|
|
|
... szar!!
- Nekem is cicám- mondta a Pierre
- Majd a te fölsődet szagoltatom este, és rád gondolok!(kaptam tőle egy fölsőt, amit nem látni az újságokba: P azt fújta be)
- Én is a te illatodra szederülők álomba! Mindennap hívni foglak sokszor legalább a hangod halljam!
- Teliben még hülyébb hangom van!!
- Hülye hangod van?? Az drágám lehetetlen!
Egy Télle... |
|
|
|
|
|
|
|
Emlékszel arra a csodás nyárra,
Akkor lettünk szerelmesek egymásba.
Emlékszem mikor csak ültünk,
És a visszautasítástól féltünk.
Emlékszem illatodra,
Gyöngéd karjaidra.
Emlékszem mikor nem mertelek megölelni,
Te meg kezeim megfogni, ajkaimat csókolni.
Leírhatatlanul szeretlek,
Soha el nem feledlek.
De minek is kéne felejteni,
H... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... alatt,
Hogy senki se lásson.
Meredtem a sziklára min
Történt az egész,
Törtem a fejem miért is
Ilyen nehéz.
Emlékszem mámorító illatodra,
S tüzesen fénylő ragyogó
Két szép barna szemedre,
Ahogyan csillogott a
Hűvös márciusi holdfényben,
A Körözs partján
... |
|
|
|
|
|
|
|
Lelkem fáradt, illatodra vágyik
Feküdj most mellém kedvesem
Testem érintésedre szomjazik
Cirógass, ölelj meg szerelmem.
Mellémfekszel, szorosan megölelsz
Lelked világa szemembe mélyed
Szívem ütését érzed, ha figyelsz
Testünk a nyugalom vizébe süllyed.
Nézem csodás szemed világát
Fekete, óriásira nőtt pupillád
Szemem cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... pillantástól,megnyugvást éreztem.
Nagyon sok éjjel,csak néztem ahogyan mellettem alszol.
Takartalak,hogyha láttam hogy fázol...
Ha magával ragadott is néha az álom,
Az illatodra ébredtem,sokszor egymagam az ágyon...
Oly hamar jött a szerelem és oly erős lett a láng...
Féltem nagyon,nehogy gyoras égjen,mint egy faág...
Óvtam és védtem...a sz... |
|
|
|
|
|
|
|
Lelkem fáradt, illatodra vágyik
Feküdj most mellém kedvesem
Testem érintésedre szomjazik
Cirógass, ölelj meg szerelmem.
Mellém fekszel, szorosan megölelsz
Lelked világa szemembe mélyed
Szívem ütését érzed, ha figyelsz
Testünk a nyugalom vizébe süllyed.
Nézem csodás szemed világát
Fekete, óriásira nőtt pupillád
Szemem csak téged, csa... |
|
|
|
|
|
|
|
... játszok,
ha fényem lenne túl parány
És leszek kikelet,
szirom színét fakasztó,
kitárt mozdulat leszek,
évezredet nyugtató
visszatartott lélegzet,
illatodra áhító,
cseppekre szétesek,
te minden percre szomjazó -
kelted leszek estedben,
életed a reggelben,
kávéillat sóhajtó...
És majd a Föld peremére állok,... |
|
|
|
|
|
|
|
... fogadására...
Hogy ajkam fogadja édes ajkad érintését...
Hogy megkapjak tőled mindent, ami engem kísért...
Én várok!
Messziről jött leveledre...
Rég nem érzett illatodra...
Gyönyörűszép mosolyodra...
Könnyfakasztó vígaszodra...
Én várok!
Arcod édes vonására...
Lelked ragyogására...... |
|
|
|
|
|
|
|
... szórt padló az áruházban;
a méretpontos krumpliszeletek
világa tárt karokkal várt. Mi meg...
de hagyjuk. Nem lennék irigy ma már
az illatodra: édes és makacs
madártejszag... Nem lenne búcsúzás,
csak gyors fotók kezes mobilokon;
és kitörölhető memóriák.
S tíz év után... egy k... |
|
|
|
|
|
|
|
Búcsú
A nagy esőzés elállt,
a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm.
Az elefántok készen állnak,
amely percben akarod:
indulhatsz.
Én maradok és mindenre vigyázok:
az illatodra a szobákban,
a lábnyomaidra a tornác előtt.
