|
|
|
... veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid (Isten szemei) az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a m... |
|
|
|
|
|
|
|
... hogy neked jó legyen.
Uralkodsz akár és király, gyűlöllek!
Sajnállak, mert jellemtelen vagy
egy színét váltó kaméleon.
Mosolyod a csontomig hatol,
ez egy hamis arc
Kísért, mint egy rémálom
Szavaid, akár a füst,
Elszáll, elvész a térben.
Üres gondolat,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... egyedül,
eljön hogy újra betakarlak!
együtt leszünk nagy hó alatt
jövök, még szeretni akarlak.
Hozzád présel az áldott súly,
elérlek, soha közelebben:
csontomig érő remegés
átjár mint ifjú közeledben.
Megvársz?Csontszámmal megcsókollak,
csontkezem kezedre tapadhat
csontkarom karodba karolhat
szeretlek, szeretni aka... |
|
|
|
|
|
|
|
... hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. --
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted hal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... leesett...
Hideg ráz... vacogom...
Tél van már, s én...
Még mindig... még most is...
Téged várlak...
Arcomba fúj, sálamat tépi...
Csontomig hatol, s én engedem neki...
Egyedül vagyok...Nélküled.........
Érzem, lassan betemet...
Eltemet...
Engem, s megharc... |
|
|
|
|
|
|
|
...,,Százszor, ezerszer inkább a halál,
Minthogy soha többé ne érhessek hozzád!
Inkább törjék minden csontomat,
Minthogy ne érinthessem arcodat!
Inkább acsarkodó kutyák közé vessenek,
Mintsem ne érezhessem ölelő testedet!
Inkább legyek a föld örökös eleme,
Ha nem lehetek szíved szerelme..."... |
|
|
|
|
|
|
|
Hegyre temess anyám,
ha meghalok.
Ott akarok feküdni,
hol kelnek a csillagok.
Sziklák közé,
merre zúg a szél,
hogy marja rólam
a követ, míg
csontomig nem ér.
S ha kitakart az éj,
majd kérdi tőled,
temetsz-e újra asszony,
markolsz-e megint földet.
Te csak nevess,
s keresd a szelet,
hisz lelkem nem
lehet ... |
|
|
|
|
|
|
|
... ami ráragadt, ahol aludt.
Csak könyörgött a farkas, hogy vegye fel a hátára őt a róka. Mert itt lepik az emberek! Jönnek!
Mondja neki a róka:
- Hogy vegyelek, mikor az én csontom, látod, kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engemet, vigyél.
A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt, hogy mégis nekidurálta magát, s felvette. Elindult, s vitte a ... |
|
|
|
|
|
|
|
... szárnyán,
Ám esik alább, megáll az orromon...
...
Vöröslő égbolton esőfelhő vonul,
Oly bozontos loboncomon már csurog,
Ott állok... s a víz csontomon áthatol,
Sűrű cseppekként belőlem földre hull...
...
Ének hallik, szétárad a térben a hang,
Eléri szívem a dallam, forrong már a vér,
mind... |
|
|
|
|
|
|
|
... porába vertél engemet.
Ebek falkája oldalog körül
Gonosztevők zsinatja vesz körül
Általverték kezemet lábamat
És megszámlálták minden csontomat,
És kínjaimon magukat mulatják,
Elosztották ruhám maguk között,
Sorsot vetettek köntösöm fölött.
/ZSOLT 22,15,1... |
|
|
|
|
|
|
|
... Nagy horgas orrom,
nagy homlokom: jóformán csak fejem van,
akár a Liszt Ferencnek - otthon, a zongorán állt
a többi porfogó közt, lánykoromban.
Mint az üveg a csontom. Mintha valami tálcát
emelgetnék, olyan óvatosan szedem föl
ágyból, székből. Nem értem, mért ne maradna így húsz,
harminc évig akár, én is miért ne lennék
tartós, akár a ... |
|
|
|
|
|
|
|
... egészre
futotta érdemed.
