|
|
|
... mikor leért az utcára. Nagyon élesnek találta a napfényt, a gyomra is émelygett a sonkacsülöktől, amit reggelenkint evett. Kabátját, ezt a furcsa kabátot, begombolta elöl; körülményesen felhajtotta a nadrágját. Minden ruhadarab egészen korrekt és elegáns volt Balogh Lajoson: hangsúlyozottan divatszerű, alkalmazkodó. A szabó, mikor mértéket vett, élénken és gyakorlott hangon diktál... |
|
|
|
|
|
|
|
Mircea Cărtărescu
LÉGTEMPLOM
/Elbeszélés/
Húzták egymás után, sorban a csengettyűtlen szánokat a fonott sörényű, bőrbe tekert patájú kis lovak, vitték a megváltás felé a Badislav-klán összes tagjait hiánytalanul, daliástól, gazdástól, csecsszopóstól, fehérnépestől, s velük a gabonát, s zs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... poharát, de hasztalan beszélt a lelkére. Meaulnes akkor rátette gyöngéden a kezét Valentine karjára:
- No, idd csak ki, kicsi bogárkám!
S akkor a lány engedelmesen felhajtotta a bort. Patrice kacagva gratulált az "ifjú férjnek", hogy ilyen szófogadó a felesége, hogy ennyire engedelmes.
De hiába tréfálkozott Patrice, Valentine és Meaulnes némán ülte... |
|
|
|
|
|
|
|
... hasba vágott.
Majdnem elájultam. A lábaim között folyni kezdett a vér, Sandra pedig úgy lefogott, hogy mozdulni sem tudtam.
Lewis leszaggatta rólam a bugyit és felhajtotta a szoknyámat.
Sohasem éreztem még olyan nagy fájdalmat, mint akkor. Bár testem ösztönösen védekezni próbált, Lewis volt az erősebb. Ordítottam volna a fájdalomtól, de Sandra egyi... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sőt a bor árát is a maga zsebéből fizette ki: nemhiába állították róla, hogy bárha könnyelmű is, keresztény könyörületesség benne is csak van annyi-amennyi.
Miután Sancho felhajtotta a bort, két sarkával oldalba vágta szamarát, s a fogadó kapuját messze kitárva, kirobogott, elégedetten, hogy nem fizetett semmit, s feltett szándékához hű maradt, habár most is szokott kez... |
|
|
|
|
|
|
|
... arcomba csapott a vér, gyors léptekkel felé indultam.
- Adja ide, édesanyám!
Elkéstem, szemébe már nem tért vissza a fény, sem ajkára a mosoly.
Felhajtottam a kávét, s vigasztalódtam:
,,Majd este megmondom neki azt a szót, azt a kedveskedő szót, amivel adósa maradtam, s hallgatásommal elárultam szeretetét."
... |
|
|
|
|
|
|
|
... jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.
Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy t... |
|
|
|
|
|
|
|
HATODIK NOVELLA
Egy derék ember bizonyos talpraesett mondással
megszégyeníti a barátok gonosz képmutatását
Minekutána a hölgyek egy értelemmel dicsérték az őrgrófné derékségét, és ama talpraesett rendreutasítást, melyben Franciaország királyát részesítette, Emilia, ki Fiammetta m... |
|
|
|
|
|
|
|
... az asztalra. Benne szintén harminc oldal aláhúzva. A két könyvben szóról szóra egyeztek az oldalak.
"Pedig milyen jó könyv volt a Hosszú Éjszaka" - mondta Pete és felhajtotta a rumot. Nem tudta levenni a szemét a nőről.
"Igen. Remek könyv. Meg is jelenik Párizsban az idén."
"Igen. A halál jót tesz az eladási statisztikáknak."... |
|
|
|
|
|
|
|
... mennyire sajnálja, de ez alkalommal nincs módjában továbbítani a hívását. Hogy a főnök tudott beszélni - bár csak rövid időre -, az puszta szerencse volt. Steve egy dühös csuklómozdulattal felhajtotta a mikrofont, a tele-font visszacsapta a műszerfalra, és beindította a Ryder motorját. Riadtan állapította meg, hogy a si-vatag határozottan bíborlilásra sötétedett. A francba! Több i... |
|
|
|
|
|
|
|
... szerettem és kívántam. Akit én megszoktam, annak minden hibáját megbocsátom. Jó cselédje voltam én az uramnak. Mikor öregedni kezdett, fiatal szobalányokat tartottam.
