|
|
|
Judit Neitherin : A kunyhó
Izmai megfeszültek. Hunyorogva nézte a mozgó bokrot, amíg bemérte leendő vacsorájának rejtekhelyét. Nem tétovázott: célzott, majd egy ügyes mozdulattal kilőtte az utolsó nyilát. Velőtrázó állati ordítás helyett azonban csak az ágak halk zörgése hallatszott. A szempár eltűnt, és a nyíllal együtt az utolsó remény is, ho... |
|
|
|
|
|
|
|
...
Krisztus urunk a földön járt Szent Péterrel, mindenfelé eljutottak, még a kártyás emberhez is.
A kártyás ember magában lakott, nem volt senkije, csak a kártyája volt egyedüli szórakozása. Ott járkált az udvaron, mikor megállt a ház előtt Krisztus urunk meg Péter.
- Jó estét!
- Adjon Isten maguknak is.
- Te jó ember, tudom, hogy szeretsz kártyázni, és ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Tündér pedig a Betekintő Látcsövével a három nap alatt többször is bekukucskált a Kisfiú szobájába, de semmi változást nem észlelt. Megint leült az Ötletadó Sámlijára és hosszasan gondolkodott. Amikor nagy sokára felállt a Sámliról, tekintete nagyon gondterhelt volt. Ismét felpattant a Papírsárkányra és máris ott termett a Kisfiú ágya előtt.
- Jó estét! - köszöntött... |
|
|
|
|
|
|
|
... csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős, és a nyakán kék üvegből való gyöngyöt viselt. A törökök egy Somogy megyei pusztáról ragadták magukkal.
A gyerekek feleletére elgondolkodott, aztán rongyokból bábut kötött Vicuskának.
- Ez lesz a Vicuska babája. Sárga a kendője, piros a szoknyája. Öltöztetjük, ringatgatjuk, táncoltatjuk, altatgatjuk.
Halad a ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fiúnak elvette az eszét, aminek - akárhogy is - volt egyfajta tagolatlansága, igénytelensége.
"Miért nem vagyok képes hûségesnek lenni?"
A régi osztálytársakon gondolkodott, akik jóval szorgalmasabban, rendszeresebben éltek nála. Akkor is. Most is. Ha elkövetnek valamit, előbb vagy utóbb, mindig kicsikarják önmaguktól a felmentést. Mert pontatlanok. E... |
|
|
|
|
|
|
|
Szent Anna-tó legendája A néphagyományban mind a mai napig élő rege szerint a tó helyén valamikor égbenyúló bérc emelkedett.
... |
|
|
|
|
|