|
 |
|
|
... veled maradok,
Védeni foglak mindörökké, én leszek az Őrangyalod.
Óvni foglak végig az utadon, hűen vigyázlak,
Hisz a síron túl is, és mindörökké imádlak..."
Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra,
A fiú keservesen zokogva borult a fejfára.
Ekkor a mélyből egy hang szűrődött ki,
Monoton mondataiból egy szó hallatszott ki: "Szeretlek!"... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kinyújtom a kezem, hogy megérintselek.
" Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében. "
Érezni a szád
Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,
Fehértornyú templombó... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fáradatlanul...
Leszáll az éj,s a fiú elhagyta otthonát,
az édes szellő a temető felé sodorta két lábát.
Két szemével sírva kutatta a sírt,
vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő,s csend borult a tájra,
a fiú keservesen zokogva borult a fejfára.
"Ne sírj,kérlek Drága,ne sírjál,
már nem fáj,hogy akkor eldobtál.
Má... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... aztán a fecske kicsípte a nagy rubintot a herceg kardjából és a csőrébe fogva a tetők fölé emelkedett. Elszállt a székesegyház tornya mellett ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével. - Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen csodála... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... királya voltam én
Tükör előtt sztár és nagylegény
Egy álmodó kis lázadó kamasz
Az első édes angyal a földre szállt
Felkapott, megejtett s köddé vált
Egy pillanat és elsuhant a tavasz
Csak egy kis emlék
Maradt nekem
Megértem én, hogy nincs tovább
Csak én nem hiszem
Csak egy kis emlék
Marad velem
Talán majd itt hagyom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... s a fiú elhagyta otthonát,
Az édes szellő a temető felé vezette két lábát.
Két szemével sírva kutatta a sírt,
Vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra,
A fiú keservesen zokogva borult a fejfára.
"Ne sírj, kérlek Drága, ne sírjál,
Már nem fáj, hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fecske kicsípte a nagy rubintot a herceg kardjából és a csőrébe fogva a tetők fölé emelkedett. Elszállt a székesegyház
tornya mellett ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével. - Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen csodálatos... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... s a fiú elhagyta otthonát,
Az édes szellő a temető felé vezette két lábát.
Két szemével sírva kutatta a sírt,
Vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra,
A fiú keservesen zokogva borult a fejfára.
"Ne sírj, kérlek Drága, ne sírjál,
Már nem fáj, hogy akkor eldobtál.
Már nem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fecske kicsípte a nagy rubint a Herceg kardjából, és a csőrébe fogva, a tetők fölé emelkedett.
Elszállt a székesegyház tornya mellett, ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével.
- Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen cs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... kapaszkodtak, szétváltak, újból egymásba csavarodtak, míg a lepel hullámzott még kettőt a szellő hátán, s utolsó leheletével visszaomlott megszokott helyére. A szellő pedig elégedetten elsuhant a szoba túlsó felébe, körbejárta Clovist, majd a násztánctól megrészegülve távozott az erkélyajtón. Clovis a hajnali derengésben szemével végig követte, s arcán halvány mosoly futott végig.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... aztán a fecske kicsípte a nagy rubintot a herceg kardjából és a csőrébe fogva a tetők fölé emelkedett. Elszállt a székesegyház tornya mellett ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével. - Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen csodála... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Gyula
(1883-1937)
ANNA ÖRÖK
Az évek jöttem, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltá... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... amikor már majdnem biztos voltam benne, hogy egy erdei tisztáson vár engem egy virág. Az üzemudvarra érve, már nem kételkedhettem virágom létezésében, hiszen a zaj nem mert megérinteni, elsuhant a fejem fölött, a hátam közepének tartva kettévált, tisztes távolban megkerülte vállamat, a talpam alá sem merészkedett.
Engemet tényleg vár egy virág!
Lám, a várossz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Érintés
Csak elsuhant a távolban
és csak messziről nézett feléd.
Csak pár percre láttad álmodban
és csak gondolatban jött eléd.
Látod.
Mégis megérintett
és mégis áttörte a falat.
Mégis megsebezhetett
és mégis bánat maradt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... fordulnom, észrevettem egy magányos srácot az egyik padon, aki elmélázva bámult maga elé. Gyönyörű szemekkel! Ezt nem hagyhattam ki. Magabiztosan kihúzva magam, halvány mosollyal az arcomon elsuhantam mellette, akárha egy kósza lufit imitáltam volna. Eddig jól is ment minden, mert felnézett a nagy mélázásból, csakhogy agyam egyik rejtett zugában már intézkedett a gofri ügyét illet... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula
Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... találkozott,
Közelgő halálról méllyen gondolkozott.
Lassan felkúszott egy szikla tetejére,
Utolsó pillantást vetett a vidékre.
Levetette magát,a mélybe zuhant
Földre csapodva a lelke elsuhant.
Hiába várták,nem ment haza többé,
Barátai mentek,hogy megkeressék.
Hűvös őszi reggel rátaláltak végre,
Meredve feküdt egy szikla tövében.
Az... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula
Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Juhász Gyula: Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ... |
|
|
|
|
|
