Zúg fülem, s bágyadt szemeim borúi... |
|
|
|
|
|