Magános felhajtotta a bort, és csendesen köszörülte a torkát.
Az asszony ismét nevetett, és beleegyezőleg bólintott Magánosnak.
- Ez a valódi férfihang. Az uram is mindig köhögött fel... |
|
|
|
|
|
|
|
... poharat.
- Én? A lelkemre? Legnagyobb örömömre válnék, ha a pokolra küldhetném, hogy ott álljon bosszút a teremtőjén - kiáltotta az istentelen. - Iszom a mielőbbi elkárhozásra!
Felhajtotta az italt, és ránk parancsolt, hogy távozzunk, irtózatos káromkodásokkal fejezvén be szavait, melyek túl ijesztőek voltak ahhoz, hogy elmondhassam őket, vagy akár csak emlék... |
|
|
|
|
|
|
|
... zavarban van, hol a füle tövét vakarta, hol a feje búbját.
- Ejnye ejnye... Már most mi az ördögöt csináljunk hát? No, valahogy mégis csak segíthetek talán a dolgon.
Felhajtotta az asztalterítőt, fúrót vett elé, s egy lyukat fúrt az asztallábba.
- No, ide azokat a poharakat!
Bezzeg bámultak a vendégek, mert a legfinomabb tokaji aszú foly... |
|
|
|
|
|
|
|
... orráig. Aztán gondolkodva nézett rám, s megszólalt jólelkűen:
- Iszik az én korsómból?
- Hát hogyne.
Megfordult. Fél térdre bocsátkozott a szűrön, s felhajtotta a szűrnek a gallérját. Egy csomó friss keserűlapu-levél hevert ott, alatta meg egy kenyér nagyságú, lapos, veres kő. Fölvette a követ is. Lám a kő gödröcskét takart, s a gödröcskében vizes ... |
|
|
|
|
|
|
|
... különös úton-módon czámító vagy nem czámító, úgy, hogy erre épp oly nehéz nevet találni, mint a kutyák öcztönére!
Gradgrind úr kinézett az ablakon és nem válaszolt, Sleary úr felhajtotta a pálinkáját és beszólította a hölgyeket.
- Kedves Czeczil, csókolj meg és Isten áldjon! - Nagyságos kisacczony, igazán jól esik a lelkemnek, ha látom, hogy kegyed úgy bánik ... |
|
|
|
|
|
|
|
... társaság kávéházba vonult, ő megszökött tőlük, és egyedül sétált be a Centrálba egy feketére.
Fél három lehetett, amikor megindult hazafelé.
Az éjszaka hűvös volt; felhajtotta kabátja gallérját, és elfogta az apró fázások kellemes érzése. Mosolyogva gondolt vissza a különös estére, és egyre azt a furcsa, zárkózott emberkét látta maga előtt, aki két társával e... |
|
|
|
|
|
|
|
MÁSODIK KÖNYV
1. Filodémosz inkognitóban
Szakadt az eső, amikor Miklós kilépett a kapu alól, az aszfalt tekervényes síkjai már vízben úsztak, a langy nyári eső tavacskáiban éppen akkor csillant fel a meggyújtott utcalámpák visszfénye, tündéri, ragyogó lánccá fonódva ott lenn a feneketle... |
|
|
|
|
|
|
|
... megint csak nagyképű fontoskodás, hanem az, hogy szamár, aki az itt-ott önként kínálkozó cseppnyi kis romantikát is elhajszolja magától.
Alighogy az ebéd utáni feketéjét felhajtotta, elsietett.
Ahogy odaállt a régi utcasarokra, ahonnét a legnagyobb magyar Bölcs Salamon távozását szokta meglesni, elszorult a szíve... Sápadt, hideg halottak jártak körülötte és ... |
|
|
|
|
|
|
|
... én zsidó vagyok, nekem jó szemem van, hogy azt a lányt a fiatal sekrestyés miatt emészti a láng, akárhogy teszi is magát!... Éppen a múlt vasárnap is mondtam...
Fridolin felhajtotta a pálinkát, odadobta a pénzt, és elsietett. Éppen akkor, amikor a vágya betelt, amikor a leányra fordult a beszéd, akkor ment el. A kedves név hallatára átfűlt a szíve, és mégis elment. Azok... |
|
|
|
|
|
|
|
... kígyónak.
Mielőtt befejezte volna, társa elkészült, és a serleget kikapta a kezéből.
- A kígyónak nincs lába! - kiáltott fel a fickó. - Miért rajzolsz neki?
... |
|
|
|
|
|