|
 |
|
|
Áprily Lajos:
Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.
Takarodnána... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint aki hazatért...
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt...
Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!&... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt...
Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
s én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.
Kabátom letéve, kék ruhámban
csinosnak érez... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.
Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.
Szép volt, anyám, szememmel simogatni|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az én csodám nem Mona Lisa,
Csak egyszerű pesti lány,
Fején nem tündd a glória
Csak fény csillan haján.
Ha szól szivem beleremeg,
Mint nyáron a kalász,
Szeme tüzébe beleveszek,
És izzok mint parázs.
De elveszett ez a csoda,
Ó segitsetek emberek,
Ha nem lesz meg belehalok,
És szél fútta hamu leszek.
2007 0... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt...
Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
s én boldogan feledtem ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt...
Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
s én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.
Kabátom letéve, kék ruhámban
csinosnak érezt... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos - Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérintené... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Mintha ma történt volna, de az évek múlnak , megszületett az én egyik
csodám . Sok- sok boldogságos éveket kaptam tőle: szeretetet, megértést,
türelmet . Most szeretném megköszönni és köszönteni
Édes,drága Zsuzska köszönöm, hogy vagy nekem
köszönöm, hogy én lehetek az édesanyád!!!
Boldog, egész... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
A nap a kora őszi délutánon arany fénnyel vonta be a tájat. A színek millió árnyalatban pompáztak. A festő lassan lépkedett fel a hegyoldalra, fürkészve nézett körül . Szeme elidőzött néha egy-egy részleten, majd elfordult tőle. Fáradtnak tűnt, álló nap kereste ÖT. Tudta, hogy ma megleli, de azt még nem, hogy miben, merre. Az ég alja lassan vörösre vál... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos: Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuh... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos: Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fárad... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos: Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.|... |
|
|
|
|
|
|
|
|
XII. szellő
Tücsökzene
Bíbor naplemente, s muzsikám száll
Tova, hol rétet szél szava borzolja.
(Crip-crip), Én vagyok a réti prímás,
S kontrás barátom, nyár-éjek dallama.
Míg szimfonikust játszunk, s húz tercet
Vonónk, éji Holdnak láp tükrén;
Szólamunk halk hangja, vég' szú perceg,
S pisszegve csendre int gyékényé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Amire nincs magyarázat következő része
Szabadi Kata vagyok, tizennégy éves, nyolcadikos tanuló. Amikor még kicsi voltam, történt velem egy csoda, amit azóta se tudok megmagyarázni. Bárhol, bárkinek elmesélem, mindig megbánom, mert az illető tettetett csodálkozással, kissé zavartan mosolyog, és azt mondja: nahát, őrület, hihetetlen, cöcöcö, vagy valami ilyesmi.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
1. fejezet
A kék liliom árnyékában...
Fázom....nagyon fázom...szinte reszket minden porcikám...és mindenem csupa víz...hisz szakad az eső!
Hol vagyok? Fázom...nagyon fázom....Egy pad alatt a parkban...hogy kerültem ide? Hogy a fenébe kerültem én ide?Hátpersze! A születésnapom! Tegnap volt a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos - Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérintené... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos
Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a r... |
|
|
|
|
|
|
|
|
CSENGE
A szeme vízbe esett fürge kis bogár.
A bőre felhő, mely párnának álmodja magát.
Kis tenyere, mint egy gyengéd rózsaszirom,
S ha ezt mondja sértetten nem szeretlek,
az fáj nagyon.
Csupa csacsogó, fecsegő eleven báj
E csöpp örökmozgó, huncut kisleány!
Éltem folytatása ő, én pic... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Áprily Lajos: Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.|... |
|
|
|
|
|