Esténként elengedem a házőrző
tigriseket,
s a fojtott csendben
a vörös csillagok alatt
mindig újra ... |
|
|
|
|
|
|
|
... ad, de csókot vár ezért.
Hajadra, mely azért adott okot
panaszra, mert a naptól színt lopott.
Arcodra, melyen hullámos hajad
árnyékában piros hajnal hasad.
És illatodra is, mert ez fakaszt
az én szerelmes szívemben tavaszt.
A porra is, mely talpad alatt
sóhajt, amerre lábad elhalad.
Pillantásodra, ezt már úgy veszem,
ettől megy el ... |
|
|
|
|
|
|
|
A nagy esőzés elállt,
a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm.
Az elefántok készen állnak,
amely percben akarod:
indulhatsz.
Én maradok és mindenre vigyázok:
az illatodra a szobákban,
a lábnyomaidra a tornác előtt.
Esténként elengedem a házőrző
tigriseket,
s a fojtott csendben
a vörös csillagok alatt
mindig újra hallom búcsúszava... |
|
|
|
|
|
|
|
... elnyomva, minden sprével befújva.
és addig nem aludni a szobában.
tönkreteszi az ember életét, rettegés minden éjszaka, mert csak éjjel támad, amikor alszol, a meleg testre, az illatodra jönnek elő, rohadt vérszivók.
sajnos iszonyú gyorsan szaporodik. minden résbe eltünik, konnektorban is, szőnyegbe is, ruhák között is, párnában, ágynak a kárpitjában, farészek... |
|
|
|
|
|
|
|
... a pokolba löktél.
Az első pillanatra mikor megkívántalak, az érintésedre,
és, ahogy a testemmel bántál -
mint mikor a zenész simogatja a hangszerét ...
az illatodra, amit mindig éreztem,
ha vágyakozva csókoltam ott a füled tövében,
azt a picike pontot.
Az útra akarok emlékezni, ahogy eljutottam hozzád
és a sötét percekre, ... |
|
|
|
|
|
|
|
... hozzád...
A lelkedé lett a lelkem,
kínoz az olthatatlan vágy,
naponta rohannék hozzád.
Hiányod úgy lüktet bennem,
mint pulzáló sejtmag
fáradt sejtjeimben.
Vágyom illatodra,
megértő csöndedre.
A lelkedé lett a lelkem,
ott vagy minden lélegzetben,
érted van minden mozdulat,
tied a szó verseimben,
végl... |
|
|
|
|
|
|
|
... lelkedé lett a lelkem,
kínoz az olthatatlan vágy,
naponta rohannék hozzád.
Hiányod úgy lüktet bennem,
mint pulzáló sejtmag
fáradt sejtjeimben.
Vágyom illatodra,
megértő csöndedre.
A lelkedé lett a lelkem,
ott vagy minden lélegzetben,
érted van minden mozdulat,
tied a szó verseimben,
végleg neked adtam
összes ti... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Félig, egészen
Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.
Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásbatünnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,... |
|
|
|
|
|
|
|
... A lelkedé lett a lelkem,
kínoz az olthatatlan vágy,
naponta rohannék hozzád.
Hiányod úgy lüktet bennem,
mint pulzáló sejtmag
fáradt sejtjeimben.
Vágyom illatodra,
megértő csöndedre.
A lelkedé lett a lelkem,
ott vagy minden lélegzetben,
érted van minden mozdulat,
tied a szó verseimben,
végleg neked adtam
összes titko... |
|
|
|
|
|
|
|
... játszok,
ha fényem lenne túl parány
...És leszek kikelet,
szirom színét fakasztó,
kitárt mozdulat leszek,
évezredet nyugtató
visszatartott lélegzet,
illatodra áhító,
cseppekre szétesek,
te minden percre szomjazó -
kelted leszek estedben,
életed a reggelben,
kávéillat sóhajtó...
...És majd a Föld peremére ... |
|
|
|
|
|
|
|
... alatt a mennybe repítettél aztán meg a pokolba löktél. Az első pillanatra mikor megkívántalak, az érintésedre,és, ahogy a testemmel bántál-mint mikor a zenész simogatja a hangszerét...az illatodra, amit mindig éreztem, ha vágyakozva csókoltam ott a füled tövében,azt a picike pontot.
Az útra akarok emlékezni, ahogy eljutottam hozzád és a sötét percekre, mikor a saját gon... |
|
|
|
|
|