|
 |
|
|
V. Hegedűs Zsuzsa: Már csak te tudhatod
Álmomban kósza szellő voltál,
s felém sodortál egy hulló falevelet.
azt susogtad, fussak érte,
nekem küldtél rajta üzenetet.
kezemben volt már a levél,
de a hajnal bekopogtatott;
olvastam volna, de ébredeztem,
s szemem... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Leleszi Balázs Károly:
Fohász
Mielőtt a szerelem felé fordulsz,
előbb mosdasd
meg szívedet a csillagokban.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Paul Verlaine:
La lune blanche
Fehér a hold...
Fénylő csalit
S összehajolt
Lomb andalit,
Halk nesz-beszéd...
Te drága, szép...
A tó dereng
Mint mély tükör s
Mélyébe reng
Vén fűzfatörzs,
Szél búja rí...
Álmodni hí..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Víg Éva: Ha megkötözöl...
Ha megkötözöl, hogy átformálj és rabbá tégy,
állandóan a szabadulás útját keresem,
s megtalálom - bármi áron -
akár magamat is megsebezve.
Csak a szeretet igáját viselem el.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Benyó Judit: Egy kertben
Egy kertben vagyok,
hol minden csipogó,
madárkák
és elhullatott jázminlevelek -
enyhe zümmögés
a rezdülés nélküli időben.
Egy kertben vagyok,
melyet az este úgy ér,
bántatlan, bódultan,
ahogy a bordó rózsák
tömör fejét... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Jónás Tamás: Kóborolnod
Megbízom benned, de most dolgom akadt.
Megértettem a régen mondottakat.
Több lettem s kevesebb ebben avagy abban.
Igazságom elmúlt. Újabb, igazabb van.
Te sem lehetsz másként: más vagy te is mára.
Nem a te világod, a Teremtő világa
e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pardi Anna: Jó lenne hinni
fogadalmakban bízni
még mindent el lehet veszíteni
még mindent meg lehet nyerni
a döntő fordulók még hátra vannak
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Árpád
EGY RÉGI HÁZ ELŐTT
Nézem a zöld sürűn napfénylő régi házat,
Kéményén kéklő füstje mily kedvesen kereng,
A vénhedt kúria, mint bölcs agg úr mereng,
Ki élte alkonyán szelíden ül s pipázgat.
Itt volna élni jó... nyomom ne is keressék,
Zümmögne a nap... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Árpád
ERDŐ
Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtei zöld zivatarját.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Árpád
BE SZÉP AZ ÉG...
Be szép az ég bíborló baldachinja,
S be jó alant heverni szemlehunyva,
A csend szól, mintha hegedühang hullna,
Hegedül a csend, hűs arany a húrja,
Hallgatja a szív, elalszik a búja,
Álmodik a szív, s az álmot nem unja.
Min... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tóth Árpád
MADÁRCSICSERGÉS...
Madárcsicsergés,
Nyitott könyvemen napos lombok árnyéka reszket
Ó, betűk, napos élet szürke árnya,
A lap szélén egy apró sugár fut végig.
Igen,
A fák nem nőnek az égig.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Moldova György
Elindulni, megtenni az első lépést nem látványos,
Ennek nem a hossza, hanem az iránya számít,
Mégis az út nagyobbik felét jelenti,
Mert meghatározza, merre kell tartanunk.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csendje
,, mert annyi mosoly, ölelés
fennakadt a világ ágbogán."
József Attila
...mint akaratokon a teljesületlen vágy,
mikor még útban a sugár,
de hirtelen elszökik a nyár...
vagy mint a simo... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Nagyúr!...bocsáss,
ha rabszolgád szava átokba fúl!"
József Attila
Élet! Te véletlen, örök Nagyúr!
alig vagy több, mint egy gyertyaláng,
rabszolgád, az ember, folyton tanul,
míg felgyülemlik hom... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Benczes Sándor Gábor
megkérdezni a szelet
megkérdezni a szelet
emlékszik-e még
a trombita hangjára
a vizet a feltartott kezekről
faggatni a madarakat
szemünk színéről
repülők hosszú ívéről
az idő a sarkokban bujkál
és lemossa az ablakok raj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Benczes Sándor Gábor
Emlékszel?
Rég volt... az idő elsuhant észrevétlen - merengek -,
mint egy pillanat, egy csettintés, csupán néhány kopott,
gyűrött fénykép kallódik valahol magukba zárva,
titkolva messzi emlékeket, és ők nem fecsegnek.
Emlékszel? Esteledett... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila
ÚTRAHÍVÁS
Képedet halk ritmusok ősi habján
hadd viszem csak, szép, kicsi lány, magammal.
Ismeretlen, messzi vizek hulláma,
halld, idemormol.
Libbenő, lágy árnyad az ár locsolja -
csolnakom ring, szállna az útra máris!
Ó, hiszen vár en... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila
ÚTRAKÉSZSÉG
Ha elmegyek, ha szólítanak,
Utánam minden ittmarad.
Össze leszek már én törve,
Csóktalanul meggyötörve.
S utánam minden ittmarad.
Mennyi lány és mennyi ajándék!
Mennyi bűn és mennyi szándék!
De a bűnös, én nem vagyok,
De ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pákozdi Sarolta
Lépések
Lassan haladok.
Hármat lépek minden nap:
egyet lépek előre,
kettőt lépek hátra,
előre még tervezek,
hátra csak emlékezek.
Hova jutok holnap?
Nem tudom,
talán nem is akarom.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kónya István
A forrásnál
Szeretem a természetet,
Megtalálok benne mindent.
Fűben-fában orvosságot,
Egy csodálatos vad világot.
Varázslatos madártrillát,
A páncélos teknősbékát.
Csendet és nyugalmat,
Ami mégsem hallgatag..
Csobogó patak menté... |
|
|
|
|
|
