|
 |
|
|
Elkezdtem feltöltögetni a képtáramba Garfield képeket. Napi 30-at teszek fel. Ha eszembe jut. Ha valamikor elfelejteném és igényelnétek, akkor toljatok 1 mailt, és felteszem a következő 30-as adagot.
Kíváncsi leszek, milyen látogatottsága lesz:)... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Sziasztok!!!
Sok minden történt velem ebben a pár napban, de most nem fárasztanálak benneteket a problémáimmal, vagy legalábbis most nem =P
A sok szöveg helyett elhatároztam hogy minden bejegyzésem végére írok egy kis versikét, ami remélem megnyeri a tetszéseteket. Ha elfelejteném akkor a következő nap pótolom =)) Mivel ezt a bejegyzést tegnapra szántam ezér... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A REMÉNYHEZ
Csokonai Vitéz Mihály
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol úntalan. -
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A REMÉNYHEZ
Csokonai Vitéz Mihály
Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol úntalan. -
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... mindörökké
Most szakíts, ha bírsz
És mondd, hogy mért ne, hisz bárhogy lehet ma még"
Amíg ezt a számot meg nem hallottam, pont azon filóztam, hogy nem is lesz olyan nehéz elfelejtenem Atit. Beülök a szobámba, térdemre kapom a notebookot, és pötyögöm a szakdolim Joseph Vernet munkásságához kapcsolódó részeit. Természetesen ékes, választékos francia nyelve... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Egy szerencsétlen lány vagyok
Engem folyton büntet az élet
Nem tudom, mivel érdemeltem ki
E szerencsétlen létet
Áldanám az Istent, ha helyembe
Mást teremtett volna
Egy boldog lányt ki nem szólna rosszat
Átkozom, életem s el szeretnék menni
Örökké menni s mindig csak remélni... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A reményhez
"Földiekkel játszó
égi tünemény
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Ki teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Sima száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... együtt töltöm. Tényleg éreztem, hogy a HÖK nem egy munkahely... sokkal több annál. Persze egy kőkemény vizsgaidőszak, és egy végigdolgozott nyár azért a munkahely oldalát sem engedte elfelejtenem. Itt töltöttem a nyarat Szegeden... dolgoztam, pihentem és rengeteget voltam egyedül... Aztán jött a gólyatábor. Rájöttem, hogy jó móka... bár néha úgy éreztem, hogy kezdek "öreg" lenni a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nézz rám
Elkárhozott lelkem siratják
Többé nincs visszafordulás
Komor ég hű szövetségesem
Szakadt szívem ő érti meg
Minden napom egy újabb ütközet
De semmit nem ér
Nélküled senki vagyok
Gyémánt mennybolt ezer éjjelen
Néztél mégsem emeltél fel
Mint gyilkos Káin, számkivetetten
Holnap talán nyakam szegem
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
 
-Kezdek feledékeny lenni. Tegnap is fennvoltam fél éjszaka, és azon törtem a fejem, hogy mi is volt az, amit nem lett volna szabad elfelejtenem, de nem jutott eszembe.
-És már rájöttél azóta?
-Igen, korán akartam lefeküdni.
  ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
- Kezdek feledékeny lenni. Tegnap is fenn voltam fél éjszaka, és azon törtem a fejem, hogy mi is volt az a fontos dolog, amit nem lett volna szabad elfelejtenem, de nem jutott eszembe.
- És már rájöttél azóta, mi volt az?
- Igen, korán akartam lefeküdni.
 ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...- Kezdek feledékeny lenni. Tegnap is fenn voltam fél éjszaka, és azon törtem a fejem, hogy mi is volt az a fontos dolog, amit nem lett volna szabad elfelejtenem, de nem jutott eszembe.
- És már rájöttél azóta, mi volt az Roger?
- Igen, korán akartam lefeküdni. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel simogatni|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Minden életem talán legszebb,és legmozgalmasabb évében történt.Érettségim után kimentem két barátnőmmel Németországba,hátha sikerül elfelejtenem azt a sok sok szenvedést amit át kelett élnem elötte itt Magyarországon.Alig vártam már a kiutazás napját.Végre mindenkit itt hagyhatok-gondoltam,s mégis más lett a vége.Kiérkezésem utáni nap megismertem azt a Pasit aki nagyon sok minden... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... és úgy tűnik, földre sújt. Máskor ott a kísértés, hogy gyanakvóan fogadjam az új napot, mert sokkal elfogadhatóbbak igaz élettörténetem kényelmes, kiszámítható időszakai.Nem szabad elfelejtenem, hogy Isten elrendel minden napot, és a legnagyobb rendező ismeri történetem végét is; bízhatom az Úrban, aki körültekintően és gyöngéd szeretettel készítette elő napjaimat. És mindenekelőt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...nahh, kezdjük az elején, az előbb pusztult el a 15 éves németjuhász kutyám aki annyi idős mint a húgom, és imádkozom h én nem így haljak meg, és azok sem akiket szeretek... Agyvérzése lehetett... Át kellett segíteni az örök vadászmezőkre, Isten nyugosztalja vén barátomat.... ;(((
Nemsokára elásom, tisztességes sírt ások neki... a szakadó eső dacára úgy érzem nem maradhat tová... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csokonai Vitéz Mihály
A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Néha elfelejteném, ami rossz volt én nekem,
megbocsájtanám mindazt amit tettem,
most is úgy érzem, nekem reménytelen a szerelem.
Hisz oly magányos vagyok, hogy egész nap csak unatkozok,
Hallgatom a jó zenéket, de hiáyoznak az emberek.
Nehéz az életem hisz nagyon romantikus a kis lelkem. 
nehéz a szerelmet titkolni, de meg is találni.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tünemény
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan. -
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Miért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtets... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... aljából.
- Ki az a Miklós? - kérdezte Ildi - Ismernem kellene? Az ő nevét kiáltottad, mikor Feri megmutatta azt a spéci fogást.
- Akit legjobb lenne elfelejtenem, bár eddig nem nagyon sikerült, pedig már majdnem mindent megtettem ennek érdekében. Folyton ő jár az eszembe, holott nem lenne szabad, Férjem, gyerekem van, még ha nem is vele közös. De ... |
|
|
|
|
|
