|
 |
|
|
Babits Mihály :Mennyeí színjáték
Láttad?
Piros kis fellegek fedték imént a fél eget
mint egy eltépett mennyei nagy rózsa hulló szirmai.
De jött a hamvas szürkület, s mindegyik bús lett, szürke lett,
mint óriási lőtt madár tolla, ha hullva szerte száll.
És ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Bognár Stefánia
Asszociációk
Falak
bántanak
védd magad
Ékek
feszülnek
közétek
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Balázs - Danó Tímea : Ölelések
Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét.
Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó, mégis az első
pillanatává válnak valaminek.
Vannak ölelések, melyekre... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bognár Stefánia
Kiszáradtak
Kiszáradtak már a tinták!
Nehéz írni, hogy leírták
S bedobták a süllyesztőbe
Azt, akinek fogy az élte.
Akire a Nap csak félig
Süt, de csak, ha szépen kérik,
Aki már semmit se' várhat.
Nincsen öröm, nincse... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Balázs László :Ahogy azt kell
Lobbanó lángból
Születni szállni
Szállni az égre
Éjbe font füstben
Szárnyalni szépen
Szemben a széllel
Hullni harmatba
Hullani hóba
Tűz mellett fázni
Fényleni dalban
S ha dúdol az este...
Kihunyni halkan.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bognár Stefánia:
Körforgás
ébred a SZÉL
ébredek én
mert jön a Nap
megsimogat
felmelegít
égbe repít
felleg leszek
majd csepegek
csendes eső
tócsa-tevő
pára ha kél
hűset remél
álomba ring
éj-csókot int
ny... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Balla Zsuzsanna :Érted...
Tornyosul gondod,
akár kendőm sarkában
is elhordanám.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Bognár Stefánia:
Álmos virágok
Álmos virágok,
szemetekből éj harmat-könnyét törlitek,
nyár-reggel, -áldott-
ettől lesz puhább, játékosabb, fényesebb.
Álmos virágok,
kíváncsin eszmélő bágyadt tekintetek,
a szomjúságot
hangtalanul lihegi fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Balla Zsuzsanna :Virágének mostanság
Milyen lehet téged várni,
szép örömben térdig járni?
Milyen lehet elindulni,
két karodba belebújni?
Milyen lehet hozzád érni,
csókjaiddal be nem érni?
Milyen lehet megérkezni
ölelésben eggyé lenni?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Czene Balázs
Ki vagy te bennem?
Végtelen folyosón lépdelek. Ezer ajtó és álom.
Csak a múlt kísér utamon. Jajgat, kérlel, megfog,
nem enged, átölel. Kérlek, ne menj!
De csak téged hallak, pedig süket vagyok.
Ki vagy te bennem?
Egy ajtó.Belépek. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Baranyi Ferenc:Hűség
Valami történt azalatt,
amíg a szívből a mosolygás
sugaras árama a folyvást
dacoló, zárt szájig szaladt,
valami változott, hiszen
ami a szájon kivirágzott,
nem az volt már, mit kibocsátott
a szív
(vagy az, csak másmily... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Czene Balázs versei
Színek
Szürkével fest az élet egy portrét
búskomor vásznára.Lágy vonásokkal
húzza különös vonalait szép lassan,
nyugodtan.
De az én színem a vörös,pezseg a
vérem!Megállíthatatlanul rohan
keresztül ereimen.Akarok még
kék... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Baranyi Ferenc:Egy perccel hamarabb
Sosem a búcsúlevelek,
nem a szakítás, nem a könnyek
jelentik azt, hogy elköszöntek
örökre a szerelmesek,
de a strandon a tétován
más combra áttévedt tekintet,
a türelmetlenül leintett
hálálkodás a nász után,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Czene Balázs
Nehéz gondolat
Fényes nap volt, tudom, így
kezdődik minden.
Hófehér álmok, ezer út,
és az élet oly reményteli.
Magasba dobtál, madarak
hangosan kacagnak fel,
de már semmi nem érdekel.
Vak álmok hívnak, szállnom,
szállno... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Barnaky Miklós:Megérte
egymásnak csapódó sorsunk
mindkettőnk életéből elvett,
s hozzáadott valamit,
s most magányba félrehúzódva
várjuk,
hogy begyógyuljon a seb
Mégis megérte !
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Czene Balázs
Számvetés
Lehettek volna szárnyaim,
magasba törni és hegyek
felett szállni szabadon.
Lehettek volna álmaim,
lehunyni szemem vágyakozva
és csodaországban ébredni fel.
Lehettek volna láncaim,
élni rabként a sötétben |... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Barnaky Miklós:Esti levélzárás
Nézd, én kedvesem, nézd!
A lenyugvó napkorong fénye
mégegyszer feltör az égre
és elhal -
én örökkön ragyogó fénnyel
várok rád minden éjjel
és nappal
és bárhol -
bárcsak ne lennél oly távol -
nagyon h... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Czene Balázs
Beköszöntött az ősz
Beköszöntött az ősz, és a
parton álltunk te meg én.
Kék és zöld szempár figyelt némán,
csak a sóhajok suttogtak, ahogy
kisdedként játszott a vízen a fény.
Úgy fájt, és mart, és égetett,
a kimondatlan szavak... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Barnaky Miklós: Várok....
Köröttem apró lángok égnek;
barátok tán vagy lidércfények,
megannyi rejtélyes ígéret,
mely biztonságot vagy pusztulást jelent.
Csak várok.
S lelkemben egyre hangosabban zúg a csend.
... |
|
|
|
|
|
