|
|
|
... hajlik,
ezernyi tű remeg -
s egyetlenegy fenyőben
felzúg az életed.
2
Kis tövét a földbe tettem,
zsenge szállal ágazót,
öntözgettem önfeledten
s így hullattam rá a szót:
Kis fenyőfa: könnyű lándzsa,
sok nyilacska - nőjetek,
gyenge sarjatok ne bántsa
lombriasztó förgeteg.
És ha nedv... |
|
|
|
|
|
|
|
... űz.
Figyelem az arcod,
Ahogy vívod a harcod,
Ahogy közönybe olvad,
Már nem látom, hol vagy...
Valahogy belefulladtam
A könnyeimbe, amiket hullattam.
Mi van a széttört alakkal,
Aki rosszul bánik a szavakkal?
Az örök ütközet
Most végleg elveszett,
Csak illatod maradt itt,
Birtoklok valamit.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... reszketeg,
Magam sajnálom,
Elmúlt az álom.
Könny a szememben,
Hullik kegyetlen,
Gyűlt már magamban,
Tízet hullattam.
Elsőt Teérted,
Bár Te nem kérted,
Majd a második
Gyorsan távozik,
Már nincs szánalom,
Torkom szárazon.
... |
|
|
|
|
|
|
|
... védeni ezt az egész területet.
Azt mondják az emberek: nem esik az eső, szárazság van. Istenem, ha összegyűjtenék az én könnyűimet, bizony nem volna szár... |
|
|
|
|
|
|
|
Valamikor mennyi könnyet....
Valamikor mennyi könnyet hullattam én egy kis boldogságért,
A lelkemet adtam volna, valakinek egy forró szaváért.
Szerettem a nyíló rózsát és a halkan síró nótát,
Tudtam sírva nevetni, boldog lenni mégsem tudtam,
Hiszen eng... |
|
|
|
|
|
|
|
... megismerném magam,
De senki se érzi, hogy mi a baj,
Mert elnyomja hangom a hangos zaj.
Hull a könnyem,
Kis tengerbe fulladtam,
Megtörtem könnyen,
Könnyem hullattam.
Már békés, már minden csendessé vált,
A halál éjjel talán már velem hált,
S csendben sírok, hogy senki se hallja,
Ha testem a kín lassan felfalja.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
... kegyelmes Isten nékem
ehhez, mindent megadott.
Gyermek voltam, felnőtt lettem,
évek zúgtak át felettem,
késő őszben járok én.
Ismertem a szegénységet,
hullattam sok verejtéket,
az élet nagy harcterén.
Mindennap és minden óra,
Atyám Nálad, fel van róva,
mit átéltem itt alant.
Engemet is vársz a mennybe,
földi z... |
|
|
|
|
|
|
|
... kegyelmes Isten nékem
ehhez, mindent megadott.
Gyermek voltam, felnőtt lettem,
évek zúgtak át felettem,
késő őszben járok én.
Ismertem a szegénységet,
hullattam sok verejtéket,
az élet nagy harcterén.
Mindennap és minden óra,
Atyám Nálad, fel van róva,
mit átéltem itt alant.
Engemet is vársz a mennybe,
földi z... |
|
|
|
|
|
|
|
... minden álom.
A tűz szárnyán ott táncol ifjuságom -
szótlan-némán lobog.
Ó jaj, hazám! egyetlen kis barázda
nincsen, mit vontam ott, földedbe szántva
nem hullattam magot...
Régen még nem fájt így: egy-egy paraszt ha
ugaraid fölött fejét lehajtva
búsúlt csak s hallgatott.
De most e fájdalom felsír szivemben,
én késő bánatom ... |
|
|
|
|
|
|
|
... megismerném magam,
De senki se érzi, hogy mi a baj,
Mert elnyomja hangom a hangos zaj.
Hull a könnyem,
Kis tengerbe fulladtam,
Megtörtem könnyen,
Könnyem hullattam.
Már békés, már minden csendessé vált,
A halál éjjel talán már velem hált,
S csendben sírok, hogy senki se hallja,
Ha testem a kín lassan felfalja.
|... |
|
|
|
|
|
|
|
... kegyelmes Isten nékem
ehhez, mindent megadott.
