|
 |
|
|
| ... mehettek el mellettem, meg kell hogy csodáljátok. Olyan vagyok akár a szivárvány, igen, ez az.. Hisz még soha nem látta még senki kiindulási pontjait, s azt sem hogy hol ér véget, csak büszkén karcolja az égboltot, mint valami álom, egy képtelen illúzió, egy délibáb, s mégis... Nem halad el mellette a legérzéketlenebb ember sem... Hiszen csodálatos, ám ez csak külsőség, valójában ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... "Boldog Karácsonyt!" felirattal látja el a bankban beváltandó csekkek hátoldalát. Egy St. Louis-i férfi, akinek hátulról belerohant a kocsijába egy fiatal nő, csak legyint:
- Á, csak egy karcolás! Emiatt ne izgassa magát!
Terjednek a szépségre törekvés jelei: Egy férfi nárciszokat ültet az autóút mentén. Egy seattle-i egyszemélyes köztisztasági őrjárattá nevezi ki mag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... így. A pesti téren
is ütötték a dobokat,
de ő; nem félt, csak arca széle
vetett rózsálló lobokat.
Mosolygott. Mi bánta, hogy vége?
Branyiszkónál nevét az égre
karcolta kardja, a híres.
Ez volt Dembinski hadsegéde,
Abancourt Károly ezredes.
S mi elfeledtük. A miniszter,
bár hívták, maradtak egyedül.
- Az Al-Dunán szólt mély a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... éppen olyan fapadok álltak, mint amilyenek ebben a tanteremben voltak. Hány évtizedet szolgáltak, hány generáció koptatta ezeket az egykor zöldre festett padokat, amelyeken fába vésve vagy karcolva ott hagyták a nyomukat a régen volt kisdiákok?! Vajon melyik padban ülhetett az anyám, az apám a húszas években, vagy még előbb a nagyszüleim? Egyszeriben benépesedni láttam magam előtt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, .
s s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 26.
Tornácon
Alatta az égkék tó.
Apró csónak kikötve rajta.
Egy fiú segít egy lányt épp a csónakba.
Nevetve ringatóznak a tavon,
A lapátjuk apró fodrot karcol.
Elnézzük őket örökre.
Az idő megállt;
Semmivel sem törődve
2006. 10. 28.
Kitalál
Az étel sótlan az érzelem hol van?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...fahéjillatúnak képzelem az érintésed
és spanyolvörösnek a csókod.
vágyat éget belém...
utánad...
milyen érzés?
akár mandulaforgács a fürdőben:
ég és horzsol, karcol és akar,
mégis lágy, mint a gyűrtfátyol kombiné...
látni akarod?
nyújtózom, hogy indaként tekeredjen,
kontyba fogom a kételyt, és hagyom...
a nehéz liliomgondolatok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... legeslegszebb vágya,
vérük hull most a földiporba.
S most ki rideg arcát mutatja,
az is csak, könnyeivel harcol!
Látni véltem a hold alakja,
most tábládra neved karcol.
Születtél,éltél,s meghaltál,
egy átlagos lány voltál.
De nekem ez nagyon fájt,
elmentél,s nem búcsúztál.
Itt voltam,itt jártam most is,
megtö... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pihéid,
Elpárásítja tekinteted,
Ő csókolja szádba igéid.
Émelygő, álmo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő: Ének az egész világnak
Aki látott is néha engem, felejtse el az arcomat, aminthogy
én is elfelejtem: hitvány, homályos karcolat, melyen át-áttetszőn
keresztül-villan az arc igazi rajza s néha ibolyafény is rezdül,
rajzos betűk mögül kirajzva.
Csak egy a fontos, ez a fontos, amit kiírtam és kisírtam és ami
megmozdult bolondos szí... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kutatok,
keresem az elveszett varázst, mit adtatok. (...Szerelmek)
Régen buta voltam,
magamat pusztítottam, gyilkos voltam,
s most, most is az vagyok,
hisz testembe jeleket késsel karcolok.
Pillanatnyi enyhült állapot
az, mikor cigarettára gyújtok,
és ocsmány tizenévesen füstöt fújok,
és összetörve vezetem elő az önsajnálatot.
Te r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... végtelen
Univerzum néma tengerén.
S csak belül kiáltok, ó
nem akartam, nem ezt akartam...
Gyáva bá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
Kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
Mely a kimondhatatlan ködbe vész
Kővé meredve,
Mint egy ereklye
S rá ékírással van karcolva ritka,
Egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
S szólt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hivalkodik,
Elvakit s nem látok.
Túl nehéz, levetem,
Tükörképem dobban,
Kong s lehull a torzó,
Álarcom ellobban.
Meztelen térdemmel,
Pajzsomat karcolom,
Meleg, zsiros földdel,
Hitem letakarom.
Fájdalmam nem fáj már,
Tombolva itthagyott,
Tépett, zúzott, szabdalt,
Semmit meg nem hagyott.
Ve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fel, mások a természet erejével dacolva túlélnek olyan helyzeteket, amelyekbe mindenki más belehalna.
Nap mint nap hallhatunk csodákról. Egy vonatszerencsétlenség egyetlen túlélője karcolás nélkül ússza meg a tragédiát. A nincstelen, árva kisfiúból milliárdos olajmágnás lesz. Az osztály legcsúnyábbnak tartott, örökösen gúnyolt leánya ünnepelt topmodellé válik, s most a legna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vagyok,
senki sarja, senki után, senki előtt,
nincs a sírban dicső, nagy ős,
nincsen apám, nincsen húgom;
rajzaim csak közös körök,
időre felfűzve, réttáblákra, fehérbe karcolva:
hogy egyedül félkör vagyok csupán,
s ha jóbarát fog kezébe irónt,
hát együtt rajzolunk, míg kezünk a végső
ágyra nem hanyatlik,
így lesz kör, csak így,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
fahéjillatúnak képzelem az érintésed
és spanyolvörösnek a csókod.
vágyat éget belém...
utánad...
milyen érzés?
akár mandulaforgács a fürdőben:
ég és horzsol, karcol és akar,
mégis lágy, mint a gyűrtfátyol kombiné...
látni akarod?
nyújtózom, hogy indaként tekeredjen,
kontyba fogom a kételyt, és hagyom...
a nehé... |
|
|
|
|
|
