|
 |
|
|
... viszlát.
Ha el akarok menni, én biztosra megyek,
tudom, hogy nem lesznek sikertelen kísérletek.
Néha fáj, a dráma dramatikája, eutanázia,
arany lövések halk sorozata.
Homokszemek a fogaskerekek között,
japán szamuráj, aki a harakiri mellett döntött,
és döfött, szégyenérzete győzött,
a halál, újabb álarcot öltött.
Refrén.:
Ön... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... bolond és a pénze.
Azt mondják, egy zseni munkája 1% inspiráció, 99% izzadtság. A buszok ezek szerint tele vannak zsenikkel.
Nem az előtted álló út az, ami megvisel, hanem a homokszemek a cipődben. (arab közmondás)
Vannak néhányan, akik a mások hibájából tanulnak, a többiek a mások.
Úgy tudom, szólásszabadság van! Akkor meg mit akarnak a telefonszámlával? |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... megállíthatatlanul folyik. Mintha lehúzná a tehetetlenség súlya a földre. Onnan indultál, oda tartasz. Egyedül vagy. Fájdalom-kövek hevernek mindenhol. Beléjük botlasz, most is. Talán csak homokszemek, talán kavicsok vagy nagyobb kövek, kinek melyik. Neked sziklák. Hangtalan próbálod áttörni a sziklafalat, lehet mögötte vár az Éden. Lassan már képtelen leszel áthatolni rajta. Emlé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kettőtöknek kell ezt kívánni
a beteljesedést türelemmel megvárni
Akármelyikőtök, ha megszakítja a rendet
Az egész - pillanatok alatt szétpereghet
mint az ember a homokszemeket a markába tartva
már nem veszi észre, az élet milyen szép és tarka
Ahogy az apró szemcsék szerteperegnek
csak hullását látod - az elmúlt perceknek
Azt mondom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...- Hagyd még egy kicsit! - szólt halkan az Isten - Szelíd és jó gyermekem. Vigyél mást, ha már vinned kell!
- Nem lehet, eltelt az idő! Leperegtek a homokszemek, vinnem kell, szükségem van Rá! - válaszolta indulatosan a Halál.
- Nem értelek! - folytatta - Miért olyan fontos Neked? Milliónyi ember közül választhatsz magadnak, miért pont Ő kell Neked Isten?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... a fejem fölé,
Lehúz a mélység
Az istenek közé.
Erős szembeszéllel
Mit is tehetnék,
Idegen átutazóként
Kihez mehetnék.
Elkopnak úgyis
A homokszemek,
Kitárt öröklétnek
Szeretője leszek.
Gyertya testem
Lassan leég,
Helyettem majd újak adnak fényt,
Árnyékomat végleg szabadon engedem...
Gyönyör... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... korábbi nézetet, hogy a dűne egésze szüli a hangjelenséget. Végleg megdőlt az az elmélet is, hogy a dűnék zenéjét a körülöttük áramló levegő hozza létre.
A homokszemek elnémulnak
Bármily meglepő, de a hatalmas dűnéknek csupán a két-három centiméteres felszíni rétegében jön létre a dallamokhoz szükséges rezgés. Egy hónap múlva újabb meglepetés ér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
"Sétálok a parton,
Fejemet lehajtom,
Kémlelem a homokszemeket,
Mi minden titkot rejtenek.
Majd felnézek az égre,
Hol ragyog a nap fénye,
És a felhők fátyolában,
Ott van arcod mosolygósan.
Ahogy lassan lemegy a nap,
És csöndes... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbálok én,
Mert... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ..."Örökre megmaradnak a gyermekkor emlékei, az az érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az ár-apály váltakozásában meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodálkozom ugyanarra a szikrázó víztükörre, tudom,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szívesen írnék a lepergő időről,
Mit csillogó homokszemek száma mér,
De szívemben nincsen csillogás, csak vér
Lüktet át rajta és útjával gyötör.
Verselnék hű és boldog szerelemről,
Lángos szikrákat rám csillagoktól kér...
De nem vag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szemedbe nézek - kezedhez érek
Halandó a test, de örök a lélek
Nézem az időt, miként pereg
Mint homokóra falán a homokszemek...
Telnek az órák és múlnak a percek
Engem az örök szerelem tüze éltet
De én csak nézem két csodás szemed
Mellyel szívem rabul ejted...
Mint tiszta Nyári éjjen a fellegek,
Most úgy ragyog arcod s csillog s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szemedbe nézek - kezedhez érek
Halandó a test, de örök a lélek
Nézem az időt, miként pereg
Mint homokóra falán a homokszemek...
Telnek az órák és múlnak a percek
Engem az örök szerel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Szemedbe nézek- kezedhez érek
Halandó a test, de örök a lélek.
Nézem az időt, miként pereg
Mint homokóra falán a homokszemek.....
Telnek az órák és múlnak a percek
Engem az örök "SZERELEM" tüze éltet,
De én csak nézem két csodás szemed
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tovább
Ezt a fájó bús emlékezést.
Elmegyek én akkor továbbálok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én maga... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... Tibor 1962-ben már négy különböző csoportba sorolta. Pizolitoknak vagy valódi borsóköveknek a teljesen gömb alakú képződményeket nevezte. Ezek úgy jönnek létre, hogy kristály- vagy homokszemeket a vízből kiváló kalcium-karbonát a víz állandó mozgása következtében egyenletesen, gömb alakban vonja be. Ha ez a kiválás melegvízből történik, rendszerint aragonit rakódik le, amely későb... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Isten Veled!
- Hagyd még egy kicsit! - szólt halkan az Isten - Szelíd és jó gyermekem. Vigyél mást, ha már vinned kell!
- Nem lehet, eltelt az idő! Leperegtek a homokszemek, vinnem kell, szükségem van Rá! - válaszolta indulatosan a Halál.
- Nem értelek! - folytatta ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kő rendje, csúcsán tűzként tör elő a fény, fonalai égbe szökők,
Minden kőkockán fénytől vérre festve patakzik alá az élet-esővíz,
És szélhordta homokszemeket mos le a szilárd aljzatra, sietve földre önt,
Közben ősi szellemek emlékét zúgja a szél, s mégis most csend honol, csend, örök,
S valahol beszédes csend ez, csak szavak n... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vaskések, hová lettetek?
Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok?
Kettőnk között már rég a szél bolyong.
A tó kiszárad, a víz elszivárog,
a hold elfogy, homokszemek peregnek.
Az én valóságom is elszivárgott.
Csak azt mondjuk útnak, mi hazaér,
csak azt látjuk égnek, mi betakar -
kéznek csak a kinyílót.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sokkal valóságosabb mint az élet.
"Örökre megmaradnak a gyermekkor emlékei, az az érzés, amit a hullámok játéka kelt, ahogy a lábujjak alól kimossa a rózsaszín meg ezüst homokszemeket, vissza a tenger mélyére. Olyan nyugalmas volt; valami megfoghatatlan módon a halhatatlanság mutatkozott az ár-apály váltakozásában meg az ég és a tenger végtelenjében. Most, ahogy rácsodá... |
|
|
|
|
|