Érdemes volt-e ázni, fázni,
csak a jövő kövén csírázni,
vérszagú szörnyekkel vitázni,
ha ráment életed!
Csak szólhatnál, hogy érdemes!
Mert csontom, vérem belerémül,
végzetedhez ha én állítok végül
józan zárómérleget.
Törd fel a törvényt, ne latold!
A porból vedd fel kajla kalapod,
vértanú vállad,... |
|
|
|
|
|
|
|
... kezem,
az idegekben érlődő halál
árnyalja kezem tartását s a szám.
S oly lágy az ív is, mellyel mélyre hajtom
ájult fejem, s hagyom, hogy égi láz
égessen át, hogy csontomig lehasson
a varázs.
A drága, drága révülés, amelyben
mi fájt és mart és sajgott, elfelejtem,
hogy társtalan, hogy csupa seb vagyok,
mint csillagok közt hul... |
|
|
|
|
|
|
|
... bele májam és vesém.
S nem elég ez, szomszéd bácsi rajta kap,
S akkor jött még a valódi haddelhadd.
Én teremtőn! mért is értem e napot?
Megrakott, hogy minden csontom ropogott.
Nesze, mondta, nesze másik, harmadik!
És a mindentudó tudja hányadik.
Jelen volt a holdvilág a lagzinál,
Búsan nézte szomszéd bácsi mit csinál.
Felle... |
|
|
|
|
|
|
|
... mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd."
,,Százszor, ezerszer inkább a halál,
Minthogy soha többé ne érhessek hozzád!
Inkább törjék minden csontomat,
Minthogy ne érinthessem arcodat!
Inkább acsarkodó kutyák közé vessenek,
Mintsem ne érezhessem ölelő testedet!
Inkább legyek a föld örökös eleme,
Ha nem lehetek sz... |
|
|
|
|
|
|
|
... felboncolnak.
A szívem nem birja a takarót, percekre le kell
hunyni a szemem, didergek. Hol készitették a
vésőt, amellyel a Doktor koponyám kivési?
ki vágta a fűrész fogát; mely csontom vágja.
Doktorok, nevessetek rajta, hogy mikor még
nem gondoltatok rá, hogy késetek alá érik:
a búzaszál megremegi az éjben a kaszát.
Kérem, csak adomázzanak,... |
|
|
|
|
|
|
|
... tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önről ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín
velős csontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bőg.
De ne féljen Bikaságod!
H... |
|
|
|
|
|
|
|
... elnémítja a még bennem ordító vadat
Fekete felleg
mely beborít, s fenyeget fojtogatva
Kibújó napfény
mely a sötét rengetegben az ösvényt mutatja
Ködös reggel
Mely csontomig hatolva hidegen borogat
Harmatos hajnal
mely hűvös ujjaival csitítja lázas homlokomat
Én állok védtelen a szabadban, mint az ifjú fa
Hisz lelkével t... |
|
|
|
|
|
|
|
... Hozzám képest Miréne, te csak hamvas fruska vagy - lépett oda nevetve Rhundel -de felkaplak a hátamra is, ha kívánod, hogy gyorsabban beérjünk meleg konyhádba. Áthűlt minden csontom ebben a nyirkos estében!
- Ó Rhundel, tudhatnád, hogy a kapkodással nem lassítjuk az időt, csak hisszük azt. Csak annyit végezhetsz, amennyit neked szabtak. - csóválta a fe... |
|
|
|
|
|
|
|
... dobban
testem billen
lelkem messze jár már innen
sólyom szárnyak
repítenek
Sámán hangok
segítenek
ropog a tűz
már nem hallom
darabokban minden csontom
szétszednek
majd összeraknak
táncot járok önmagamnak
sámán forgás
varázs körök
tűz szívébe beköltözök
szól még a dal
... |
|
|
|
|
|