|
 |
|
|
Oscar Wilde: A boldog herceg
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Lehet, hogy többször már nem ölelhetlek,
Féltél, mint mindig, s lemondtál a jobbról,
Szerelemről, a szebbről az igazabbról.
Talán az élet most messze sodor minket,
Elindulsz most másfelé másvalakivel,
Talán látod is már, hogy milyen lenne vele,
Talán lesz amit boldogságnak hivatsz majd vele.
Várok még rád, de összeforr majd szé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... maradt, hogy utoljára rászállhatott a herceg vállára. - Isten veled, drága herceg - suttogta -, ugye megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet! - Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, túlságosan hosszan időztél itt, de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek. - Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske. - A halál házába megyek. És a h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha elindulsz az úton melyre szíved rávezet
Ne menj vissza, mert belédmar a lelkiismeret
Bár nem ismered jól a végét a túlsó part közel
De csak akkor érsz oda, ha mindent megteszel
Nézz, nézz az égre fel
Bízz, hisz célod már közel
Keresd a vakító napot
És hidd el, hidd el azt,
Egy fénysugárt kapsz
Mely a szívbe reményt juttatott.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Én már nem vergődök a TTT-vel, ezt úgy is olvasod.
Nem tudom, hogy visszaérek-e mire elindulsz,
de vigyázz Magadra.
Én este biztos ott leszek, és bár Andi adott 17 órakor a 130-as megállójába a fél országnak randevút, lehet, hogy pont Ő nem fog tudni eljönni.
Sajnálnám, ha így lenne.
De én megyek, még ha apró majmok potyognak az égből akkor is.
Legfelj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem jelzett az este foglaltat a telefonod, addigra Te pont aludtál.
Viszont mikor a postára mentél, beszéltem Bálinttal.
Érdekes volt.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... részesülünk, gazdagságot és örömet teremtünk egymás számára. És akkor ez a pillanat megérte a fáradtságot."
"Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút."
"Korunk kapcsolatvesztesének fő jellemzője, hogy az embereknek sejtelmük sincs arról, mi zajlik a másik emberben és életében."
"A barát... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... utoljára rászállhasson a Herceg vállára.
- Isten veled, drága Herceg - suttogta -, ugye, megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet?
- Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, túlságosan hosszan időztél itt; de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek.
- Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske. - A halál házába megyek. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudom.
Siettetném lépteim
de te ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nem ölelhetlek,
Féltél, mint mindig, s lemondtál a jobbról,
Szerelemről, a szebbről az igazabbról.
Talán az élet most messze sodor minket,
Elindulsz most másfelé másvalakivel,
Talán látod is már, hogy milyen lenne vele,
Talán lesz amit boldogságnak hivatsz majd vele.
Várok még rád, de összefo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde: A boldog herceg
- mese
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
nincs-hangomon suttogok neked
ott messze lent, hol éled életed
hátha átttör a zajon a szerelmes gyenge hang
hátha úgy hallod meg,mint imára hívó harang
és elindulsz felém úttalan utakon
sohanemvolt vágyakon
legyőzve mindent, mi utadba áll
s közben a hívó harang szava előtted jár
és vezet és egyre hangosabb...
és egyszer c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gondolatokat
mint haszontalan hamut.
Felállsz a székről
indulnál valamerre.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kattan,
S szabad lesz az életed.
Lehull minden levél a fáról,
mi fontos lesz, s valamit ér,
De nem kell már sokáig várnunk,
mert tavasz lesz, és a nyár ideér.
Te elindulsz majd más tájakra,
és cellád szívemben üresen áll,
De emléked, hogy egyszer ott éltél,
soha senki azt nem törli már.
Nem lesz több izgalom szívemben,
nyugalo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
nincshangomon suttogok neked
ott messze lent, hol éled életed
hátha átttör a zajon a szerelmes
gyenge hang
hátha úgy hallod meg
mint imára hívó harang
és elindulsz felém
úttalan utakon
sohanemvolt vágyakon
legyőzve mindent, mi utadba áll
s közben a hívó harang szava
előtted jár
és vezet
és egyre ha... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kihívásokba, de tudatosság híjján csekély eredmény érhető csak el!
Hogyan találom meg Őt?
Lélekpárod megtalálásának több módja is van:
- A legbiztosabb, ha elindulsz és megkeresed. De persze nem kívül a világban, össze-vissza kutakodva, hanem inkább Önmagadban meglelve hiányzó másik feledet!
Lélekpárunk megtalálásához az - "Ahogy bent, úgy kint... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kos
Ha még nem sikerült beszerezned a karácsonyfát, jól teszed, ha elindulsz és megtekinted az idei fenyőválasztékot, mert az utolsó pillanatban hajlamosabbak vagyunk megvenni a csenevészebb egyedeket is, csak hogy ne maradjunk nélküle. A jól sikerült vásár után lazíts, majd kerekedj fel a karácsonyi-évzáró munkahelyi partira, hogy boldog karácsonyt kívánj a munka... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerelem
Egy más tudatállapot,
Egy különös érzés.
Elindulsz valahová,
És nem tudod hova mész.
Már csak őt látod mindenbe,
Egyszerűen ő lett az élet értelme.
Ha rád néz, nem kapsz levegőt,
Gyorsan ver a szíved és elhagy az erőd.
Ha pedig megfogja a kezedet,
Tartani kell magad, nehogy újraélesszenek.
A csókja ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Olyan lassan telnek a percek, amikor nem vagy velem. Lapozom a múltat, hátha megjelensz, kilépsz az ajtón, elindulsz az úton, mert tudom, hogy láthatatlan erők vonzanak. Várok, mit is tehetnék, pedig szívesebben ölelnélek, érezném arcod bársonyág, s magamat veled. De nem lehet, hiába rajzol a képzelet, elmúlik ez a nap is nélküled!!!
Te vagy az életem, te vagy a mindene... |
|
|
|
|
|
