|
 |
|
|
Szól az ének,
s a lágy regények
lapjain ébredő
ősi népek,
bortól feledve
szüntelen regélnek
a rettentő veszélyek,
és mesés kincsek
tarka egyvelegéről.
A bárd dalol:
telve már a fogadó
titkot áhító
pénzéhes csavargók
tudatlan tömegével.
Teljes az élet,
s a víg legények
sietve hazatérnek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhúllnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellent... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sziasztok!
Kicsit megkésve, de nem feledve itt van a túrabeszámoló a Papi pipa elnevezésú eljesítméytúráról, amit a Dél-Zselic Természetbarát Klub rendezett, és Bükkösd vasútállomásról indult.
Bár az idő borongós volt a túra végére csodás napfényben sütkérezhettünk. Ne szaladjunk viszont ennyire előrre! Kezdjük szépen az elején. A nevezési lapot leadva, és a menetút... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... világért áldozattá válni...?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... sem írja elő, hogy iskolába járjunk vagy diplomát szerezzünk. Az írás-olvasás hasznos dolog, de nem szükséges az ember sikeres lelki utazásához.
Bölcs tettekre kell törekednünk, nem feledve, hogy minden lélek ugyanazzal az emberi élménnyel bír: valamennyien látogatói és vendégei vagyunk az anyaföldnek. Valamennyien egyek vagyunk a Teremtővel. Minden teremtmény ugyanabból az E... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vissza: beleszopogat az aperitifbe, és lezuhan a székéről. Vicces. Angel jóízű, dallamos kacaja tölti be a helyiséget, miközben az alkoholos lehelletet kiheverve, az engedetlen gyújtót feledve odasétál a toxikus asztaltársasághoz. Figyeli a bekarmolt nőt, megcsóválja a fejét s halkan felsóhajt:*
- Édes fiam... Minek iszik aki nem bírja?
*Nem valószínű hogy norhor válaszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... amiért a magyar
harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.
De meg kell kísérelnünk, feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket,
megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritásunkat egy végre
egyesülő Európában.
Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzam... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vissza: beleszopogat az aperitifbe, és lezuhan a székéről. Vicces. Angel jóízű, dallamos kacaja tölti be a helyiséget, miközben az alkoholos lehelletet kiheverve, az engedetlen gyújtót feledve odasétál a toxikus asztaltársasághoz. Figyeli a bekarmolt nőt, megcsóválja a fejét s halkan felsóhajt:*
- Édes fiam... Minek iszik aki nem bírja?
*Nem valószínű hogy norhor válaszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vissza: beleszopogat az aperitifbe, és lezuhan a székéről. Vicces. Angel jóízű, dallamos kacaja tölti be a helyiséget, miközben az alkoholos lehelletet kiheverve, az engedetlen gyújtót feledve odasétál a toxikus asztaltársasághoz. Figyeli a bekarmolt nőt, megcsóválja a fejét s halkan felsóhajt:*
- Édes fiam... Minek iszik aki nem bírja?
*Nem valószínű hogy norhor válaszo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Falhoz vágni az üres poharat.
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
De túl minden bún, minden szenvedésen,
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a kárpátok ala... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Magyarországon nincs demokrácia! Ezt a rendőrség sokadszorra bizonyította! Demokratikus eszközök hatástalanok a diktatúrával szemben!
Amennyiben a magyar nép 1956 szellemét feledve nem fog össze, úgy ez a diktatórikus hatalom ismét olyan megtorlásba kezd, mint amit Kádár János indított el a forradalmárok ellen 50 éve! Ezt most már nyugodtan kijelenthetjük! 2006. Októbe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csak Te vagy nekem,
Éjjeli órák, kétségek...
Túl szép, hogy igaz legyen...
Arcod vállamhoz fúrod, s érzem... ha csak néhány órára is, csa Te és én,
Minden más feledve...
Dolgok, megfejtésükre gondolatsorok...
Mérlegelni valót, s jövőt... nehéz tudom, agyam én is dolgoztatom,
Szívem elvérzik, ha sebesülten hagyod...
Érted lé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... [...] ahogy tufomást szerez titkárának, Teodorónak szerelmi afférjáról, azonnal közbelép, és igyekszik megkaparintani magának a jóképű ifjút. Ám mire a titkár - régi szerelmét feledve - behódolna, már el is taszítja magától, akár a spanyol közmondásból ismert ,,kertész kutyája", aki épp csak megszaglássza a másik eb csontját; igazából nem kér belőle, vis... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Csak nézem
a csillogó aranyhidat
csak nézem
a vöröslő napsugarat
csak nézem
a boldogság tengerét
csak nézem
a szerelem tiszta kék egét
csak nézem
a virágoktól tarkított mezőt
csak nézem
a díszbe öltözött erdőt
csak nézem
a rózsától pirosló kertet
csak nézem
a lágyan hullámzó réteket
csak nézem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Csak nézem
a csillogó aranyhidat
csak nézem
a vöröslő napsugarat
csak nézem
a boldogság tengerét
csak nézem
a szerelem tiszta kék egét
csak nézem
a virágoktól tarkított mezőt
csak nézem
a díszbe öltözött erdőt
csak nézem
a rózsától pirosló kertet
csak nézem
a lágyan hullámzó réteket
csak nézem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... száll az ég felé. Boldogok és adakozók vagyunk.
Két nap csupán az egész évből. Véget ér az ünnep, elszáll a varázs. Fáradságtól
fásultan zuhanunk vissza a hétköznapi önmagunkba. Feledve távoli szeretteinket,
kéregető koldust, de gyakran még azokat is el felejtjük szeretni, kik velünk együtt
élnek. Újra rohanunk dolgunk után, nincs idő semmire, senkire.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kérdeztem, ki vagy
Tudtam, rád vártam, álmom volt e nap
Vágyom rád, oly messze vagy
Ha szavad hallom, megvédelek
Egy szót se szólsz, én értelek
Szállj velem, feledve bűnös napokat
Vágyom rád, oly messze vagy
A hangod hallom, ha zúg a szél
Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér
Elsuttognám minden titkomat
Vágyom rád, oly m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Emlékszel? Mint egy óriási lélegzet,
Összevegyülnek színek és a mélyről vidám nevetések...
Szemünk fényénél karjainkban megfürödve,
Bús, hálás könnyeink szerető mosollyal megtörülgetve
Felkacagunk minden bánatunk feledve!"
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sohasem!"
Rám a holló merőn nézve, engem is mosolyra készte,
S oda ültem ellenébe, ő meg szembe állt velem.
Én magam pamlagra vetve, képzeletről képzeletre
Szálla elmém önfeledve, és azon törém fejem:
Hogy e rémes, vijjogó, vad, kopott holló szüntelen
Miért kiálta: "Sohasem?"
Ezt találgatám magamban, a holló előtt azonban... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... sebére
Önámításunk koldusrongyait...
-Én népem! múltba vagy jövőbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni : büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni : nagy szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:... |
|
|
|
|
|
