|
|
|
...
a románoknak most már Párizs a mindenük, Párizs, Ró
ma dicsőségének legméltóbb örököse.
Mint minden román, a szép Bebascu herceg is foly-
ton Párizsról álmodozott, a fények városáról, ahol min-
den nő gyönyörű, s mind csak arra vár, hogy szétrak-
hassa a lábát Bukaresti diákoskodása idején elég volt,
ha csak rágondolt egy párizsi nőr... |
|
|
|
|
|
|
|
... milyen megindító zene a kukorékolása! Nincs nála tehetségesebb trombitás a világon! Ha most átjönne ide, ha fölfalna mindenestül, s én fölolvadhatnék benne, boldogan halnék meg! - ábrándozott.
Éjszaka szörnyű vihar kerekedett, födél alá húzódtak a tyúkok, a csibék, még a vitéz kakas is. A szél kitörte a két udvart elválasztó deszkapalánkot, röpült a zsindely a háztetőr... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... is lesz, továbbá ünnepi beszéd. És végül jutalom¬osztás... majd, majd... majd ha ő is az Intézet dolgozója lesz, talán ő is fog kapni jutalmat... Elgondolkodott, elábrándozott.
A folyosó üres volt, gyors léptekkel haladt a szobája felé, kinyitotta az ajtót és szokott lendületével beviharzott, táskáját az egyik székre dobva. Már lépett volna az öltözőszekrény... |
|
|
|
|
|