Gyermek voltam, felnőtt lettem,
évek zúgtak át felettem,
késő őszben járok én.
Ismertem a szegénységet,
hullattam sok verejtéket,
az élet nagy harcterén.
Mindennap és minden óra,
Atyám Nálad, fel van róva,
mit átéltem itt alant.
Engemet is vársz a mennybe,
földi z... |
|
|
|
|
|
|
|
... kegyelmes Isten nékem
ehhez, mindent megadott.
Gyermek voltam, felnőtt lettem,
évek zúgtak át felettem,
késő őszben járok én.
Ismertem a szegénységet,
hullattam sok verejtéket,
az élet nagy harcterén.
Mindennap és minden óra,
Atyám Nálad, fel van róva,
mit átéltem itt alant.
Engemet is vársz a mennybe,
földi z... |
|
|
|
|
|
|
|
... hajlik,
ezernyi tű remeg -
s egyetlenegy fenyőben
felzúg az életed.
2
Kis tövét a földbe tettem,
zsenge szállal ágazót,
öntözgettem önfeledten
s így hullattam rá a szót:
Kis fenyőfa: könnyű lándzsa,
sok nyilacska - nőjetek,
gyenge sarjatok ne bántsa
lombriasztó förgeteg.
És ha nedv... |
|
|
|
|
|
|
|
... át
Csak a hallgatag csönd zúg folyton
monotonon örvénylik
S a némaság titkokat hordoz
- szörnyű súlyuk megrémít
Nem vethetem magam az után
mit a mélybe hullattam
A jövendő felettem feszül
- a múlt sírja alant van
S e sírban melyet lábam tapos
benne nyugszik a lelkem
S ha majd mellé hull
testem - tudom:|... |
|
|
|
|
|
|
|
... babám ablakába
a katona kaszárnyába'.
Mikor felkél, észreveszi,
a levelet kézbe veszi;
ha megfogja, ha olvassa,
tudom, könnyeit hullassa,
ahogy magam is hullattam,
míg a levelet megírtam.
Sikerült világ
Zöld a levél, száraz az ág,
jól sikerült ez a világ:
van patakvíz feredésre,
szép leány is ölelésre... |
|
|
|
|
|
|
|
Csillagködök útvesztőin át
kereslek, követem lelked fényeit,
bejártam az Univerzum sok rejtett zugát
s hullattam csillagokkal ezüst könnyemet.
Tudom, vársz rám, és megtalállak téged,
szaggass, tépj szét, hogy láthasd lelkemet,
szaggass szét, hogy fényeim rádvetítsem.
Ébenhajam takarja meztelen testedet,
Belédolvadva a csend leszek... |
|
|
|
|
|
|
|
... szépségét?
Bűbájos lehajtotta a fejét, arca elsötétedett, komoran nézett maga elé, s azt mondta halkan, alig hallhatóan:
- Megütött, rútak rútjának nevezett, véres könnyet hullattam érte, s bosszút állok rajta, ha addig élek is. Való igaz, hogy ezt a varázsitalt jól elkészítettem, de hogy hogyan juttassam el hozzá s a királyhoz is az övét, erre kérem a te tan... |
|
|
|
|
|
|
|
... hajlik,
ezernyi tű remeg -
s egyetlenegy fenyőben
felzúg az életed.
Kis tövét a földbe tettem,
zsenge szállal ágazót,
öntözgettem önfeledten
s így hullattam rá a szót:
Kis fenyőfa: könnyű lándzsa,
sok nyilacska - nőjetek,
gyenge sarjatok ne bántsa
lombriasztó förgeteg.
És ha nedvet ösztövéren
vén fö... |
|
|
|
|
|
|
|
Kölcsey Ferenc : Sződemeter, 1790. aug. 8. - Szatmárcseke, 1838. aug. 24., magyar költő, politikus és nyelvújító.
"Örök vágy és remény,
Örök remegés a múlt után,
S a jövendő felé,
Im ez a lánc, melyen függ életünk,
S a láncot
Egy látatlan kéz szorítja."K.F.
... |
|
|
|
|
|