|
 |
|
|
Egy gyertya pislákol halványan a sötétben,
Nem ragyog fénye ugyanúgy, mint régen.
Tüze percről percre gyengül, s hamarosan elalszik,
S vele együtt egy szenvedő szív is örökre megnyugszik.
Már csak pár pillanat s uralomra tör a sötétség,
Már csak másodpercek kérdése és véget ér a keserűség.
S ekkor a messzeségben szél támad csendesen,
Közeledik a t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...~ Börtön... nyirkos falak, szalmából és zsákokból összetákolt fekhely... kis szerencsével egy apró ablak, rácsokkal, mely kapaszkodót jelenthet a külvilág felé... ha az sincs, akkor csak a reménytelen, közönyös feketeség marad...
A lányon apró borzongás fut végig, ahogy ebbe belegondol.
~ Nem, nekem igenis jó sorom van itt!
S hogy megerősítse, mit magában oly határoz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mikor már velem leszel
csak ülünk a tűznél,
fogom a kezed,
ujjaid buja játékát
csitítom csendben
s, nézem a képet,
az egészet
mit szavaid festettek
lelkem farostlemezén.
egys éget és ígéretet
valóságot és könnyeket
mosolygó reményt,
s, látni fogom mivé tettél,
hogyan csiszoltad gyémánttá
konok magányom.
rád ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az ember, ha a magányt felkeresi és a külvilág iránt érzéketlenné, süketté és vakká lesz, meghallja azt a hangot, amely belül a lélekben szól és melyet körülötte a csend kifejez.
Mert a csend beszél.
A csendben születnek a legszebb gondolatok. A csendben nincsenek vágyak, és ahol nincs vágyódás, ott nyugalom és béke van.
A csend első három hangja: L... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Ma öröm ért. Valaki küldött egy meghívót erre a helyre. Igazán köszönöm. Jól esik az embernek néha elbeszélgetni. Miért ne itt tegyem? Hát sziasztok! Akik olvassák és akik csak rápillantanak. Vagyok. Emlékezem. Most leginkább 3 hónapja elvesztett barátomra és alkotótársamra emlékezem a legtöbbet. Írok. Verset, prózát, mikor, mit. Soha nem eröltetem. nem is tudatos, csak jönnek a go... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az ember, ha a magányt felkeresi és a külvilág iránt érzéketlenné, süketté és vakká lesz, meghallja azt a hangot, amely belül a lélekben szól és melyet körülötte a csend kifejez.
Mert a csend beszél.
Ebben a nyugalomban, ha már a lélek elszakadt a külvilági élet zavaró lármájától, megérti a csend hangját.
A hangtalan hangot. És egyesül a néma beszélővel.
Így meg... |
|
|
|
|
|
|
|
|
..."Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken."
(Wass Albert)
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyógyíthatatlan beteg volt. Ez nem érintette váratlanul, legbelül már évek óta érezte. Azt azonban csak nehezen viselte el, hogy tudta, az ideje lassan lejár, talán már másnap...
Nem rettegte a halált, már korán megbékélt az elmúlás gondolatával.
Teltek a napok, de nem történt semmi. Ezért fokozatosan viszatért régi, hamisítatlan jókedve is.
Legjobb barátját várta ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Biegelbauer Pál: Érintés
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit, és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít. ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit, és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.
Nem szólni akarok hozzád,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Érintés
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit, és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A sivatagi láng hatalmas, és izzóbb ezer meg ezer vulkán tüzénél, mert ezeket a lángokat Isten szivének dobbanása táplálta.
Tudod azt sem tudom hol kezdjem.
Már számomra is olyan akár egy mese. néha ok néha okozat vagyok.
A szivem azt súgja ott kezdődőtt azon a hegyen. A múltban. Mikor még sötétség volt.
Mikor még ember sem volt aki higgyen, és asszony sem hogy ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...a szentség csendjét látom szemedben
érintésed néma kéjszavak
Isten rég elvette szárnyunk
de nekem, így is angyal vagy.
nem számít már ima és átkok
a tegnapok reménye
lassan foszlik el...
már nem kell semmi,
csak az a csend
mi ott ragyog a szemedben.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Biegelbauer Pál: Érintés
/részletek/
Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet. Arról, ami nem fér
bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe.Megtapasztalhattuk,
mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik,
cserben hagynak a szavak és marad a csend.Közölnivalónk hídjának... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinte... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Stoffán György : Magyar Karácsony 2006
(Adventi gondolatok a Karácsonyról)
Nehéz szívvel beszélek a 2006-os magyar karácsonyról.
Fájdalmas ünnep ez, de mégis fénnyel, reménységgel teli.
Fájdalmas, mert az erkölcstelenség, a hazugság, a gyűlölködés világában
várjuk a Megváltó születését.
A szegénység, a megalázottság, a terror ideje van ma,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Cseresznyevirágos emlékek
feszítik estjeim csendjét.
Újabb és újabb árnyakat hordoznak
körülöttem a süket falak.
Hallgatok s emlékezem.
Nemrég még ki tudtuk
mondani a szavakat.
Dalokat üzentek a csillagok.
Borzongó virágok éledtek,
ha új nap pengette a hajnal húrjait.
Magamba zárt titkaim kínzó csendje
kristályburokká fag... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Gérecz Attila:
Karácsonyi ének a börtönben
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak,
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserű vonások
- Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.
Lüktető városok élete csendesül,
Millió gyűlölet könnyekké szelidül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
- Hal... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Vágyak labirintusa
II. szín
V. ének
Mely sétám kanyarog, kis városomban, főterén,
Igazak kútja, mit hallottam régen én.
Mit mesélnek, kik beszélnek bőszen felette,
Vize zavaros lesz, s ébred benne szörnye.
Édesanyám szelleme, ki érint, csak ő vigasztal,
Keserv, s bánat lett életem, tipornak korbáccsal.
Keseredett ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... asztali áldás
még félek a sötétségtől
az arctól mi itt maradt
magához húzva súgja
a szárnyak súlya
itt maradt.
- érzed még Gyermekem?
a rózsaszín álmaid
elvesztek,
valahol a táskád mélyén
pihennek
tollak, tárca, csekkek
és papírdarab
falfirkák rajta minden napra
egy bölcselet
élj vagy ... |
|
|
|
|
|
