|
 |
|
|
Jószay Magdolna: Köszönöm
Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket,
mit tőled távol élek, mégis melletted.
Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet,
színes álmainkra masnit kötő kezed.
Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked,
értem dobogni meg nem szűnő szíved.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
P. Pálffy Julianna: Elmesélem...
Figyelsz?
Neked mesélem.
Mezőn járok, búzatáblában
piros és kék virágok,
vékony út visz erdő közepébe,
valahol patak csobog,
vize zuhan le a mélybe,
lábam alatt harmatos a szőnyeg,
felhők közt, szivárványból
b... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Egri Szilvia: Délután
Magát oldja fel a csendben
Elomlik a ház falán
Mint tornácon lusta macska
Nyúlik el a délután
Nap fénye halványul lassan
Áttetsző a levegő
Cseppfüggönyből gyémánt hullik
Arcon csókol az eső
Gondolatom szabad madár
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ágai Ágnes:
Vízesés
A sziklákon habosra tört a víz,
surrogott, zúdult, nem kapaszkodott,
esett vastagon, tömbösen,
acélos vízlemez.
Lelökték, hullt alá,
szétfröccsent, nyekkenve földet ért.
Bámulták odalent szépséges végzetét.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lucian Blaga:
Négysoros
Nem könnyű ám a dal se. Nappal, éjjel -
Hisz' a földön ugyse könnyű semmi.
A harmat csalogányok verejtéke,
fárasztó minden éjjel énekelni.
(Franyó Zoltán fordítása)
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Lucian Blaga:
Az álmodó
Ágak közt, a levegőben úszva,
himbálózik selyme szálán
egy kicsiny pók.
Felköltötte
álmából a hold.
Mért vergődik? Azt álmodta,
hogy a holdfény pókfonál, s most
megpróbál az égig jutni,
föl az égig, egy sugáron.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mezey Katalin: Ami tökéletes
Csak ami nincs,
csak az tökéletes.
Élünk panasszal,
hiányokkal tele,
és csak a nincs
döbbent rá azután,
hogy az a tökéletlen
- az az élő, halandó -
mennyire kellene.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyurkovics Tibor:
Szeress
Nyomd csak az arcodat az archoz,
végülis szeress valakit,
az ember amíg él, naponta
új szerepeket alakít,
de nagyon szeress, nagyon szoríts,
akár csak egy pillanatig,
mert évekig elél az ember,
amíg valakit elveszít.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Boda Magdolna: kék pillanat
Olyan ez a délután,
mintha csak kék hangok
lennének egy zongorán
és én csak egy,
egyetlenegy
billentyűt ütögetek,
mert most ez tetszik,
ez a szilvakék bongás.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Cserényi Zsuzsánna: Hoztam neked...
Hoztam neked napot,
Hogy fényben lehessél.
Hoztam neked szellőt,
Hogy szárnyra kelhessél.
Hoztam neked vizet,
Hogy soha ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret,
Hogy azzal táplálkozzál.
Hoztam neked békét,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dobrosi Andrea:
Mindhalálig
Rezzenő ujjaim neked tartogatom,
hogy amikor az évek elsodornak,
ne érezd suhanó remegésem,
legyek kezedben lágy fuvallat,
hóviharba zárt ölelés,
és te reszkető szárnyam
temetője
ujjamon.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pilinszky János: Keringő
A zongorát befutja a borostyán,
s a gyerekkori ház falát
szétmállasztja a naplemente.
És mégis, mégis szakadatlanúl
szemközt a leáldozó nappal
mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Pinczési Judit: Szerelmem gyere
Szerelmem figyelj most elmondom én
láng volt az élet és lomb a remény
mikor is volt? ez régen volt
hol várt a Nap? Kezemben volt
Hogy született fényem? szemedben élt
Kié volt arcom? tükörben is tiéd
a némaságom? hangoddal besz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mohai V. Lajos : (hol minden reggel)
hol minden reggel Nap sütött
s az Ég a Földre költözött
oly közelre mintegy szinte
hogy homlokomnak ütközött
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Tornay András: Nincs rá szó...
...így meg sem próbálom leírni.
Éld át Te is!
Keresed a szavak mögött
A felhők költözésében
A napfény melegében
Cseppben, patakban, folyóban, tengerben, óceánban...
De nem tudod majd elmesélni...
...mert nincs rá szó... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kovács Daniela:
Vers helyett...
Ma vers helyett csöndet faragok,
aranycselló húrjain zenélő magányt,
mely lenge ingem alatt tüzelve borzong,
majd félénken megpihen bőröm bársonyán.
Ma vers helyett csöndet faragok,
könnyed, szűzi, drága, buján pazarlót,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő: Kívánságom
A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája.
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Leleszi Balázs Károly:
Hang nélküli beszélgetés
térdepelek a hegyen
közel a megnyílt egekhez
s a világ lármája lecsendesül
köröttem és bennem
ott térdepelek a hegyen
egyedül árnyékomhoz szegezve
s nézem az Istent
és az Isten is néz engem
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Leleszi Balázs Károly:
Az vagy, akinek beszélnie kellene
Van úgy, hogy a legfontosabb igazságokat
negyven vagy ötven évig rejtegetjük a szívünk mélyén,
mire kimondjuk őket. Ilyen például:
szeretlek, megváltás, tisztaság, fény, vagy új élet.
Szembeötlő, hogy m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kormányos Sándor: Nyári reggel
Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.
Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat ... |
|
|
|
|
|
