|
 |
|
|
... nektároddal.
Közben előszeretettel
munkálkodsz az ecseteddel,
átvarázsolod a tájat,
színpompája elkápráztat.
Az éjszakát megkísérted,
sötétjét előbbre kéred,
s az éj dermedt lehelete
pergeti a leveleket.
Míg a nép ünnepel téged,
te már tudod, jön a végzet.
Nyirkos kezed keresztet vet,
s haldoklik az ősz ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt..."
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
{Forrás: Kosztolányi: Összes verse}
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
...
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... helyezett koporsóban ott fekszik a nagymama szépen felöltöztetve, virágokkal körülvéve. Feje mellett hatalmas kandeláberekben lobog a tűz. Nagyapa megtörten ül mellette, kezét a halálba dermedt kézen nyugtatva. Némán sír. Aztán pap jön, ministránsokkal. Megszenteli a ravatalt, beszél, imát mond, majd énekelnek, míg a koporsót a négy fiú: János, Toncsi, Lipót és Józsi az utcán vára... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... CSIPKE
A felhő, mint csipke - egybefogta
a ligetet; füstölög a köd.
Állomásról, nagy sárban kocsizva
megyek - falum a hátam mögött.
Az erdő már némán holtra dermedt;
a sötét, mint kendő, lóg a fán;
sírós gond nyom itt szivet és lelket...
Szülőföldem, hej, nem vagy vidám.
A fenyőt is szomorúnak látom;
a kocsisom bú... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: ,,Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... feltámad sok
sajgó emlék.
Mérhetetlen fájdalom, mit e
hant takar,
Szívünk melegével olvasztanánk
azt.
Szeretet virágát e hantra
r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... róla: ,,Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: ,,Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kis örömet, derűt is.
Mikor elérkezünk az újesztendő küszöbére, fogadalmakat teszünk:
hogy az elkövetkezendő évben mit, hogyan fogunk csinálni.
Tervezgetünk, álmodozunk. A dermedt télben nem csak a természet
didereg, hanem mi magunk is. A lelkünk, a szívünk.
A szeretet melenget és a remény éltet bennünket, az újért, a
kikeletért. Új élet terem a tavas... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... falunkat érzi otthonának?
Óh, bizony, könnyű azt kitalálni: az Úr, aki a gólyának és fecskének is ura, nem itt terít télen asztalt nekik. Elközelget az ősz. Az október hideg leheletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják be a mezőket.
Miből éljen akkor a szegény gólya meg a szegény... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... határ.
Ma reggel nem dalolt az eltikkadt madár.
Nincs felhő, semmi szél, s csak feszül tiszta-kéken
a könyörtelenül sima azúr az égen,
ahol már forr a csönd, s minden dermedten áll.
A fojtó kábulat minden tücsköt elaltat;
megbújnak habjai a szomjazó pataknak,
s medre, rossz, köves ágy, kiszáradt és sivár.
Keringő selymeken,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... róla: ,,Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: ,,Nem volt..."
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
http://www.youtube.com/watch?v=Q5sg- 169Jlk&feature=relat... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... amit láttam. És rettenetesen megijedtem. Ott állt előttem, minden további nélkül életre is kelhetett volna, ahogy ott nézett rám szörnyű fekete szemével. Fenyegető rémség áradt belőle. Dermedten vártam meg a reggelt, de abba a szobába sose mentem vissza.
- 1947-ben vitte vissza magával Moszkvába az édesanyja, de ezzel, ahogy a Metropol-kötetből is kiderül, korántsem ért véget... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szívemben égő gyertyalángok
Szívem töviskoszorús volt egykor,
Jégcsappá dermedt,
S a jeget körbeölelik a halottakért
Gyújtott gyertyalángok,
A meg nem értett halál
Miatti kételyekkel.
Míg élek, emlékezem,
Gondoskodnom kötelesség
Emlékükről, megőrizve
A nagybetűs Emberségért
Emelt fehér igazság zászlaját.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
a múlandó jövőt,
azt a Mindenszenteket
és a Halottak napját
a titokzatos emlékezet.
Csermely csordult szemeinkből
és gyémánttá penderült,
jégbe dermedt bensőnkben
rianás feszült.
Pillánk ágán dallam csendült,
a lét és nemlét titka,
egy röpke pillanatra
fedélként felderült.
(többszöri ráke... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... kezed,
Tenyeredbe simítanám arcom,
Hogy érezzem bőröd bársonyát,
De érintésed helyett csak a szél símogat.
Az dúdolja fülembe az elmúlás dalát,
Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban,
Várom azt, ki tudom, nem jön soha már.
Aki elvitte ünnepeim fényét,
S aki nélkül olyan vagyok,
Mint egy szárnyaszegett madár. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dermedt, fagyos reggel csendesebb a világ,
Az asztalon fényképed, fehér gyertya, virág.
Rád gondolok most is, széttépett lélekkel.
Örök fájdalommal, örök szeretettel....
....Szeretlek MISI ,Örökkön örökké ........ |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ég,
Szívünkben feltámad sok
sajgó emlék.
Mérhetetlen fájdalom, mit e
hant takar,
Szívünk melegével olvas... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szabó Lőrinc :Lelkem antik romoknak mása...
Lelkem antik romoknak mása,
szél zúg az omladék felett;
ódon folyosók mély kongása
riogatja a rémeket;
kővé dermedten állok: így jó!
- Halálos csönd, por, szürkeség,
kongó boltívek, szürke ég, -
sziszegve suhan el egy kígyó.
Kél a hold, mint lágy ezüstgolyó,
hűs fény ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... nevelt tökélyre.
Velünk a nyár, az ősz halálos kört repül,
Boldog órák dalolnak felettünk
De ha eljön hírnöke a télnek
Szívünkben az élet elszenderül.
Mert a dermedt jégvilág, ha lázas
Testünkre vonja téli fátyolát:
Kihűl szívünkben a vágy, s már halni készül
Tavasz, nyár, és az édes ifjúság
A múltat, észrevétlen, csendben lépi... |
|
|
|
|
|
