|
 |
|
|
Az élmény éve: 2006.
Az adag: 2 slukk Salvia Divinorum
Par héttel ezelőtt esett meg a téma... Egy külföldi kisvárosban voltunk hárman... 2 órás szabadidőnket ugy probaltuk elutni, hogy embereket kerestunk, akik esetleg tudnanak eladni nekunk valami elszivhatót. Persze nem találtunk, és kivinni se vittünk magunkkal...
Megesett, hogy ajándékkeresés közben r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal-
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mind... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az angyalok tér által nem korlátozott, az emberi élettel nem összemérhető élettartamú, öntudatos, az embernél nagyobb tudású, de nem mindentudó élő valóságok. Először az Angyaltörténelemről szeretnék beszélni, tehát arról, hogy az idők folyamán mi hogyan láttuk az angyalokat, azután rátérnék az Angelológiára, az Angyalismeretre."
A lelkiismeret a személyiséghez tartozik.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
GARAI GÁBOR: MINT KISGYERMEK
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy, ha te is léps... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Mély, bíbor alkony rám szórta hamvát,
bezárt ködébe az édes kábulat:
indul az álomutazás.
Itt vagyok hát, lássatok,
pucéran, mindenkitől védtelen.
Szememen hályog,
ordítanék, ám béna lett a nyelvem.
Mit tettél velem!?
Hangtalan nyögés, csak szusszanás -
bensőm hangorkánja ez.
Az éj választ sem ad; sűrű, fagyo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Betegvok, zenélgetek, unatkozom, másolom a könyvecske köv részét...
mindenki nagy örömére remélem:D:D:D:D:D
III. Éjszaka
Álmodott. Tudta, a tisztán tapintható formák ellenére, biztosan tudta, hogy csupán egy álom. Egy teremben fogalt helyet. Barokk stílusú épület, magas boltozat, kétségbeesetten ordító fehérre meszelt falak. Valamiféle hivatal lehetett. Fogcs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
......fonák...
Egy cellában ült, legalábbis úgy tűnt, hiszen mindenütt rácsok vették körbe, akár egy rossz rémálomban... De már felébredtem - remegte mega elé, ezzel megszemélyesítve a rácsokat- Már ébren vagyok!! - köpte keserűen, és térdre hanyatlott... Ott volt... Tudta, filmszakadás van, le húzták a rolót... Remegve leült egy ülőalkalmasságként szolgáló (!)támla nélküli falho... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Zátonyon ülve, hallgattalak,
az ég bíborából kiszűrve,
te szívemet éltető alak.
Súgtad a bánatod fülembe.
Keresztül a valóság testén,
ideszüremlettél belém.
Milyen anyagból formáltak
te varázsló homály?
Emelj hozzád közelebb,
az eszmélet még olykor fáj.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Azután imádkozol.
Azután megfeszíted
Körömszakadtáig maradék erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Petíció A Kormányhoz
1849. augusztus 13. Görgey Artur hada leteszi a fegyvert Világosnál az orosz csapatok előtt. Szomorú dátum ez, és sokan Görgeyt árulónak titulálták. Valójában nem árulásról volt szó, hanem a teljes megsemmisülés veszélye előtt egy utolsó lehetőségről. Görgey felismerte a sorozatos vereségekből következően, hogy nincs értelme a további véráldozatnak,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... November 2. kedd 12:10 " Nagyon szimpatikus, fiatal festőfiúkat válogattak össze!" - jegyeztem meg reményteli arckifejezéssel Katinak a büfében kávészürcsölgetés közben, miközben az iparos legényeket stíröltem, akik épp az iroda felújításán ügyködtek... - Na de Eszti! Azért mert egy ideje magányos vagy, nem kéne minden élő dús szőrzetű egyedbe belehabarodnod, aki csak a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Miért jut eszébe az embernek a halottak napja közeledtével egyre gyakrabban az idei Ekszpanzió kortársművészeti fesztivál álom tematikájú eseménysorozata?
Minden álom halál, hiszen játékosan fenyeget meg egy másik valósággal. Minden álom rosszul temetett halottak szellemjárása. De lehet, hogy az ember húsromlása csak túl színes árnyjáték és a halál az életerő megterméken... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Eszméljek-e? vagy zsibbadjak tovább
ebben a sűrű, koranyári hőben?
Éles sávokban hull be a világ
homlokom alá: napfény, járda, fák,
s fel-felhasítja a ködöt előttem.
Eszméljek-e a sávos zümmögésből?
Zsalum mögül fölkelni kell-e már?
S mit mondhatok? Mit is tehet e félkör-
formájú homlok, mely egésszel ér föl
nekem R... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az ismeretlenségig
A sötétség és végtelen harag tengerén evezek
Lelkem viharos vize ez,
melyet nyugtatni nem lehet
Vélt hazugságok korbácsolják hullámait,
s már a hullámok nagyok
Vívódik a hajóm és én vagyok a kapitány,
Szakállamon csöpög a víz, és a hidegben
jégcsapok híznak belőle, fagyos szívem
okozza a telet. És csak küzd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ÚJRA ESZMÉL A NÉP
Hangos és lázad megint az utca.
Gerjesztett haragot röpít a szél.
Az élet viszont csak mára futja,
de már zendül a nép elégtételért.
Hazug jövőt ne zengjen itt gyermeki ének,
a vakon botorkáló panaszos sza... |
|
|
|
|
|
|
|
|
GARAI GÁBOR:
MINT KISGYERMEK
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy, ha te is lépsz velem,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MINT KISGYERMEK
Mint kisgyermek egy nagy pohár tejet,
úgy iszom tápláló szerelmedet,
és szétterjedsz bennem, te hófehér:
te leszel már ereimben a vér,
s te az eszmélet, te a kábulat,
te a világot rendező tudat,
míg lassan végleg átalakulok
és élni már csak általad tudok:
járni csak úgy, ha te is lépsz velem,
szólni, ha t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élő, sem halott.
Szinte ömölnek tört szívemből
A keserű igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.
Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjúság.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára és tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak... |
|
|
|
|
|
