|
 |
|
|
... másikat
is."
"Oké, itt van."
"Nézze meg legyen szíves, hogy ez rendesen be van-e dugva a
számítógépébe."
"Nem érem el."
"Hm, hm. De látni látja?"
"Nem."
"Még ha térdre ereszkedik, vagy áthajol az asztal fölött, akkor sem?"
"Ó, nem azért, mert rossz szögben vagyok, csak mert sötét van."
"Sötét?"
"Igen, az irodai lámpák sötétek,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... valami misztikus világba, ahol az emberek még hisznek a csodákba; a tündérek és koboldok még köztük élnek.
Felhőkön járunk valahol a skót felföldön. A tavakra fátyolos köd ereszkedik, a birkák békésen legelnek, egy őz fut át az autó előtt. Elered az eső, de mintha csak a bogáncs miatt tenné, el is áll. Nincs olyan zöld másutt, mint itt, ahogy e táj kivételével máshol ni... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszürke tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszürke tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... tudhatom magam. Érzem sodornak a betűk. Mindent lehetne másképpen írni is, mondjuk még több szeretettel. De ezek az üres papírlapok, téged idéznek. A mozdulatlanná meredt fák tetejére ereszkedik a kék alkonyi pára, lassan és vékonyan előjön az este. Határozottabb körvonalat ölt bennem az egész éjszaka, káprázó szemekkel különféle fájdalmak hasogatnak, életre kelsz bennem. Mi a mag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... szavak értelmét... Hisz létezem... Vonít bennem valami... Valami mélabús fájdalom... ködképeimből egyre határozottabb körvonalat ölt létezésem... A mozdulatlanná meredt fák tetejére ereszkedik a kék alkonyi pára... Vékonyan, bennem életre kel az éjszaka... A magán túlélőnek, harmadik út nincs... Boncasztalra kiterítve nézem a szavak kihűlt tetemét... Ezen a mindent bevilágító éjsz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... esik?
Rád gondolok ...
Hiszen ahogy zuhan
És forog elolvad,
Földet sem ér.
Rád gondolok...
Lelkem karcos
sziklákon görcsösen
ereszkedik
egyre mélyebbre.
És csak havazik.
...és már egyre nehezebben
Haladok, de
mégis milyen gyorsan!
Süllyedek.
És mindenki eltűnik.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszürke tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... légi utazás után egyesével a várárokba szórja róla a lovagokat.
Egy másik barlangban, a Kardpart mentén szekereket gyűjt, amiket a Zhentarimoktól rabolt. Valahányszor alacsonyra ereszkedik, hogy közelebbről szemügyre vegye az egyik karavánjukat, az őrök számszeríjaikkal lőni kezdik. A Repülő Balsors ilyenkor állatokkal és mindennel együtt felkap egy kocsit, és hazarepíti a t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Ébredés
Álmodba robban órád zakatolása,
Tested lassan ereszkedik ágyadra
Szabadulj meg a démonoktól,
Lelket gyötrő szorongásoktól!
Lyukas cipődön hajnali harmat
Langyos szellő simogatja hajad
Szemed becsukod, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Hajnalok
Hajnal. A város
Alig heverte ki az éjszakát.
Párás nyirok ereszkedik,
szitál, szemerkél, taknyolódik.
Szürke műanyag égbolt.
A Napot éjszaka leszedték,
és eladták ócskavasnak.
Elkenődött felhők.
A csillagok már letűntek.
Nincs, aki sztárolja őket.
A hold is hazavackolt,
bagóért nem melózik.
Átható hétfő... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszürke tükrének egy-egy cserépdarabkája. Minde... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... melege, és a régi társ, a párna pihéi, amelyek minden gondolataidat jól ismerik, és amelyek sok csatát önként vállaltak veled.
Tied a lábujjhegyen osonó álom, amely meleg ködként ereszkedik rád.
Tied a pihenés, amelybe öntudatlanul merülsz alá, hogy holnap újra kiállj az útszélre, és találkozz a kereszteddel.
Tied a szeretetem, és a boldogságom. Te vagy a szemem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Csü-Ji
(772-846)
TÉLI ÉJ
Barát is elhágy, család is elhágy,
látogatóm sincs, beteg a testem,
szegény lakomban senkit se látok,
rejtett faluban, koplalva fekszem.
Fagy ereszkedik. Lámpám sötétül.
Tárt függöny lobog kettérepedten.
,,Cör, cör": ablakom alatt az éjben
az új hóhullás fülembe zizzen.
Vénülök, mindig ros... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyönygyeit
szikrázva szórja...
Isteni óra!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Jön a hó, indulhat a síszezon Az új év meghozza a havat a környező országok síterepeire. Kedd reggel az Alpok jelentős részén havazás kezdődött, a hóhatár is... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy férfi eltéved a hőlégballonjával. Lejjebb ereszkedik, lenn a földön
meglát egy nőt, és odakiált hozzá:
- Elnézést, tudna nekem segíteni? Megígértem egy barátomnak, hogy
találkozom vele egy órával ezelőtt, de eltévedtem, és most azt sem
tudom, hogy hol vagyok.
A nő a földön így felel:
- Ön egy hőlégballonban tartózkodik, körülbelül 10 méterre... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... darabokra. Csak a csend igaz. A csend a teljesség, a
csend az időtlenség, a csend a változatlanság. Minden szó az időtlen
teljességcsendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét
hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és
visszahull. Minden szó a teljesség gondolatszülte tükrének egy-egy
cserépdar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A felelet dermesztő némaság.
Mint az adós, fizetni képtelen.
Szégyenkezőn süket a végtelen.
S hozzá az éj is társul érkezik,
Kárpitja lassan rám ereszkedik.
S gyászom diadalában egymagam
Állok reménytelen, vigasztalan...!
II
Képzeljetek csak lángoló napot,
Hogy nincsenek körülte csillagok.
Mi hasz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... vannak!
Soha nem fogom megtudni, hogy milyen az olyan párkapcsolat, amikor nem kell FÉLNI, félteni a másiktól... Milyen az, amikor ha ránézek, visszanéz és állja a tekintetemet, nem ereszkedik félárbócra a szempillája, hanem kikerekedik a szeme a figyeléstől.
Nem önmagára, befelé figyel, hogy el ne árulja magát, hanem egész lelkével rám... És közben nem kell attól tart... |
|
|
|
|
|
